Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
SAJTOTOKÖR Beszélgetés Bihari Mihállyal - A kolozsvári Magyar Egyetemről A gazdasági közhangulat romlásáról A Magyar Rádió népszerű politikai-közéleti, ill. kulturális magazinműsorának elhangzott anyagaiból új közéleti hetilap jelenik meg „168 óra” címmel, egyelőre ötvenezer példányban. A főszerkesztő Mester Ákos, a 168 óra rádiós műsorvezetője, helyettese Bölcs István, a Gondolat-Jel című adás gazdája. Első, próbaszámukban egyebek mellett az MSZMP-ből egy esztendeje kizárt, majd a közelmúltban viszszavett reformpolitikussal, Bihari Mihállyal olvashatunk érdekes interjút Nem leszek az MSZMP tagja címmel. Ebben Bihari Mihály kifejti, hogy nem kíván élni a „rehabilitáció” által nyújtott lehetőségekkel:- A televízióból tudtam meg, hogy visszavettek bennünket (Bíró Zoltánt, Király Zoltánt, Lengyel Lászlót és jómagámat) a pártba. Ötoldalas fellebbezésünkre, amelyben érvelve, vitatkozva, tiltakozva megpróbáltuk álláspontunkat védeni és súlyos formai kifogásokat is emeltünk az akkori eljárás ellen, semmiféle választ nem kaptam. Sajnos a Központi Ellenőrző Bizottság határozatából az derül ki, hogy nem ismerik el azt: egy évvel ezelőtti döntésük hibás volt.-Szerintem az \1SZMP, így, ahogy ma van, nem alkalmas arra, hogy egy nemzeti-politikai szövetséget megszervezzen - vélekedik Bihari Mihály. - Még kevésbé alkalmas arra, hogy ennek a politikai szövetségnek vezető ereje legyen. Azért nem, mert az MSZMP-t pártválság gyötri. A beszélgetés ugyanakkor így folytatódik:- Úgy gondolom, a pártvezetés igen sokat változott az elmúlt egy év alatt. És ezt a változást - akár a személyeket illetően, akár a politikai programot, akár a szervezetre vonatkozó véleményeket illetően - óriási jelentőségűnek kell tartani. Hiszen például a közelmúltban a Politikai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a demokratikus centralizmus elvével szakít. Ezt szocialista országban uralkodó kommunista párt még nem tette meg. Személyes sorsáról, elképzeléseiről a következőket mondotta Bihari Mihály:- Pártonkívüliként is egyfajta szellemi előkészítője lehetek a demokratikus szocializmusnak. Amennyiben azonban létrejön egy reform-szocialista párt - amelyik a demokratikus szocializmus platformján áll, működik és hiteles emberek vezetésével szerveződik meg -, akkor az ilyen pártban való részvétel nem idegen számomra. *rt)KÖR % „Románia lemondott rólam” címmel a kolozsvári Magyar Egyetem alapító rektorával közöl izgalmas beszélgetést a kulturális hetilap. Csőgör Lajos professzor annak a generációnak egyik utolsó tagja, amelyik 1944-től jelentős tevékenységet folytatott az erdélyi magyarság közéletében.- Amikor kivonult á magyar hadsereg Észak-Erdélyből 1944 őszén, a szovjet csapatok nyomában bevonuló román közigazgatás és a revans szellemű Maniu gárdák Észak-Erdély területén véres, magyarellenes gaztettek tömegét követték el - emlékezik Csőgör professzort. - Ezért a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1944 novemberében kiutasította őket Észak-Erdélyből és a lakosság baloldali gondolkodású tagjaival szervezte meg az ellátást, a munkát. A magyar hadsereg már kiment Erdélyből, a románok pedig még nem jöttek be. Csak mi, erdélyiek voltunk, csak magunkra támaszkodhattunk, és mivel nem tudtuk, hogy mit hoz a jövő, ezért óriási lelkesedéssel az önállóságunkra kezdtünk berendezkedni. Az az idő, amit függetlenül éltünk végig, megerősítette a magyarság öntudatát és közben Romániában is végbemehetett az átalakulás. A kolozsvári Magyar Egyetem újjászervezéséről ezeket mondja a professzor: - 1944. október 11-től a Ferenc József Tudományegyetem a városi szovjet katonai parancsokság védelme alatt folytatta a tevékenységét, de most már Magyar Egyetem néven. Az egyetemi tanács az erdélyi magyarsággal sorsközösséget vállalva a helyén maradt. Közben, 1945. március 6-ikán megtörtént a Groza-Sztálin táviratváltás, amelyben a román kormány ígéretet tett a nemzetiségi jogok széles körű betartására. 