Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-22 / 2. szám

LESZAVAZTÁK A KORMÁNY KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZETÉT Clíihl BÚCSÚ BOLDIZSÁR IVÁNTÓL Az Országgyűlés téli ülésszakán a képviselők egyhangúan megszavaz­ták, hogy március 15-e, a magyar tör­ténelem e jeles napja, ezentúl mun­kaszüneti nap legyen. Ezt követően Németh Miklós miniszterelnök beje­lentette: a Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés szüntesse meg az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumot, valamint a Közlekedési Minisztériumot - és Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztéri­um néven hozzon létre új szervezetet. A képviselők a javaslatot megszavaz­ták. Az új intézmény vezetője Derzsi András lett, aki 1945-ben született Kolozsvárott, s a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának veze­tőjeként dolgozott. A legnagyobb vitát a Villányi Mik­lós pénzügyminiszter által beterjesz­tett 1989. évi költségvetési javaslat három variációja váltotta ki. Csak­nem ötven hozzászólás után a „Tisz­telt Ház” a kormány által előterjesz­tett variációk egyikét sem fogadta el (150 igenlő, 165 ellenző és 25 tartóz­kodó szavazat), s a Parlament terv- és költségvetési bizottsága által aján­lott negyedik verziót szavazta meg, csökkentve a központi és a védelmi kiadásokat. Ezzel kifejezésre juttat­ták a képviselők, hogy véleményük szerint tarthatatlan az az állapot, hogy csaknem kizárólag a lakosság és a gazdálkodó szervek fizessék meg a központi szervek nem megfelelő működése nyomán keletkező költség­­vetési hiányokat. Az Országgyűlés tájékoztatót hall­gatott meg II. János Pál pápa újévi Megalakult a Nemzetközi Mene­dzserközpont, Menedzserképző és Üzleti Szaktanácsadó Kft. A ma­­gyar-amerikai-olasz vegyes vállalat­ként működő oktatási központ szék­helye a budafoki Sacelláry-kastély. A menedzserhallgatók - megfelelő vizs­gák után - az egyesült államokbeli pittsburghi, indianai, valamint a to­rontói York Egyetemmel közös dip­lomát kapnak. * A Magyar Gazdasági Kamara fo­lyóirata, a Verseny és Vállalkozás második alkalommal választotta meg az év menedzserét. Demján Sándor, a Magyar Hitelbank elnök-vezérigaz­gatója, egy dél-koreai magyar vegyes vállalat létrehozása és az Azimut ma­gyar-szovjet kereskedőház megalakí­tása, illetve általános gazdaságszer­vező tevékenysége alapján kapta meg a kitüntető címet. * Új vámjogszabályok léptek életbe Magyarországon. Ezek közül a leg­fontosabb az, hogy külön engedély üzenetéről, amelyben a római katoli­kus egyház feje a nemzeti kisebbsé­gek jogainak tiszteletben tartásáért emelt szót. Az ezzel kapcsolatos ál­lásfoglalása szerint az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a béke biztosítá­sának nélkülözhetetlen feltétele az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, s hogy a kisebbségek egyéni és kollektív jogai az általános emberi jogok megkülön­böztetett fontosságú részét képezik. A magyar parlament kifejezte azt a meggyőződését, hogy a nemzetközi összefüggések miatt a kérdést egyet­len állam sem minősítheti saját, kizá­rólagos belügyének. Elítéli e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását, s arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szel­lemben fogant, aktív kisebbségvédel­met biztosító törvényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavatolására, betartásuk ellenőrzésére. Az Országgyűlés módosította a személyi jövedelemadóról szóló tör­vényt, emelve némileg az adómentes sáv alsó határát. Jó néhány képviselő határozott követelésére a pénzügymi­niszter ígéretet tett arra, hogy hama­rosan kidolgozzák a családi jövede­lemadózás modelljét. Az ülésszak jóváhagyta a külföldi­ek magyarországi befektetéseiről szó­ló törvényjavaslatot. Ennek alapján - összhangban a közelmúltban meg­szavazott, a gazdasági élet liberalizá­lását szolgáló társasági törvénnyel - tovább enyhült e téren a bürokrati­kus túlszabályozottság. nélkül lehet otthon tartani - az eddi­gi kétezer forint helyett - négyezer forintnak megfelelő konvertibilis va­lutát. Ezzel összefüggő rendelkezés: a nyugati utazásokhoz eddig előírt háromezer forintos úgynevezett köte­lező valutaellátási minimum meg­szűnt. Tehát január elsejétől szükség­telenné vált a nyugati utakhoz az iga­zolás. Ugyancsak január 1-jétől a négyévesnél nem régebben gyártott autókért kevesebb vámot kell fizetni. A tőkés országokban gyártott típu­sokhoz a vámhatóság az NSZK-ban kiadott Schwacke-katalógust hasz­nálja a vámalap kiszámításához. * Az osztrák-magyar határon lévő műszaki határzár tervezett megszün­tetésével Kőszeg környékén mintegy háromezer hektárnyi terület szabadul fel. Ennek nagy részét erdőség borít­ja, de számottevő a szőlő- és gyü­mölcstermesztésre alkalmas terület is. Az út- és a villanyhálózat nagy­részt kiépített, így az is elképzelhető, hogy a magaslati klímájú hegyoldal­ban gyógyüdülőket létesítenek. A temetésen ötlöttek eszembe egy volt kollégám szavai, amiket akkor