Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-22 / 10. szám

Az 1945 utáni magyarországi koncepciós perek, de tágabban a közép-kelet-európai országokban a katolikus főpapok elleni koncepciós perek közül is óriási nemzetköa^visSfRángot és tiltakozási hullámot váltott ki a Mindszenty-per. A Budapesti Népbíróság Ölti Vilmos vezette különtanácsa egy látványosan megrendezett kirakatper végén, 1949. február 8-ikán életfogytig tartó fegybüntetéssel sújtotta Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket, Magyarország hercegprímását, a katolikus püspöki kar elnökét.

AZ ELŐREGYÁRTOTT KONCEPCIÓ

Mik voltak ennek a pernek a közvetlen előzméajiei? Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára 1948 januárjában egy budapesti pártgyűlésen bejelentette, hogy a „népi demokrácia” az év végéig le fog számolni a „klerikális reakcióval”. Ez utóbbi kitétel alatt ekkor már elsősorban Mindszenty Józsefet értették. Aligha tévedünk, hogy a leszámolás módját, tematikáját és menetrendjét illetően Rákosinak már kész elképzelései lehettek. Az iskolák körüli kultúrharc lezáródása (azok államosítása), az MDP megalakulása és a proletárdiktatúra proklamálása után, 1948 nyarán még egyértelműbben megtörtént

az irányvétel a monolit pártállam kialakítása érdekében a Mindszentyvel és környezetével való leszámolásra. A hercegprímás és a már parttalanná szélesített, az egész egyházat jelentő „klerikális reakció” ellen nagyerejú kampány bontakozott ki. A tömegakció során számos atrocitásra is sor került. A „Munkásoknak kenyeret, Mindszentynek kötelet!” jelszót skandáló felvonulók körbehordozták a főváros utcáin Mindszenty koporsóját... Az egész egyházat és a 6,5 millió katolikust sértő propagandahadjárat 1948 november elején a püspöki kar egyöntetű hűségnyilatkozatát váltotta ki a bíboros mellett. A hatalom azonban ekkor már elszánta magát a prímás adminisztratív úton való eltávolítására, azaz perbe fogására és bebörtönzésére.

1948. november 19-ikén Esztergomban a nyílt utcán letartóztatták Zakár Andrást, a prímás titkárát. A tőle kicsikart beismerő és a bíborosra terhelő vallomások alapozták meg formailag a per konstrukcióját. November 24-ikén tartóztatták le Ispánky Béla, 26-ikán Nagy Miklós lelkészeket, mindketten katolikus intézmények élén álltak. Ezekben a napokban vitték el a perben felhasznált, de vádlottként nem szereplőket is: több jezsuita atyát; Beresztóczy Miklóst, az Actio Catholica igazgatóját; az érseki aula több tagját; továbbá Esterházy Pál herceg embereit. (Ezek egy része tanú, és utána további perekben vádlott és elítélt lett.)

A dolog nyilván gyorsan haladt, mert Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezetőségének november 27- iki ülésén már konkrétan megfogalmazta a leendő vádirat fontosabb tételeit. Bejelentette, hogy „a katolikus egyház reakciós fasiszta vezetőivel, elsősorban Mindszentyvel szemben ... vége annak a türelmi politikának, amely elnézőbben kezelte a papi vagy bíbornoki talárban garázdálkodó kémeket, árulókat, valutacsempészeket és a Habsburgok visszahívóit, a fasisztákat és a régi reakciós rend híveit”. Egyben közölte azt is, hogy „ha Mindszentyvel az egyház nem csinál valamit a legközelebbi hetekben, akkor majd csinálunk mi... A magyar demokrácia stabilitásának a jele, hogy mit csinál azzal az emberrel.” A kocka el volt vetve...

A perbeli vádak formálásához további letartóztatások következtek, de az csSk január folyamán alakult ki, hogy ki kerül vádlottként a főtárgyalásra Mindszenty mellé, ki lesz tanú, s kinek a szerepeltetését ejtik el.

A TÖRVÉNYKEZÉSI SZÍNJÁTÉK

Mindszenty Józsefet a rendőrhatóság 1948. december 26-ikán, karácsony másnapján este tartóztatta le esztergomi palotájában - az indoklás szerint hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaűzérkedés gyanúja alapján. Ugyanezen a napon vették őrizetbe Baranyay Jusztin cisztercita egyetemi tanárt és Esterházy Pál herceget. A letartóztatások után a vallatások február elejéig tartottak és a sajtóban a vádlottak elleni hangulatkeltés céljából nagy nyilvánosságot kaptak a bűnjelek és a „beismerő” vallomások.

Végül is a főtárgyaláson a vádlottak padjára egy jól megkomponált tabló szerint kerültek a „klerikális reakció” megtestesítői, a politikai bűntettek elkövetői (a kémek), és a gazdasági bűnözők (a valutázók). A bíboros hercegprímás ebben a konstrukcióban egy személyben volt valamennyi bűn hordozója, tehát a főellenség. Merőben koncepciós megfontolásokból került melléje az egykor leggazdagabb magyar arisztokrata, Esterházy Pál herceg, akinek az öszszeesküvés és kémkedés anyagi biztosítása, pénzelésének vádja jutott. Valójában Mindszenty és Esterházy között nem volt kapcsolat, nem is ismerték egymást. A herceg soha nem politizált, valutaügye azért került öszszekapcsolásra Mindszentyével, hogy egy köztörvényes gazdasági bűncselekmény vádjával rontsák a vádlottak erkölcsi hitelét, hiszen ak-18