Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
52 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL IV. Erdély a Szent István-kori magyar királyságban Legutóbb a székelyek erdélyi megtelepedéséről Béna István professzorral beszélgetve arról esett szó, hogy mindig a magyar király volt az, aki a határvédelem kérdéseiben intézkedett, s a székelyeket mai lakóhelyükre parancsolta. Ez pedig egy érdekes kérdést vet fel Erdély állami hovatartozása tekintetében is. Tudjuk, a magyar történetírásban élt egy felfogás, amely szerint Erdély kezdettől fogva elkülönült Magyarországtól és a gyula alatt önálló államot alkotott. Ha ez így volt, akkor viszont hogyan intézkedhetett a magyar király a székelyek letelepítése ügyében? - kérdeztük Bóna profeszszort.- Végül is hogyan látja ma történetírásunk ezt a kérdést: Erdély szervesen beletartozott a magyar királyságba, vagy kialakult bizonyos önálló léte?- Van olyan felfogás, amely hajlamos Erdély különállását a honfoglalásig visszavezetni, s a gyulákat már all. század első felétől Erdély uraiként képzeli el. A gyulák hatalmából azután szervesen vezeti le a sokkal későbbi "erdélyi vajda intézményét, tehát az önálló területi közigazgatást. Jelen pillanatban úgy látóik, hogy azért Erdélynek ezt a korai, tehát a 970-es évekig tartó magyar megszállását túlbecsülni nem szabad. Ebből az időből való jelentős és fontos régészeti leleteink - akár a kolozsvári temetők, most már három is van, akár a gyulafehérvári temető, akár Maroskarna, vagy Piski, vagy Déva temetői - ezek mind kifejezetten katonai jellegűek. Úgy látszik, hogy a 10. század első felében vagy első kétharmadában ez a belső erdélyi zóna valójában a magyar fejedelemségnek egyik külső határövezete volt. Az olyan ritka és csak a fejedelmi családra utaló helynevekből, mint Faisz vagy Taksony, amelyekből összesen 5-5 van a Kárpát-medencében, mindig találnak egyet Erdélyben, méghozzá stratégiailag fontos pontokon. (Az említettekből az egyik Küküllővár mellett, a másik Gyulafehérvár mellett van.) Ez azt valószínűsíti, hogy legalábbis a 970-es évekig Erdély közvetlenül a nagyfejedelmeknek, tehát az Árpádoknak volt alávetve.-A gyulákról egyébként más forrásokból tudjuk, hogy legalábbis a 10. század középső harmadának a végéig nem lakhattak Erdélyben. Katonai és politikai szerepük ugyanis olyannyira centrális jellegű volt, hogy nem élhettek a határövezetben.- A gyulák, valószínűleg a keleti keresztény vallás felvételének következtében Bizánc potenciális szövetségeseivé váltak. Nem véletlen, hogy Szkilicész, azután más későbbi görög források is úgy emlékeznek meg a Bizáncban megkeresztelkedett gyuláról, mint egy szentről. Ez a gyula Faisz kortársa volt, Sarolt nagyapja. A 10. század utolsó harmadában azután szeparatista törekvések indultak a magyar fejedelemségben. Amikor István trónra lép, hirtelen szemben találja magát Koppánnyal Somogybán, a gyulával Erdélyben, és Ajtonnyal a délvidéken. A gyulák esetében én ezt azzal magyarázom, hogy a székhelyüket Erdélybe tették át, és hogy a 970-es években a bizánciak, 300 év után, ismét kijutnak az Al-Dunához és meghódítják Szilisztria környékét. Mivel a gyulák az azonos vallás, a görög kereszténység hatására, de nem kevésbé a bizánci arany miatt is keresték Bizánc szövetségét és barátságát, így számukra az erdélyi Gyulafehérvár nagyon megfelelő székhelynek látszott, ugyanis lényegesen közelebb esett Bizánchoz. Valamikor a 970-es évek elején tehették át székhelyüket Erdélybe. A helyzetük azonban nem volt túlságosan szilárd, ezért nem is gondolom elfogadhatónak történészeink egy részének azt a felfogását, hogy Géza nagyfejedelemnek volt szüksége arra, hogy Saroltot feleségül vegye. Sokkal inkább a gyulának, Sarolt apjának volt szüksége arra, hogy lánya jó kiházasításával biztosítsa a maga önállósodási törekvéseit. Ahogy a Gesta Hungarorum is elmondja, a 970-es évektől kezdve három egymás után következő