Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

52 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL IV. Erdély a Szent István-kori magyar királyságban Legutóbb a székelyek erdélyi megtelepedéséről Béna István professzorral beszélgetve arról esett szó, hogy mindig a magyar király volt az, aki a határvédelem kérdéseiben intézkedett, s a székelyeket mai lakóhelyükre parancsolta. Ez pedig egy érdekes kérdést vet fel Erdély állami hovatartozása tekintetében is. Tudjuk, a magyar történetírás­ban élt egy felfogás, amely sze­rint Erdély kezdettől fogva elkü­lönült Magyarországtól és a gyu­la alatt önálló államot alkotott. Ha ez így volt, akkor viszont ho­gyan intézkedhetett a magyar ki­rály a székelyek letelepítése ügyé­ben? - kérdeztük Bóna profesz­­szort.- Végül is hogyan látja ma tör­ténetírásunk ezt a kérdést: Erdély szervesen beletartozott a magyar királyságba, vagy kialakult bizo­nyos önálló léte?- Van olyan felfogás, amely hajlamos Erdély különállását a honfoglalásig visszavezetni, s a gyulákat már all. század első felétől Erdély uraiként képzeli el. A gyulák hatalmából azután szer­vesen vezeti le a sokkal későbbi "erdélyi vajda intézményét, tehát az önálló területi közigazgatást. Jelen pillanatban úgy látóik, hogy azért Erdélynek ezt a korai, tehát a 970-es évekig tartó ma­gyar megszállását túlbecsülni nem szabad. Ebből az időből való jelentős és fontos régészeti leleteink - akár a kolozsvári te­metők, most már három is van, akár a gyulafehérvári temető, akár Maroskarna, vagy Piski, vagy Déva temetői - ezek mind kifejezetten katonai jellegűek. Úgy látszik, hogy a 10. század el­ső felében vagy első kétharmadá­ban ez a belső erdélyi zóna való­jában a magyar fejedelemségnek egyik külső határövezete volt. Az olyan ritka és csak a fejedelmi családra utaló helynevekből, mint Faisz vagy Taksony, ame­lyekből összesen 5-5 van a Kár­pát-medencében, mindig találnak egyet Erdélyben, méghozzá stra­tégiailag fontos pontokon. (Az említettekből az egyik Küküllő­­vár mellett, a másik Gyulafehér­vár mellett van.) Ez azt valószínű­síti, hogy legalábbis a 970-es éve­kig Erdély közvetlenül a nagyfe­jedelmeknek, tehát az Árpádok­nak volt alávetve.-A gyulákról egyébként más forrásokból tudjuk, hogy legalább­is a 10. század középső harmadá­nak a végéig nem lakhattak Er­délyben. Katonai és politikai sze­repük ugyanis olyannyira centrális jellegű volt, hogy nem élhettek a határövezetben.- A gyulák, valószínűleg a ke­leti keresztény vallás felvételének következtében Bizánc potenciális szövetségeseivé váltak. Nem vé­letlen, hogy Szkilicész, azután más későbbi görög források is úgy emlékeznek meg a Bizánc­ban megkeresztelkedett gyuláról, mint egy szentről. Ez a gyula Faisz kortársa volt, Sarolt nagy­apja. A 10. század utolsó harma­dában azután szeparatista törek­vések indultak a magyar fejede­lemségben. Amikor István trónra lép, hirtelen szemben találja ma­gát Koppánnyal Somogybán, a gyulával Erdélyben, és Ajtonnyal a délvidéken. A gyulák esetében én ezt azzal magyarázom, hogy a székhelyüket Erdélybe tették át, és hogy a 970-es években a bizán­ciak, 300 év után, ismét kijutnak az Al-Dunához és meghódítják Szilisztria környékét. Mivel a gyulák az azonos vallás, a görög kereszténység hatására, de nem kevésbé a bizánci arany miatt is keresték Bizánc szövetségét és barátságát, így számukra az erdé­lyi Gyulafehérvár nagyon megfe­lelő székhelynek látszott, ugyanis lényegesen közelebb esett Bi­zánchoz. Valamikor a 970-es évek elején tehették át székhelyü­ket Erdélybe. A helyzetük azon­ban nem volt túlságosan szilárd, ezért nem is gondolom elfogad­hatónak történészeink egy részé­nek azt a felfogását, hogy Géza nagyfejedelemnek volt szüksége arra, hogy Saroltot feleségül ve­gye. Sokkal inkább a gyulának, Sarolt apjának volt szüksége ar­ra, hogy lánya jó kiházasításával biztosítsa a maga önállósodási törekvéseit. Ahogy a Gesta Hungarorum is elmondja, a 970-es évektől kezd­ve három egymás után következő

Next

/
Thumbnails
Contents