fogalmazott meg, amikor már szem­benézett a halállal: rájöttem, hogy az ember egyszeri és megismételhetet­len. Igen, az ember egyszeri és megis­mételhetetlen. Boldizsár Iván külö­nösen az volt. Talán azért, mert több emberre való tudás, kedély, humor és energia halmozódott fel benne. Mégis azt hiszem, senki sem érzett a társaságában elfogultságot, mert soha nem éreztette, hogy valamiben több valakinél. Semmi sem állt távo­labb tőle, mint a felsőbbrendűségi ér­zés, önteltség, még tán magabiztos­nak sem volt mondható. Hogy olyan volt, hogy olyan lett, amilyen, kisebb részben társadalmi környezetének, nagyobb részt saját szorgalmának és elhivatottságának köszönhette, s ter­mészetesnek találta, hogy más is an­nak tartsa. Hogy szinte gyerekfejjel lett a Pester Lloyd munkatársa (s ez­zel egy időben, az akkor alighanem legszínvonalasabb - bár német nyel­vű - magyar napilap munkatársaként falukutató, ami már akkor is megmu­tatkozott sokoldalú érdeklődését és felkészültségét jelezte), hogy a né­mettel legalább egy színvonalon tu­dott franciául, az megint csak termé­szetes volt - felesége jogán de az már aligha, hogy ugyanolyan kön­nyedséggel csevegett előadás ürü­gyén angolul. Magam is hallgattam egyszer Londonban, s jót mulattam az előadást fűszerező pesti vicceken. Mert a fiatal korában lelkes falukuta­tó Boldizsár igazi pesti ember volt, ezért is érdemel különleges elisme­rést érdeklődése a harmincas évek­ben a magyar élet fehér foltjai iránt, ez vitte ellenzékbe és az ellenállásba, amit - maga is többször megírta - szerencsével élt túl, akárcsak a front kegyetlen élményeit. A háború után külügyi sajtófőnök, államtitkári rangban, tagja a párizsi béketárgyaláson részt vett magyar delegációnak, ahonnan saját lapját tudósítja. Már akkor szűk volt neki egy szék, bár az államtitkáriban alig­hogy megmelegedett. Hogy miért, pontosan nem tudom, gondolom pártállása okán. De annak az ember­nek természetességével váltott át, aki­nek biztos háttere van, az irodalom, az újságírás, biztos munkaeszköze a toll, amit - szerencsére - nem csavar­tak ki a kezéből, s amit soha nem tett le. Innen kezdve szerkesztői, főszer­kesztői funkcióit éppen olyan hosszú lenne felsorolni, mint a műfajokat, amiket művelt, regényt, vezércikket, önéletrajzot, riportot, színdarabot, esszét, nem tudom, írt-e verset, bizo­nyára írt, s azt a maga kreálta, élete utolsó éveiben olyan szívesen művelt „keser-édest”, amibe minden bele­fért, vélemény, kommentár, megjegy­zés, életrajzi töredék, humor, gúny, néha még öngúny is, ha ez általában nem is volt rá jellemző. Egyszer azt mondta nekem: Gráfo­mén vagyok, nem tudok nézni egy üres papírlapot, mindjárt teleírom. És szeretett mindenhol ott lenni, mindenről tudni, mindenhez hozzá­szólni, s emiatt néha megperzselő­­dött, de nem viselt - mint ahogy iga­zában nem is okozott - sebeket. Tu­dását viszont szívesen osztotta meg. Mint főszerkesztő - meggyőződésem, hogy ebben a „műfajban” nem volt nála jobb Magyarországon - generá­ciók tanultak, tanulhattak, vagy ta­nulhattak volna tőle. Ha nem csinált volna újságírói pályafutása során mást, minthogy megalapította, és ha­láláig főszerkesztőként jegyezte a New Hungarian Quarterly-t - ami­nek magyar, angol és európai színvo­naláért Margaret Thatcher személye­sen fejezte ki neki elismerését, s erre joggal volt és lehetett büszke - akkor is eleget tett volna. De ennél sokkal, sokkal többet tett. Hat intézmény, szervezet adott ki gyászjelentést haláláról. A Magyarok Világszövetsége - sok más szervezet­tel együtt - nem fért közéjük, nálunk „csak” elnökségi tag volt. Boldizsár Iván nem halmozta a funkciókat, a tisztségek keresték meg őt. S vala­mennyit igyekezett becsülettel ellát­ni. A Magyarok Világszövetségében vállaltat is. Önkéntes feladatként fo­galmazta meg elgondolásait a Világ­­szövetség megalakulása ötvenedik évfordulójáról való megemlékezésre. Az elmúlt év szeptemberében nem volt ott az elnökség ünnepi ülésén. Boldizsár Iván csak két esetben hi­ányzott, ha külföldön járt (szeretett utazni, s utazásainak mindig értelme volt), vagy ha megbetegedett. Nem tudtuk átadni neki az évfor­dulóra készített emléklapot. Megfele­lő alkalomra vártunk. Az alkalom el­maradt. Az emléklapot - Boldizsár Iván nevével - megtartottuk magunk­nak. Emlékezésül. RANDÉ JENŐ ELHUNYT PADÁNYI-GULYÁS BÉLA Genfben, 86 éves korában elhunyt Padányi-Gulyás Béla egykori magyar kisgazdapárti politikus, történész, író, a háború előtti demokratikus el­lenzék egyik vezető személyisége, 1946-48 között a Magyarok Világ­­szövetsége ügyvezető alelnöke, akit koholt vádak alapján 1948-ban 15 évi szabadságvesztésre ítéltek. 1956 őszén hagyta el az országot, Svájc­ban telepedett le és kezdeményező szerepet játszott a Genfi Magyar Klub megalakításában. Talán utolsó interjúja volt, melyet a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma számára gen­fi otthonában adott, az MVSZ 50 éves jubileuma alkalmából. Gazdaság 5

Next

/
Thumbnails
Contents