Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

HELYZET VAN

HAZAI KÖRKÉP 21

dik: betagozódunk Európába. És bízom benne, hogy az értékek, amelyek nemzeti voltunknak eddig is fontos elemei voltak, megmaradnak, illetve újjáélednek.

Hogy magamon kezdjem a középtávú előrejelzést: bizonyos vagyok abban, hogy 1991-ben már nem fogok teljes óraszámban tanítani, mint most teszem. Amúgy is túlkorosán mentem nyugdíjba: ötvennyolcadik életévemben járok, és több, mint 36 esztendő van mögöttem a pedagógusi pályán. Nehéz, de szép 36 év volt. Ami pedig azt illeti, hogy az ország és benne a nyugdíjas pedagógusok sorsa hogyan alakul, milyen lesz két év múlva, nem tagadhatom: aggódom mindkettő miatt. Nem hiszem, hogy két éven belül olyan nagy változások történnek - elsősorban a gazdaságban -, amelyek a helyzet jelentős javulását hoznák. Különösen kortársaimat féltem, akiknek a nyugdíja folytonosan sorvad az infláció miatt. Félreértés ne essék, nem magamról szólok, az én nyugdíjam még ma is szépnek mondható, 9700 forintot kapok havonta, de kit tudja, mennyit ér majd ez a pénz 1991-ben?

Képlékeny itt minden

Mészáros Kálmán és felesége, Pálinkás Irén 1983-ban települt haza a Washingtonhoz közeli Silver Springből. A férj huszonhat,

a feleség kilenc évet élt az Egyesült Államokban. A házaspár most egy csendes budai bérházban lakik, valamivel több, mint 400 dolláros nyugdíjukat ide utaltatják át. Erkélyükről kipillantva átlátják szinte az egész várost.- Szerintem senki sem tudja, hogy mi van és mi lesz - mondja Mészárosné. - Én úgy látom, hogy nem akad ember, aki össze tudná fogni ezt az országot, vagy pedig ha van ilyen, akkor nem engedik dolgozni.- Nagyon pocsék a helyzet - vélekedik a férje -, mert az illetékesek, akiknek módjuk lenne változtatni a dolgokon, vagy nem értenek hozzá, vagy nem akarnak cselekedni.- Azt hiszem, mindent vissza akarnak fordítani oda, ahol valamikor, vagy negyven éve álltak a dolgok - folytatja Mészárosné. - Annak idején azt hitték, ha mindent a feje tetejére állítanak, akkor egyszerre minden, de minden jó lesz, ami addig rossz volt. Most, úgy látszik, rádöbbentek, hogy akadnak dolgok, amelyeken nem szabad változtatni, mert akkor mindenkinek csak ártanak vele. Persze, hogy sikerül-e mindent, amit kellene, visszafordítani, az már korántsem bizonyos.- Szerintem van, amit nem lehet visszaállitani - toldja meg a férje -, vagy ha lehet is, nagyon nehezen. Szokták mondani: a messziről jött ember többet lát. Én úgy látom, hogy az emberek idehaza túlontúl magukba szívták a sztálinizmust, a hajbókolást, a bólogatást, másfelől a parancsolgatást, a tömjénezést.- Nem lehet tudni, mi lesz két év múlva - így a ház asszonya. -Most annyira képlékeny itt minden, hogy lehet ez is, lehet az is. Ha hagynák az embereket dolgozni, akkor jóra fordulnának a dolgok, hiszen nagyon sok értékes, tehetséges ember él Magyarországon. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy élnek magyarok szerte a világban. És aki kiment, és lett belőle valami, az bizonyára hajlandó segíteni, hogy ebben az országban jó legyen élni.- Ehhez nincs mit hozzátenném - bólint rá Mészáros Kálmán.

M

Állandósulhat

a félválság

Dobó Ferenc, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakának másodéves hallgatója.- Ahhoz, hogy a gazdasági kibontakozás megvalósuljon, rengeteg olyan intézkedésre volna szükség, amely az átlagember számára hátrányos. Ugyanakkor most jutott el oda a magyar társadalom, hogy a népakarat érvényre juthat, tehát minden valószínűség szerint ezeket a népszerűtlen, de szükségszerű gazdasági intézkedéseket a közakarat meg fogja akadályozni. Jó példa erre, hogy az áremelések után - élen a szakszervezettel - az emberek a bérek emelését követelték. Ez pedig nem vezet máshova, mint az infláció további gerjesztéséhez.

S hogy merre tart a magyar gazdaság? Szerintem ezekkel a módszerekkel gyökeres változás, javulás nem várható. Az nem megoldás ebben a súlyos helyzetben, hogy a fogyasztást akarják visszafogni. A kísérletek bizonyítják, hogy ez aligha sikerülhet, mert ha emelik az árakat, az emberek a második és harmadik gazdaságban végzett munkával megteremtik a szükségleteik fedezéséhez a hiányzó pénzt. Az igazi kibontakozáshoz szerintem az kellene, hogy szabaddá tegyék azon rétegek számára a meggazdagodás útját, amelyek teljesítl