Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

22 HAZAI KÖRKÉP BRUTTÓ HAZAI TERMÉK (GDP) -INDEX 1978 = 100% menyükkel, tehetségükkel ezt Tci­­érdemlik. Ugyanakkor a hátrányos hely­zetben lévő rétegek számára a mi­nimális létfeltételeket biztosítani kellene. Napjainkban a meggaz­dagodást is akadályozzák - adók­kal, szabályozókkal, rendeletek­kel - bármilyen teljesítmény is van mögötte; és a létminimumot sem tudják biztosítani egyre na­gyobb tömegeknek. Szerintem ezekkel a módszerekkel a jelenle­gi „félválság” állapotot állandó­sítjuk, évekre konzerváljuk.- Persze, nem mindenben va­gyok ennyire borúlátó, sőt ami személyes jövőmet illeti, abban meglehetősen optimista vagyok. Azt hiszem, az átlagosnál maga­sabb követelményeket állítottam magam elé a tanulásban. Ha ter­vem sikerül, akkor mire elvégzem az egyetemet, négy-öt nyelvet megtanulok, és úgynevezett jól képzett szakember leszek. Szerin­tem az országnak nagy szüksége lesz sok hozzám hasonló pénz­ügyi szakemberre, s nem lesznek gondjaim az elhelyezkedéssel. Egyébként most sem vagyok helyzetemmel elégedetlen, mert azon kevés egyetemista közé tar­tozom - egyetlen gyerek lévén -, akinek a tanulás mellett nem kell a megélhetésért dolgozni. A társadalmi kibontakozás a nehezebb Junkert Imre 1964-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Buda­pesti Műszaki Egyetemen. Az új­pesti Tungsram gyárban dolgo­zott 1981-ig, majd a kerületi párt­­bizottság munkatársa lett. Innen a Budapesti Bőripari Vállalathoz került függetlenített pártbizottsá­gi titkárként. Amikor a gyár há­rom részre vált szét, visszatért a Tungsramhoz: a részvénytársaság vezetőképzési és oktatási leány­­vállalatának igazgatóhelyettese.- Hogy elég nehéz helyzetben vagyunk, az köztudott. Ez azon­ban nemcsak a gazdasági és tár­sadalmi válságban nyilvánul meg, hanem az emberek hitevesz­­tettségében is. Elsősorban ez a „kesergő hangulat” ingathatja meg szerintem a társadalom tar­tását. Ahhoz ugyanis utat találha­tunk, hogy kilábaljunk nehéz gazdasági helyzetünkből; a társa­dalmi problémákra is lehet meg­oldást lelni, de emberek százezre­inek vagy millióinak nagyon ne­héz visszaadni a hitét. Úgy látom, hogy a gazdaság jó úton halad. Korábban a hozzáér­tés, a szakértelem háttérbe szo­rult a politika miatt vagy mellett, napjainkban pedig a szakszerű­ség egyre szélesebb teret, egyre szabadabb utat kap. És ez jó. A társadalmi kibontakozás már ne­hezebb, hiszen, ahogyan említet­tem, az emberek elvesztették a hi­tüket, a bizalmukat. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy van egy kor­mányzó párt, több százezres tag­sággal, és ezt a tömeget elbizony­talanítja a néhány száz vagy ezer fős taglétszámú csoportok megje­lenése. A társadalmi fejlődés mégis jó irányba fordulhat az MSZMP reformszámyának meg­jelenésével és kibontakozásával, de csak akkor, ha - először - kö­vetkezetesen végigviszik a refor­mot, és ha - másodszor - eköz­ben nem sértik azoknak az érzé­kenységét, akik az elmúlt évtize­dekben áldozatos és tiszteletre méltó munkát végeztek. A vádak a párt vezetőinek egy részét és az őket kiszolgáló apparátust érhe­tik csupán. Hogy mi lesz a helyzet 1991- ben? Egy bizonyos: 1991 júliusá-

Next

/
Thumbnails
Contents