Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
20 HAZAI KÖRKÉP Helyzet van... Óráról órára műholdfelvételeken követhetjük nyomon frontok és felhőtömegek mozgásait, mégis gyakori a váratlan hideg- vagy melegbetörés. Birtokolhatunk-e legalább oly precíz „rálátást" a földi mozgásokra, a nemzet dolgaira, mint amilyenre a meteorológia épít? Ne mondjuk rá pesszimistán, hogy ez lehetetlen, ha olykor csak annyit tudunk is bizonyosan, hogy „helyzet van", de hogy meddig és merre tartó, azt különbözőképpen jelzi a többféle hivatalos, ellenzéki, csoport- és magánbarométer. A főirány - demokratizálódás - mégiscsak határozottan kivehető. Ennyi derűlátás mindenképpen indokolt az alábbi válaszcsokor olvastán is: különböző pártállású, más-más korú, foglalkozású embereket kérdeztünk meg arról, hol tartunk, merre megyünk, mit hoz a következő két * esztendő. Gazdasági reformretorika Für Lajos napjaink egyik legnépszerűbb történész-előadója, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja. Kutatási területe a közelmúlt magyar történelme, ezen belül is a második világháború, melynek áldozatairól elsőként írt nagy lélegzetű tanulmányt. Mint az MDF vezetőségi tagja, tevékeny részese az országban zajló demokratizálódási folyamatnak.- A jelenlegi helyzet több vonatkozásban áttekinthetetlen, csak egy dologban látszik bizonyosnak, és ez a nyilvánosság. Az elmúlt hónapok során szinte követhetetlenül gyors változások történtek a sajtó-, illetve a közéleti nyilvánosság tekintetében. Ugyanakkor a politikai struktúra és a gazdaság területén ez már nem mondható el. Vannak ugyan biztató jelek, de aggasztó tünetek is. Az ellenzék körében jelentős mozgás tapasztalható, szerveződések, pártcsírák jöttek létre - igazi pártokról még nem beszélhetünk - és a hatalom oldalán, a Magyar Szocialista Munkáspárton belül is jelentkeznek azok az új erők, amelyek őszintén szeretnék elmozdítani pártjukat a reformok irányába. A gazdaságban viszont semmi biztató jel nincs. Folyik a reformretorika, ezernyi ötlet röppen fel a lapokban, politikusok megnyilvánulásaiban, ellenzéki és hatalmi oldalon egyaránt, a valóságban azonban a gazdaság tovább süllyed, és egyre inkább csőd felé sodorja az országot. Ha az áremelések ilyen tempóban folytatódnak, nem emelkednek a fizetések, nem növekszik a kibontakozás lehetősége, tovább romlik a gazdaság, akkor az elégedetlenség, a társadalmi indulatok olyan mérvűvé duzzadhatnak, hogy azoknak az irányát nem lehet már befolyásolni. Az egyetlen esély talán, ha meg tudnak erősödni a jelenlegi pártcsírák és az MSZMP-n belüli reformszárny, ha ez a párt nem uralkodó, hanem politikai pártja lesz az országnak, egy a pártok közül - tehát pluralista demokrácia, többpártrendszer lesz Magyarországon. Az biztos, hogy az elkövetkezendő két évben mindennek el kell dőlnie. Van egy tőlünk független, de alapvető tényező is, és ez a Szovjetunió belső helyzete. Ha ott nem történik visszarendeződés, akkor én még mindig bízom abban, hogy Magyarországon sikerül ez alatt a két év alatt az igazi demokrácia irányába elindulni. Ennek fontos állomása lenne a demokratikus választás, hogy ezáltal összeüljön egy többpártrendszerű parlament, az országnak legyen felelős kormánya, és ily módon működjék a demokráciának egy nagyon komoly intézményes formája. Mert csak intézményekben lehet a demokratizálódási folyamat garanciáit megteremteni. Mit ér a nyugdíj '91-ben? Kiss Sándorné nyugdíjas biológia-földrajz szakos tanár, de nyugdíjas volta ellenére rendszeresen bejár tanítani munkahelyére, egy budapesti, angyalföldi gimnáziumba.- Nem könnyű a kérdés sem, a helyzet sem. Úgy látom, kialakulatlan, átmeneti állapotban vagyunk éppen. Az mindenki számára nyilvánvaló: ahogyan volt, úgy tovább nem mehet. A kibontakozást azonban nem látom világosnak és egyértelműnek. Legszivesebben azt mondanám, hogy helyzet van, de hogy milyen, azt pillanatnyilag nem tudom megítélni. Remélem azonban, arrafelé haladunk, ami most már az egyes emberekben is, a társadalomban is egyre inkább megfogalmazó-
