Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
32 HAZAI KÖRKÉP A Dunakanyar 1980-ban, az építkezés megkezdése előtt... Feltehetően nem én voltam az első ámuldozó. A hajó egyik alkalmazottja mosolyogva megnyugtatott: Bécsben vagyunk és a hajó már órák óta áll. Karnyújtásnyi közelségből látom a jól ismert folyót. Idegen. Elementáris erővel,-számomra addig ismeretjen, vad 'erővel rohan... hát... nyugtázom csodálkozva - ez a Duna nem azonos a hazaival. Ehhez a bősz rohanáshoz képest lassú, méltóságteljes cammogásnak tűnik, ahogy Magyarországon áthalad... Bőkezűen adva áldásait; áradások idején „ostorcsapásait” is; hogy ne feledjük, ő itt van! Ne feledjük, ha kellett, harcok után vitte a vért; munkát és élelmet adott; viszi a szennyet ma is; ő, a folyó, eddig csak adott... * * * A Donaukraftwerke igazgatója elegáns, kockás öltönyben fogadja a magyar képviselők csoportját. Üzletember. Tárgyilagosan, útközben, mintegy mellesleg mondja, hogy az egyik ausztriai dunai vízerőmű építése során két, a folyót átívelő közúti és egy közvetlen mellette haladó vasúti hidat is meg kellett emelniük, a vízszint emelkedése miatt. A hidak előtt elhaladva láthattuk is - a felső két betonpillérsor színe világosabb, az árulkodik csak a munkáról. Amit két hét végén végeztek el! Hogy ez milyen iszonytató nagy munka, hogy milyen technikai készültséget, milyen összehangolt munkastílust követelt a feladat? Ehhez képest mi tagadás, bagatellnek számít, hogy tizenkétszer kell magyar országgyűlési csoportoknak bemutatni, elmagyarázni a vízerőművek működését. Greifenstein - Bécs után, fölfelé haladva, itt épült az első vízerőmű. A csarnokban lévő térképen láthatók a Duna ausztriai szakaszán megépült vízerőművek - szám szerint kilenc. A kérdésre, hogy ezek közt van-e olyan, amelyik csúcsüzemeltetésű - az igazgató őszinte döbbenettel válaszol; ilyen nincs. Az igen veszélyes lenne! Ausztriának sok, magas hegyekből lerohanó kis folyója van, azok alkalmasak csúcsüzemelési erőműre. A Duna? A
