Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

58 MESESZÓ A rest leány (Népmese) Egyszer volt, hol nem volt, he­tedhét országon túl, még az Ope­­renciás-tengeren is túl, volt egy­szer egy szegény özvegyasszony. S annak volt egy erős, rest leá­nya. A világon nem dolgozott so­se semmit. Hiába mondta neki az anyja, hogy édes fiam, ülj le, fon­jál, seperd ki a házat, az rá se he­­derített. Hát egyszer, hogy, hogy nem, mégis arra vetődött egy legény.- Hallod-e, te Kati, én fele­ségül veszlek - mondta a legény -, de nekem aztán ügyes legyél!- Jaj, de milyen ügyes leszek, csak egyszer vegyen már el valaki feleségül! A legény el is vette. Meglett a lakodalom. Elvitte a le­gény a leányt magához, de biz az ott se dolgozott a világon semmit. Reggeltől estig csak az ágyon he­­verészett. Ami szennyese volt, azt mindig behajította a kemencébe, s elégette ahelyett, hogy kimosta volna. Egymás után így szedeget­te ki a ládából a tisztát, amit még az anyja készített be neki, de biza egyszer a ládából is elfogyott a tiszta ruha. Akkor azt mondta az urának:- Nézd csak, szaladj el az édes­anyámhoz, s kérjél tőle egy inget, mert immár nincsen ingem!- Hát hol vannak az ingeid?- Tudod, nincsen elég víz a kútban, s nem tudom kimosni őket - felelte az asszony. Hát jól van, elment a legény, de szégyellte megmondani az anyósának, hogy a leányának nincs tiszta inge. Beszélgettek, s hogy, hogy nem, az anyósa adott neki egy fehér ludat. Befogta a fiatalember a ludat a hóna alá, s vitte haza a menyecs­kének. A menyecske már messzi­ről várta, hogy hozza-e a fehér in­get, mert csak az az egy inge volt, ami éppen rajta volt. Mikor meg­látta a fehér ludat, távolról azt hitte, a fehér inget hozza az ura neki, s ő biza levetkezett tiszta csóréra, s ami rajta volt, behaji­­gálta a kemencébe, s elégette. Hazaért az ura, s kérdezte:- Te mért vagy csórén?- Hát hozod nekem a tiszta in­get, ugye?- Én biza nem hozom - mond­ta az ember. - Ludat hoztam. Mért nem mostad ki az ingedet, s hol a többi szennyes?- Hát, tudod-e, elégettem kicsi­­denként.- A teremtésedet! - szidta az ura. - Holnap anyádéknál búcsú lesz, mibe mész el?- Mindegy most már, ahogy történt, úgy történt, mit csináljak - mondta erre az asszony. De a fiatalember gondolta ma­gában, megállj, mert én megtaní­talak téged ügyeskedni. Azzal be­­levarrta a feleségét egy zsákba, bekötötte jól a zsákot, s feltette a szekér derekára. Hajtotta a lovat,

Next

/
Thumbnails
Contents