Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
HELYZETVAN HAZAI KÖRKÉP 23 ban is nyár lesz. Amit csak remélek: előrelépést a gazdaságban, hiszen minden fele'ős fórum elkötelezte magát a szakmai váltásra. Úgy látom, hogy külpolitikai helyzetünk is javulóban van, és ha lassan is, de mozdul a nyugati tőke. Remélem, hogy ez idő alatt letisztul az az összevisszaság, amely ma társadalmunkat jellemzi. Kiderül, ki kell derülnie, hogy az MSZMP-ben a reformelképzelések megértésre találnak-e vagy sem, és az is, hogy a vezető párt és az ellenzék szót tud-e érteni egymással. Ha a konszenzus létrejön, akkor bizonyos, hogy a helyzet a mainál sokkal jobb lesz. Mindig a melós húzza a rövidebbet Albecz Mihály kőfaragó egy budapesti szövetkezet szakmunkása. Leninvárosban (a volt Tiszaszederkényen) él családjával, hétfőtől péntekig munkásszálláson lakik.- Ami itt van, az egy szocialista kizsákmányolás, jó útra nem visz. Még mindig csak egy párt van, ez vezeti az országot, amely a felső tízezer vagy hány ezer pártja, csak éppen a munkások nincsenek benne képviselve. A szocializmust én úgy képzeltem el, hogy mindenki egyenlő. Több évig Nyugat-Európában dolgoztam és mondhatom, hogy a kapitalizmus közelebb áll a szocializmushoz. Évtizedekkel vagyunk elmaradva a Nyugattól, és ez kizárólag az itteni vezetés hibája. Ha a magyar kormány venné azt a bátorságot, hogy nyugati szakembereket hozna, az talán még segítene valamit. A következő két évben rosszabbodást várok, pedig szeretném a jobbat. Ez a kormány egyik nap hoz egy döntést, a másik nap elveti. Jósnőnek kellene lenni ahhoz, hogy előre látni lehessen az eseményeket. Egy biztos, nagyon rossz a közhangulat, különösen a munkások körében, mert mindig a melós húzza a rövidebbet. Én FOGYASZTÓI ÁRINDEX 1978 = 100% sem tudom, hogy a jövő hónapban lesz-e munkám, mennyit fogok keresni. Voltam tíz évig maszek is, de abba kellett hagynom. Egy maszek nem tud normálisan megélni, csak ha csal. A kisiparos a verejtéke árán alakít ki egy üzletet, de az adó és a szabályozók megölik. Ha egy kisiparos megbukik, oda inge-gatyája. Ha viszont egy állami vállalat dolgozik rosszul, még kaphat jutalmat az igazgató. A munkások nem a szövegből látják a reformot, hanem abból, hogy mennyit tesznek le az asztalukra. Most pedig mi egyre roszszabbul élünk, a vezetőink pedig továbbra is lébolnak, senki nem számoltatja el őket a rengeteg kárért, amit hozzá nem értésükkel okoztak. Szerintem Magyarországot csak a teljes demokrácia hozhatja helyre, ahol a melóst is megbecsülik, ha tisztességesen dolgozik. Tulajdonos kerestetik Dr. Varga György a harmincadik évfolyamában járó Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap főszerkesztője, számos szakkönyv szerzője: Évtizedek óta próbálkozunk a piac megteremtésével, eleddig kevés sikerrel. Előttünk áll egy megcsontosodott állami szektor átalakításának feladata, tulajdonosokat kell teremtenünk, mivel az államosításkor ezeket adminisztratív módszerekkel megszüntették. Az országból évente 1 milliárd dollárt meghaladó összeg áramlik ki a külföldi adósság kamatainak fejében, a külső gazdasági egyensúly borotvaélen táncol, jóllehet a gazdaság szerkezeti és technológiai megújításához új forrásokra lenne szükség. A költségvetés még mindig a nemzeti jövedelem mintegy 60%-át osztja el - egy nagymértékű elvonásra támaszkodva ami igen magas arány. Az inflációs ráta - a fogyasztói árakban - az idén mintegy 17-18%-os lesz, ami nem ösztönzi a befektetéseket, vagyis a pénz elkerüli a vállalkozást, spekulatív tőkévé válik. Nagyjából ebből áll napjaink magyar gazdaságának problémahalmaza. Ugyanakkor kétségtelenül ta
