Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-22 / 2. szám
Kétezer éve ezen a tájon Magyarország területén hozzávetőlegesen kétezer esztendeje élnek zsidók. Mindez nem merő feltételezés, hanem történelmi tény, amelyet dokumentumok is igazolnak. Fennmaradtak tárgyi emlékek is arról, hogy miként éltek az ókor századaiban hazánk földjén és ezekből a tárgyakból számos következtetést vonhatunk le a korabeli zsidók életére vonatkozóan. De hogyan élnek napjainkban a magyarországi zsidók? Milyen a hitéletük, miként őrzik vallási és kulturális örökségüket? Erről beszélgettünk dr. Schöner Alfréd főrabbival, az Országos Rabbitanács elnökével.- Ahhoz, hogy a magyarországi zsidók jelenlegi helyzetét megértsük, egészen röviden át kellene tekintenünk történetüket, bár ebben a történetben előfordulnak kisebb-nagyobb hiányosságok. Szerintem a határkövet a magyarországi zsidóság történelmében a 18. század vége, a 19. század eleje jelentette. Ekkoriban dinamikus fejlődésnek indul a magyar gazdaság, a városok megerősödnek, s a zsidóság végre lehetőséget kap arra, hogy a városokban letelepedjen - korábban ugyanis csak a földesúri birtokokon lakhatott. A történészek becslése szerint a 19. század első évtizedeiben Pesten például már 20-30 ezer zsidó élt.- ...és hamarosan egyre tevékenyebben kapcsolódtak be a gazdasági, szellemi és a politikai életbe, nagy számban vettek részt az 1848-as szabadságharcban is.- Valóban, hiszen ez a jogaitól teljesen megfosztott, megalázott réteg azt remélte a szabadságharctól, hogy számára a többi polgárral egyenlő jogokat biztosít. Ezért vettek részt zsidók a harcokban olyan magas arányban, és közülük sokan életüket is vesztették.- Hogyan alakult a zsidók helyzete, élete a szabadságharc után?- A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején már működött Pesten néhány zsinagóga és létezett a pesti hitközség is. A hitközség vezérkara nem véletlenül határozta el ekkor, hogy Pesten zsinagógát építenek. Egy olyan zsinagógát kívántak létrehozni, amely mind nagyságában, mind megjelenésében, belső kialakításában és egész szellemiségében kifejezi e megújhodásra kész, életerős reformnemzedék gondolkodásmódját. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Dohány utcai zsinagóga a maga valóságában és szimbolikus tartalmával hozzájárult az úgynevezett neológ zsidóság kialakulásához.- Ez pontosabban mit jelent ?- Mai fogalmakkal élve a neológ zsidóság „modern” zsidóság. Modern viseletében, gondolkodásában, fellépésében, célkitűzéseiben. A neológ zsidók az asszimiláció hívei, de úgy, hogy a külvilág pozitív hatásait átveszik, ugyanakkor identitástudatukat megőrzik. Itt jegyezném meg, hogy a múlt század utolsó évtizede, a millennium ideje volt a magyar zsidóság egyik legfényesebb korszaka. Ekkoriban már jelentős szerepet játszottak a gazdasági és a szellemi életben és nem utolsósorban a magyar munkásmozgalomban.- Ez a felfelé ívelő időszak az 1918-19-es események után megtörik.- Kezdetben a fehérterror, majd az egymást követő zsidótörvények nehezítették a zsidóság életét, például a numerus clausus, majd a numerus nullus korlátozta, illetve lehetetlenné tette a zsidóság egyetemi továbbtanulását is. Majd mindennek a csúcsa, hogy 1944. március 19-e után, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot, megkezdődött a zsidók deportálása. A statisztikai adatok szerint 600 ezer magyar zsidót öltek meg a koncentrációs táborokban, munkaszolgálatban, illetve különböző vérengzéseknél.- 1945 tavasza a magyar zsidóság életében is fordulópontot jelent.- Ez kétségtelen, hiszen a soraiban tragikusan megfogyatkozott zsidóságnak egy más társadalmi környezetben kellett a helyét megtalálnia. Ami pedig az ezt követő évtizedeket illeti, elmondhatjuk, hogy a magyarországi zsidóság életében hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást.- Ez mivel magyarázható?- Elsősorban a generációs problémákkal, identitászavarokkal. Aztán megszülettek a „Holokaust-gyerekek”, majd a „Holokaust-unokák”, akikbe szüleik, nagyszüleik átörökítették az egykor átélt félelmeket, szorongásokat, amelyek csak nagyon lassan s nehezen oldódtak. Közrejátszott ebben a környezet is. Hivatalos antiszemitizmus ugyan nem volt, de lépten-nyomon éreztették a zsidókkal, hogy ők zsidók. Hogy ez a szó pejoratív vagy sem, azt hiszem ez nem etimológiai kérdés.- S hogyan alakult az utóbbi időben a zsidó hitélet?