Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 KopS-SJdor 'k'w Vmzol hanem egy újabban felfedezett Káma-parti felirat is tanúsítja.- A honfoglaló magyarság letelepedésével a nép kategóriája lényegesen megváltozott - hangsúlyozza végezetül Róna- Tas professzor. - Az „in„Félszáz év Rómában” címmel Békés Gellért bencés professzorral közöl beszélgetést a Hazafias Népfront napilapja, abból az alkalomból, hogy Békés Gellért részt vett a budapesti Sík Sándor-emlékülésen, amelyet a jeles katolikus költő, műfordító, irodalomtörténész egyetemi tanár születésének 100. évfordulóján rendeztek meg.- Pannonhalmán kezdtem 1932-ben bencés szerzetesi hivatásom megvalósítását - emlékezik Békés Gellért. - A noviciátus után Rómába küldtek, ahol 1940-ben doktoráltam teológiából. A háború alatt a pannonhalmi gimnáziumban hittanár voltam, majd hivatalosan a Szentszékhez kerültem vissza Rómába, ahol immár 43 éve tanítok. Életem legjelentősebb tényének érzem, hogy Dalos Patrikkal közösen lefordítottam az Újszövetségi Szentírást. Ő, a nyelvész, a görög szöveg hűséges fordításának az ellenőre volt, én a magyar szövegért vállalom a felelősséget. Tizedik kiadását érte el ez a magyarázatokkal ellátott kötet. A háromszázezer példány - ami nyugati viszonylatban egyedülálló -, kétharmad része hazakerült Magyarországra. Persze ma már otthon is van korszerű, mind katolikus, mind protestáns fordítás. A kívánatos az lenne, hogy végre összeüljünk, azok akik a szentírással szakszerűen foglalkoznak és szülessen tézmények” lassan követték ezt a változást. Beletelt egy időbe, míg a rex Hungarorum rex Hungáriáé, a magyarok királya Magyarország királya lett. S ezzel a magyar nép végleg a korabeli európai értelemben néppé vált. egy magyar Biblia, amely minden ökumenikus párbeszédnek az alapja. Az interjú befejező részében a Rómában általa szerkesztett Katolikus Szemléről így vall Békés Gellért:- 1949-ben Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros prímás letartóztatása után munkatársai közül többen kijöttek Rómába. Itt kívánták a Katolikus Szemlét folytatni, elsősorban a magyar egyház ügyéért és a bíboros megmentéséért akartak síkraszállni. Az eredeti szerkesztőgárdából többen továbbmentek Amerikába. Rám esett a választás: csináljam én a dolgot - „ahogy lehet”. Ebből azután egy olyan kibontakozás született, ami, szerényen fogalmazva, jól megállja a helyét a magyar folyóiratok sorában. Jelentős helyük van a lapban a Pax Romana évenként megrendezendő kongreszszusa anyagainak is. Most tervezzük 1990-re a negyedik találkozót, amely a közös keresztény felelősségről fog szólni. Jó egyetértésben folynak ennek az előkészületei, nemrégiben Stuttgartban tartottunk előzetes értekezletet.- Ez a találkozó is Szent Pál szavai jegyében készül - hangsúlyozza végezetül Békés Gellért „Egy az út, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár és mindenben benne van.” Kopácsi Sándorral, Budapest egykori rendőrfőkapitányával készített interjút a Minisztertanács napilapja. Az érdekes beszélgetés középpontjában 1956 értékelése áll. A Kanadában élő Kopácsi Sándor a Nagy Imre-perről egyebek mellett a következőket mondta:- Én egy pillanatig nem kételkedtem abban, hogy a rehabilitációra sor fog kerülni, és ki kell mondani: történelmi és jogi szempontból is koncepciós perről van szó. Nem hittem azonban abban, hogy még megérem ezt a napot.- Mint budapesti rendőrfőkapitánynak mi volt az ön szerepe az eseményekben ? - hangzott az újságíró kérdése.- 1956. október 23-tól kezdve az volt a célom - vallja Kopácsi -, hogy meg kell találni a politikai megoldást, el kell kerülni a vérontást, és a Nagy Imre-kormány részére meg kell őriznünk egy intakt fegyveres erőt a kibontakozásra. Ám 24-én az Anker-közből a felkelők tüzet nyitottak ránk. A tűzre tűzzel kellett válaszolni. Ezt az esetet vetették a szememre, amikor a Nemzetőrség megalakulására összegyűltünk. Én mindvégig a törvényes kormánynak, a politikai kibontakozásnak voltam a híve. A kritila után a Nemzetőrségben egyhangúlag megválasztottak helyettes parancsoknak. Erre nagyon büszke vagyok.-Kik nyitottak tüzet a Kossuth téri épületek tetejéről? Az ávéhások vagy a felkelők?- Amikor 25-én jelentést kaptunk arról, hogy megkezdődött a Kossuth téren egy tömegmészárlás, akkor engem sírva hívott fel a gyermekvédelmi osztály vezetője, hogy tüzet nyitottak a tetőn elhelyezett egységek. Tehát nem lehet vitás, ki nyitott tüzet, és azt is nagyon jól tudtam, hogy a kormányzati negyed közelébe fegyveres felkelőcsoportok nem jutottak el. Véleményem szerint a Parlament előtt megkezdődött magyarszovjet fraternizációt akarták szétlőni. Az államvédelmi belső karhatalom és a határőrség egységei voltak. Losonczy Géza halálára az életfogytiglani börtönre ítélt - majd 1963-ban amnesztiával szabadult - Kopácsi börtönbeli fültanúként így emlékezik:- 1957-ben dulakodást hallottunk azon az elkülönített folyosón, ahol mi voltunk. Hallottam Losonczy hangját, hogy „gyilkosok, fasiszta gyilkosok!”, ami hörgésbe fúlt, aztán valami testet emeltek a hordágyra és elcipelték. Mint később megtudtam: a borbély, aki a mesterséges táplálást végezte, a gyomor helyett a tüdőbe vezette a gumicsövet. Hogy ezt parancsra tette vagy véletlenül, az kiderítésre vár. Kopácsi Sándort szabadulása után munkahelyein sorozatos diszkriminációk érték, ezért 1975-ben kivándorolt Kanadába, ahonnan Nagy Imre temetésére látogathatott haza első ízben. Minderről így vall:- Elmentünk másodrendű és folyton zaklatott állampolgárként, visszatérésre nem jogosító útlevéllel és nem gondoltuk, hogy megérjük ezt a napot. Megható és felemelő érzés visszatérni emelt fővel, megbékélt szívvel, bosszúvágy nélkül, tisztelegni a mártír vádlott-társaim és ’56 valamennyi kivégzettje vagy elesett hőse és mártírja előtt... Hiszem, hogy Nagy Imre politikai végakaratát alapul véve kilábolhat hazánk a mély politikai szakadékból és válságból. Békés Gellért pályájáról Magyar Hírlap
