Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
MESESZÓ 59 mentek az anyósáékhoz a búcsúba. Ahogy mentek, mentek, kiértek a falu végére, s ott úgy tett az ember, mintha találkozott volna valakivel.-Jó napot!-Adjon isten kendnek is! Hát kend hova megy?- Én biz a búcsúra - válaszolt saját magának az ember, majd megkérdezte:- Hát kend hova?- Hát én - változtatta el a hangját - csak így gyalogolok. Mit visz abban a zsákban?- Ó, abban biza majdnem semmit. Az embernél volt egy bot, s azzal, mintha az idegen tenné, amúgy istenesen ráhúzott a zsákra, de a menyecske mozdulni sem mert, úgy szégyellte magát. Mentek tovább, az ember megint úgy csinált, mintha találkozott volna valakivel, s ezért aztán nagyot köszönt a levegőnek:-Jó napot! - Adjon isten! - Hát kend hova megy?- Én biz a búcsúra.- Hát abban a zsákban mit visz?- Egy s mást.- Hadd lám csak! - mondta, s avval jó rávágott a zsákra. Az asszony meg se nyikkant, pedig nagyon fájt neki az ütés. Hát mentek tovább. Az ember újra úgy tett, mintha találkozott volna valakivel, és hangosan köszönt: - Jó napot! - Adjon isten! - Hát kend hova megy?- Hát kend?- Én ide ni, ebbe a faluba.- Én biz a búcsúra.- Mit visz abban a zsákban?- Én egy kicsi búzát.- Nahát ez jó kemény - mondta, s avval jól rávágott a zsákra. Szegény menyecske csak hallgatott a zsákban. Végre odaértek az anyjáékhoz. A fiatalember kifogta a lovat, s mondta volna még az anyósnak, hogy menjen ki, ott a leánya a szekér derekában, de erőst sok vendég volt, s szégyellt előhozakodni evvel. így hát egyedül ment be a házba enni-inni.- Hát Kati hol van? - kérdezte az anyósa. Nem mondott erre az ember semmit. Kiment az anyósa a szekérhez, hogy megnézze, mit hozott a veje abban a zsákban. Tapogatta a zsákot, erőst tapogatta.- Jaj, istenem, milyen ügyes lett a leányom - kiáltotta -, még gombolyagot is hozott. Tapogatta a lánya térdeit s a könyökét s fejét is. A menyecske csak hallgatott a zsákban, nem mert szólni egy szót sem. Hanem megvárta, hogy a vendégek elmenjenek, s akkor kibújt, bement a szín alá, s ott valami rossz kabátot magára húzott, aztán beoldalgott az oldalkamrába, kivett egy zsák guzsalycsepűt, aztán felkötötte egy jó nagy guzsallyal, s biz oda beült, s csak font s font s font.- Édes leánykám, te most jöttél ide, ugye? - kérdezte az anyja, amikor meglátta.- Én biza nem, hanem régebben.- Hát mit hoztál a zsákban?- Én voltam benne - vallotta be a lány.- Én meg azt hittem, hogy gombolyagot hoztál - mondta az anyja.- Jaj, édesanyám, tudja-e hogy jártam? - kérdezte a lány, s elpanaszkodta szegény, mi történt vele.- Látod-e fiam, amíg leány voltál, mindig mondtam, hogy tanulj meg egy kicsit serényebben dolgozni. Hát most tedd le azt a guzsalyt, búcsú napja van, ne fonj! - mondta az anyja.- Én biza nem teszem, amíg ezt le nem fonom - felelte a lány. Akkor az anyjától kapott egy levél palacsintát, azt rátette a vállára, s fonás közben egyet-egyet harapott belőle, mert nem akarta evvel is elvesztegetni az időt, úgy serénykedett. Aztán az anyja adott neki utoljára egy kicsi gúnyát, abba felöltözött s hazament, de attól fogva nem kért többé tiszta gúnyát senkitől sem. Az urának is szőtt kenderinget, kendergatyát s annyi zsákot, lepedőt, hogy életük végéig elég legyen. A rest asszony olyan ügyessé vált, hogy meg is gazdagodtak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. WEÖRES SÁNDOR: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek öt forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! RAJZOK: SZYKSZNIAN WANDA WEÖRES SÁNDOR: A birka-iskola Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégé tett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola.