1945. május 29-ikén a Magyar Egyetem megnyithatta kapuit, 1946. II. 11-ikétől kezdve Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem néven. Márton Áron püspök, egyszer, amikor mi a legbizakodóbbak voltunk, azt kérdezte: maga, Csőgör, tényleg azt hiszi, hogy az önálló magyar egyetem sokáig megmaradhat? Magukat megszédítette az a négy év, amit Észak-Erdélyben töltöttek és ezért nem látnak elég tisztán. Hogy mit várhatunk a jövőtől, azt csak mi tudjuk, akik Dél-Erdélyben, Romániában éltünk. Sajnos neki lett igaza. 1949 novemberében rektori hivatalomból egy bukaresti börtönbe vittek, 1954-ig úgy ültem ott, hogy azt sem tudtam, mi a vád ellenem.- A Bolyai Tudományegyetem tizennégy éves működése történelmi fejezet a romániai magyarság életében - hangzik az alapító rektor értékelése. - A fennmaradásnak, a nemzeti tudat megőrzésének fontos tényezőjévé vált. Csőgör professzort a szegedi egyetem 1985-ben díszdoktorává avatta tudományos munkásságáért. Rögtön aznap olyan híreket kapott Kolozsvárról, hogy életének kilencedik évtizedében arra kényszerült, hogy új életet kezdjen az anyaországban:- Az előző évben nekifogtam megírni a kolozsvári Bolyai Egyetem szervezésének és alapításának történetét és egybegyűjtöttem a még fellelhető okmányokat is. A valóságot írtam. Meglepetésemre ezek az emlékiratok a hatóságok kezébe kerültek. A mai elnyomó rezsim képviselői meg sem értették munkám lényegét, azt, hogy a román demokrácia legnagyobb vívmányáról szól. Az egészet a jelenlegi rendszer bírálatának minősítették. Ismerve a román diktatúra kiszámíthatatlanságát és mivel feleségem megbetegedett, úgy döntöttünk, hogy maradunk.- Nem vagyok menekült - fejeződik be a tragikus kicsengésű interjú. - Megkaptam a magyar állampolgárságot. Kérvényünkre Románia „lemondott rólam”. Ennek ellenére azóta sem mertem hazautazni. Pedig nyolcvanöt éves elmúltam, szeretném még egyszer végigjárni a szeretett helyeket. MOZGÓ „Helyzetjelentés a nyolcvanas évek végéről” címmel Vásárhelyi Mária tanulmányát közli a folyóirat. A szerző a gazdasági közhangulat romlásának okait elemzi.- A hetvenes évek során kiteljesedő gazdasági fellendülés és életszínvonal-emelkedés azt eredményezte - állapítja meg a cikk -, hogy magától értetődővé vált a létbiztonság garantálása. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet azt is nyomon követi, hogy a magyar társadalom miképpen vélekedik az ország gazdasági helyzetéről és a személyes anyagi viszonyok alakulásáról.- A gazdasági közhangulat e két eleme - hangsúlyozza a tanulmány - egyre meredekebben csökken. Az ország gazdasági helyzeté, .egborúlátóbban a fővárosi értelmiség ítéli meg, a pesszimista vélemények növekedésének aránya azonban az összes társadalmi réteg esetében hasonló. 1986-ról 1987-re drámai „tendenciaváltás” következett be a közhangulat alakulásában. Egy év alatt megkétszereződött azok száma, akik szerint az ország jelentős gazdasági nehézségekkel küszködik. A pártértekezlet rövid időre illúziókat ébresztett az emberekben. A közelmúltban azonban megkétszereződött azok aránya, akik a felső gazdaságirányítás hibáira vezetik vissza a problémákat. Az életkörülményekről és a megélhetési gondokról szóló fejezetben a szerző kiemeli: napjainkban az emberek 58 százaléka érzi úgy, hogy ma rosszabbul él, mint 4-5 évvel ezelőtt, 28 százalékuk nem lát változást 4-5 évvel korábbi állapotához képest, és mindössze 12 százalék nyilatkozott úgy, hogy anyagi helyzete az elmúlt évekkel összehasonlítva javult.- A lemondás és az ennek nyomán keletkező hiányérzet - olvasható végezetül az elemzésben - napjainkban már az alapszükségletek kielégítését is kikezdi. A lakosság egyharmada kénytelen volt az elmúlt időben az élelmiszerekre fordított kiadásokat csökkenteni és csaknem fele a ruházkodásra is kevesebbet költ. 21
