Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

HAZAI KÖRKÉP Jl A Dunaszaurusz nyomában Előttem egy ritka érdekes fotó. A visegrádi Dunakanyart ábrázolja, egy tudományos kísérlet állapotában: tutajokra helyezett fáklyák „világították" a folyó sodorvonalának bemérhető erejét, az áramlás irányát. A felvétel 1957 októberében jelent meg a Természettudományi Közlöny című folyóiratban, bemutatva Mosonyi Emil mérnök kísérleti kutatásait, az 1950-es években, az általa javasolt visegrádi vízerőmű majdani térségében. Ha... Belegondolni is félelmetes ennek a kis kötőszónak a jelentőségébe. Ha - Mosonyi Emil egyetemi tanulmányai idején történetesen nem a szülei visegrádi üdülőjé­ben készül fel vizsgaidőszak előtt; ha sohasem ismeri meg ala­posan a dömsödi úgynevezett „sziklapadokat”, vagyis a Duna medrében lévő hatalmas kőzáto­nyokat. Ha később, már aktív mérnökként nem őt bízzák meg az első nagy vízügyi beruházás, a Tiszalöki vízerőmű tervezésével és kivitelezésével! Ha nem emlék­szik nagyon is alaposan erre a kettős felelősségre! Ha nem lett volna tapasztalata arról, milyen elképesztő nehéz feladatot jelen­tett a Tisza homokos talajába be­tonpadozatot tenni... Amikor mint már elismert, jó szakem­bernek a véleményét kérték a Du­nán építhető vízerőművek megje­lölését illetően. A Dunakanyar sziklazátonyai persze, hogy eszé­be jutottak. Javasolta is. A viseg­rádi, magyar, dunai vízerőmű építését. Lelke rajta. Amikor azonban megtudta, hogy csehszlovák-magyar közös beruházásként valami egészen más erőmű készülne a Duna mentén, nem is „kicsit más”, ha­nem a Duna mint határvonalat jelentő nemzetközi folyó átkerül­ne Csehszlovákia területére - Mosonyi Emil magából kikelve tiltakozott. Hivatkozott elsősor­ban a józan politikai etikára, a határvonalak sérthetetlenségére, mint vízügyi szakember minde­nekelőtt a folyó természetes med­réből való kiléptetése és mester­séges gátak közé terelése ellen til­takozott. Ő tudta igazán, hogy ez mit jelent. Mosonyi Emilnek evvel a véle­ményével lehetetlenné vált ma­gyarországi munkája, nevezete­sen műszaki egyetemi katedrája. Távozott az országból, és azóta nemzetközi hírű tudósként isme­rik nevét a világban. Ma nyugdí­jasként él, Svájcban. * * * 1988. augusztus 26. A csendre ébredtem fel. Meg­szűnt a monoton dübörgés a ha­jón. - Akkor Bécsben vagyunk - villant belém a gondolat, azt mondták, hajnalban ér a hajó Bécs kikötőjébe. Magamra kap­tam valamit és avval a megma­gyarázhatatlan, atavisztikus örömmel, ami az embert mindig elfogja, ha az élő víz közvetlen közelségébe kerül, kirohantam a kabinból. Fényes, szép reggel volt. Csa­lódtam is nagyot, de hisz ez a ha­jó megy... "'ll, Egy 1957-es kísérlet: a fáklyák az áramlás erejét, irányát jelzik a Dunakanyarban. A kísérletet végző MoSonyi Emil ma Svájcban nyugdíjas

Next

/
Thumbnails
Contents