Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
KRÓNIKA 7 Közgyűlés után Tovább, világkongresszus felé A Magyarok Világszövetsége ötvenegy éves fennállása alatt sok mindent megélt. Egyszerűen azért, mert - akarva, nem akarva - részese volt a magyar történelemnek, mely egy évszázad alatt ilyen vagy olyan módon külföldre kényszerítette, más államok lakosaivá, állampolgáraivá tette a magyarság egyharmadát. Ötvenegy évvel megalakulása után a Magyarok Világszövetsége újjáalakult. Újjáalakulásra késztette az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény is, mely kimondja: „A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakult, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét." De még inkább serkentette újjáalakulását az a változás, ami ma Magyarországon végbemegy, s amit figyelemmel, várakozással, vagy helyenként nem titkolt aggódással figyel a világ. A Magyarok Világszövetsége évtizedeken át olyan társadalmi szervezet volt - nem egyedül az országban -, amely tagság nélkül működött, s amelyet a külügyminiszter felügyelt. A változó nemzetközi helyzetben, a magyar-magyar kapcsolatok fejlődése időszakában ez a helyzet egyre anakronisztikusabbnak bizonyult. A Magyarok Világszövetségének vezetői a nyolcvanas évek elején már megfogalmazták, hogy igazi társadalmi szervezetet kívánnak létrehozni. Talán nem érdektelen néhány mondatot idézni a Világszövetség akkori főtitkárának a külügyminiszterhez intézett leveléből: „Kezdeményezni akarom az MVSZ jogi helyzetének megnézését az Igazságügyi Minisztérium által, mivel »létezésünknek« semmiféle jogi forrása nincs...” A Magyarok Világszövetsége vezetőségének megkeresése alapján az Igazságügyi Minisztérium 1983. október 6-i keltezésű feljegyzésében megállapította: „A Magyarok Világszövetsége... 1938 óta működik folyamatosan. Megalakulásáról, újjászervezéséről nyilvánosan kihirdetett jogszabály nem rendelkezik. A külügyminiszter ... a törvényességi felügyelethez hasonló jellegű felügyeletet gyakorol a Magyarok Világszövetségének tevékenysége felett. A Magyarok Világszövetsége önmagát társadalmi szervezetnek tekinti... Mivel a társadalmi szervezetek feletti állami felügyelet csak kivételesen érvényesülhet, a legcélszerűbbnek azt tartanánk, ha a Szövet* A Magyarok Világszövetsége javasolta, hogy a Kollégium nevében is utaljon arra, hogy nemcsak a nemzetiségekre, hanem olyan külföldön élő magyarokra is kiterjed a gondja, akik nem tekinthetők nemzetiségekhez tartozóknak. Sajnáljuk, hogy a Minisztertanács ezt a javaslatunkat nem vette figyelembe. ség működése feletti állami felügyelet megszűnne. Ezt az is indokolja, hogy az elnökség tagjai közé külföldön élő magyarok is beválaszthatok... így e testület munkájába történő állami »beavatkozás« visszás helyzetet eredményezne..." A változás megtörténtéig még néhány évet várni kellett. Tavaly decemberben megszűnt a külügyminiszter vezetése alatt működő Állami Emigrációs Bizottság. A jövőben a Külügyminisztérium és a Művelődési Minisztérium egy-egy vezetője a választmány tagjaként képviselheti tárcája álláspontját. A Minisztertanács határozata alapján ez év júniusában létrejött az államminiszter vezetésével a Minisztertanács Nemzetiségi Kollégiuma, amely a kormány tanácsadó testületéként fog működni, a Magyarországon élő nemzetiségekkel és a határon túl élő magyarokkal való kapcsolattartás elvi kérdéseiben hivatott véleményt nyilvánítani.* A Kollégium állandó tagjainak és albizottsági tagjainak öszszetétele biztosítja a széleskörű látásmódot. A Kollégium tagja a Magyarok Világszövetsége főtitkára is. Sok minden változott, sok minden változik, de lényegében változatlan maradt, ha ma már nem is ugyanazokkal a szavakkal fogalmazunk, mint 1938- ban, a Magyarok Világszövetsége alakuló közgyűlésén elfogadott alapszabálynak a szövetség célját meghatározó megállapítása: „Támogatni minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság között a kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit figyelemmel kísérje. ” Az 1989 júliusában tartott közgyűlés elé terjesztett alapszabály ezt a fogalmazást pontosította, figyelembe véve Juhász Gyula akadémikusnak, a korszak kiváló szakértőjének véleményét: „A magyar közvélemény érdeklődésének homlokterébe került az elmúlt években a szomszédos országokban élő magyarság élete, nemzetiségi léte, gondjai. Azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben a magyar nemzetiségek problémája »uralkodó eszmévé« vált. Ebből fakadóan egyre nagyobb az igény a Magyarok Világszövetségével szemben is, hogy figyelme terjedjen ki a szomszédos országokban élő magyarokra is.” Jogos volt az igény. Bizonyos kapcsolat persze a szomszédos országok magyarságának képviselőivel korábban is volt az anyanyelvi konferenciákon s a Magyar Fórum rendezvényein. Hogy több nem történt, az nem egészen a Magyarok Világszövetségén múlott. Hiszen ez a kérdés éveken át napirenden volt az elnökségben, s az ott kialakult álláspontot tükrözi egy 1984 januárjában készült feljegyzés, amely megállapítja: „Megmásíthatatlan - de jelenünket, s nem kevésbé jövőnket befolyásoló tény -, hogy a magyarság egyharmada nem magyar ál-