- A magyar zsidóság megpróbált s megpróbál élni azzal a vallásszabadsággal, amelyet az alkotmány biztosít számára. Csak néhány számot említenék hitéletünk szemléltetésére. Ma Budapesten 21 működő zsinagóga és imaház van, vidéken 23. Tehát a nagy zsidó ünnepeken csaknem félszáz helyen tartanak istentiszteletet. Továbbá nálunk működik Közép-Kelet-Európa egyetlen rabbiképző intézete, amely nemrég ünnepelte fennállásának 110. évfordulóját. Főiskolánk az elmúlt évtizedekben nemzetközivé változott, számos, főleg a környező országból érkező diák tanult nálunk. Egyebek közt Moszkva, Kijev, Leningrád, Riga és Csehország főrabbija végzett nálunk, de volt diákunk az NDK-ból, Bulgáriából, Jugoszláviából is. Rabbiképzőnk egyébként nemcsak tanít és rabbikat nevel, hanem egyben a zsidó szellemiség központja is és gazdag könyvtárával, levéltárával a jövőben is szellemi műhely szeretne maradni.-A magyar egyházak egyre inkább kiveszik részüket a szociálpolitikai feladatokból. Az izraelita felekezet miképpen ?- Az egyik legfontosabb intézményünk a 200 ágyas felekezeti kórház. A kanadai Reichman család, az american Joint Distribition és a magyar állam anyagi támogatásának köszönhetően most lehetőségünk adódott arra, hogy ezt a kórházat egy új szárnnyal bővítsük, és jelenlegi zsúfoltságát ezáltal csökkentsük. Ezenkívül megemlítem még azt is, hogy naponta mintegy ezer embernek főzünk - kedvezményes áron - kóser ételeket.- A közelmúltban alakult meg a Zsidó Kulturális Központ. Milyen változást hoz ez majd a zsidó kulturális életben?- A Kulturális Központ elsődleges feladata, hogy a zsidó valláskultúrát terjessze, nyilvánosságot biztosítson számára. Ennek érdekében minden eszközt igyekszünk megragadni: színházi bemutatókat tartunk, kántorkoncerteket rendezünk, oratóriumokat mutatunk be. Január elsejétől kezdve pedig modern héber nyelvet is oktatunk. Szeretnénk továbbá olyan ifjúsági klubot létrehozni, ahol a vallási kultúrát népszerűsíthetnénk.- Nemrégiben alakult meg a Magyar Zsidók Kulturális Egyesülete is. Velük milyen kapcsolatuk van?- Tudomásom szerint céljaik a miénkhez hasonlóak, csakhogy ők nem felekezeti, hanem kulturális alapon próbálják a tagságot egybefogni. Bízom benne, hogy a későbbiekben együtt tudunk működni, hiszen nemcsak célunk hasonló, hanem az alapelvünk is, vagyis azt tartjuk, hogy a magyarországi zsidóság kultúrája a magyar kultúra szerves része.- Eddig még nem esett szó gondjaikról...- Pedig igazán súlyos gondokkal küszködünk. Rendkívül nehezen tudjuk intézményeinket működtetni, még akkor is, ha ezekhez a költségekhez nemzetközi zsidó szervezetek, a magyar állam és híveink is adományokkal hozzájárulnak. Zsinagógáink - nemcsak a Dohány utcai - szörnyű állapotban vannak, és tragikus a vidéki temetőink sorsa is. Jelenleg mintegy 1300 elhagyott, elhanyagolt zsidó temető van az országban. Az ott nyugvók hozzátartozóit deportálták, nincs aki a sírokról gondoskodjék. Sajnos a hitközség és a zsidóság ezt a problémát - társadalmi segítség nélkül - képtelen megoldani, és egyébként is meggyőződésem, hogy összmagyar érdek, hogy ezeket a sírokat megvédelmezzük a lopástól, meggyalázástól és megőrizzük az utókornak.-Az utóbbi időben széles körű vita zajlott arról, hogy van-e ma Magyarországon antiszemitizmus. Önnek mi erről a véleménye?- Az igazság az, hogy mostanában futballpályákon, olykor munkahelyen, iskolában, vagy az utcán felüti a fejét az antiszemitizmus. Tűrhetetlennek, megengedhetetlennek, magyar zsidó mivoltunkban megalázónak tartjuk, hogy néhány százan a gázkamrák emlékét éltetik. Ugyanakkor el kell azt is mondanom, hogy a legfelsőbb állami vezetőktől ígéretet kaptunk, hogy ennek a jelenségnek valamiképpen véget vetnek. Nekem azonban az a véleményem, hogy itt nemcsak adminisztratív eszközökre van szükség, mert azok csak ideig-óráig hatnak. Bizonyára a pedagógus beszél belőlem, amikor azt mondom: ez elsősorban erkölcsi nevelés kérdése. Ezt a feszültséget csak következetes pedagógiai munkával, felvilágosítással lehet feloldani. Mindettől függetlenül azt mondhatom, hogy a magyar zsidóság kereste és megtalálta a helyét ebben az országban, amelyet sajátjának érez. Híveinket arra neveljük, legyenek becsületesek, legyenek családszeretők és támogassanak minden olyan gondolatot, amely mai szóval élve, a kibontakozást segíti. Szeretnénk, ha a zsidóság is hozzájárulna ahhoz, hogy a gazdasági, szellemi és erkölcsi élet kikerüljön ebből a mostani - hiszem, hogy átmeneti - válságból. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 20
