Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
36 SAJTÓTÜKÖR Szűrös Mátyás Erdélyről Az új folyóirat kötetlen beszélgetést közöl dr. Szűrös Mátyással, az országgyűlés elnökével. Ő volt az egyik első magyar politikus, aki az erdélyi magyarság sorsával való törődést nyíltan vállalta.- Gyerekkoromban az olvasmányaim alapján romantikus kép alakult ki bennem, az Alföld szülöttkell próbálni bővíteni a magyar szuverenitás mozgásterét.- A nemzetiségekkel való törődés fontos vonulata a magyar közgondolkodásnak - hangsúlyozza az interjúban Szűrös Mátyás. - Erdélyi útjaim során megismerkedtem Kányádi Sándorral, Sütő Andrással, Domokos Gézával, a jében Erdély hegyes-völgyes tájairól - emlékezik Szűrös Mátyás. - Apám és bátyám a háború alatt Észak-Erdélyben dolgoztak, ők is sokat meséltek róla. Később 1953 és ’59 között, amikor a Szovjetunióban tanultam, egy ideig együtt laktam romániai diákokkal, akik között volt egy magyar is, aki jobban vonzódott hozzánk magyarokhoz és egy idő után jó viszonyba kerültünk egymással. Az ’56- os felkeléskor még jobban látszott a különbség: hogyan éli meg a mi nemzeti tragédiánkat egy román és egy romániai magyar, akit természetesen mélyebben érintett az, ami nálunk történt. Csak 1982 őszén jártam először Erdélyben, amikor a Központi Bizottság osztályvezetőjeként a kb-titkári találkozót készítettem elő. A román fél akadékoskodása ellenére ragaszkodtam ahhoz, hogy gépkocsival menjünk. Meglátogattuk Kolozsvárt, Segesvár mellett megnéztük a Petőfi-emlékkutat. Számomra azért volt fontos ez az utazás, mert mindenhol felfedezhettem a magyar építészetet, a magyar nép nyomait. Diplomataként egyre világosabban láttam, hogy ami Magyarországon történik sok tekintetben idegen tőlünk, megszakadt a történelmi folyamatosság. Rájöttem, hogy nem tiszták a viszonyaink a szocialista világgal, a Varsói Szerződéssel és hogy meg politikusok közül Fazekas Jánossal és Szabó T. Attilával, aki nagyon mély benyomást tett rám. Nagy tudású, európai műveltségű ember volt, akiből szinte sugárzott az erdélyi szellemiség. Ő mesélte el igen szemléletesen, hogyan élnek Kolozsvárott egy házban, jószomszédi viszonyban románok és magyarok. Évszázadok óta. Viszont akiket újonnan telepítettek Erdélybe, azokat olyan vad magyarellenes szellemben nevelték, hogy a közös ház békéje már alig tartható fenn. Ezen találkozások, valamint tanulmányaim hatására érlelődött meg bennem a gondolat, hogy a határainkon túli magyarság a magyar nemzet része. Az az álláspontom, hogy a legmagasabb szintű találkozókon is vessük fel az erdélyi magyarság dolgát. Ez véleményem szerint nem mond ellent a diplomáciai szokásoknak, hiszen ez már nem román-magyar kérdés, hanem általános emberi jogi, nemzetiségi probléma. Amikor Romániában jártam a titkári találkozót előkészíteni, úgy fogalmaztam magamban, hogy a tisztességtelen módszerekkel szemben tisztességes eszközökkel nagyon nehéz eredményt elérni. Hogy melyek ezek a tisztességtelen eszközök? Például a csalás, a szószegés, a megegyezések be nem tartása. Például a román vezetés nemrég azt hirdette - mutat rá végezetül Szűrös Mátyás -, hogy képes nukleáris fegyvert előállítani. A Bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint ez nem felel meg a valóságnak. Egy ilyen hamis híresztelés, fenyegetés a tisztességtelenség határát súrolja. „Magyarságtudat" a honfoglalás idején valóság Őstörténetünk ismert kutatója, Róna-Tas András szegedi professzor „nép és nemzet” cimű érdekes tanulmányát közli a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat folyóirata. Az írás első fele fogalmiterminológiai elemzéseket tartalmaz:-A XIX-XX. században a nép szó állandóan változó, sokszor erősen érzelmektől motivált s politikai töltetű kategória lett - mutat rá Róna-Tas -, ezért a közelmúltban a tudomány kerülni igyekezett, hogy meghatározott történeti értelemben alkalmazza a nép szót, s helyette az amerikai angol ethnicity, az orosz etnosz, a német Stamm és a magyar nemzetiség szavakat kísérelték meg a középkori nép fogalmának leírására alkalmazni. A honfoglaló magyarság etnikai tudatának változásáról - egyebek mellett - a következőket Írja Róna-Tas András:- A finnugor nyelvet beszélő magyarság úgy tagozódott be a török törzsszövetségi rendszerbe, hogy miközben megtartotta saját etnikai tudatát, átvette a törököt is. E kettős etnikai tudat e korban nem okozott konfliktust. A magyar törzsek erősödésével ez a kettősség csak súlyában változott, miközben integrált más csoportokat is, így szlávokat, alánokat. A honfoglalás után a törzsszövetség felbomlásával a magyarságtudat, amelyet nem kis mértékben a magyar nemzetségek hordoztak, tovább erősödött, de nem szorította ki a török etnikai tudatot, amely az Árpád-házi királyok tudatában tovább élt.- A megszilárduló űj, európai magyar állam további etnikumokat integrált - hangsúlyozza a tanulmány. - A nyelv azonossága nem volt feltétele a néphez való tartozásnak, a csatlakozók lehettek kétnyelvúek, s aztán vagy megőrizték eredeti nyelvüket, mint a magyarok a török törzsszövetségben, vagy feladták, mint a kabarok a magyarokkal közös törzsszövetségben. De feltétele volt a nyelv azonossága az etnikum kialakulásának. Lehetséges volt az etnikum váltása, s ez nem okozott szükségszerű tragédiát. Az etnikai váltás azonban nemcsak nyelvi váltással járt, hanem a teljes szimbólumrendszer fokozatos váltásával, mindenekelőtt a leszármazási tudatok cseréjével. Ezért nem biztos, hogy a régészeti kultúrák változása mindig az etnikum változásával is járt, de biztos, hogy a régészeti kultúra változása az etnikai tudat megváltozását jelzi. Az azonosságot az önelnevezés azonossága azonban bizonyosan hordozta. Tény, hogy a magyarság már a VIII— IX. században magyarnak nevezte magát, mert a tőle elvált Volga-Káma-vidéki magyarság is így hívta magát. Ezt nemcsak Julianus-tól tudjuk, s nemcsak a helynevek őrizték meg,
