Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
Három üzletember Északról Különböznek egymástól erősen. Életkorban, küllemben, és ha jól ítéltem meg, vérmérsékletben, érdeklődési körben, ízlésben is. De amiben egyeznek, hogy mindhárman üzletemberek, abban is mennyire mások! A koppenhágai Kolos László a hűtőházak világában otthonos: évi 12-13 ezer tonna húst ad el Dániában, és import-export forgalma további tízezer tonna. Az ugyancsak Koppenhágában élő Mangold Gyula idegenforgalmi szakember: mintegy kétezer-ötszáz turistát utaztat évente Magyarországra. A harmadik üzletember, Tóth Ferenc, Svédország polgára, s cége, a malmöi Atlas Agrimpex International sokféle árucikk előállításával vagy közvetítésével foglalkozik: egy japán cég képviselőjeként zsákszájbevarró gépeket szállít Magyarországra, innen pedig - közös vállalkozásban gyártott - összecsukható konténerládákat visz ki. Valami egyezés mégis van a három üzletember között, ha üzleti tevékenységük, áruik eltérőek is: valamennyien Magyarországról indultak észak felé, és ez az indulás meghatározó maradt számukra mindmáig. Magyar származásuk ugyanis üzleti kapcsolataik irányát jelentős mértékben meghatározta. Hídverőkké lettek Észak és Dél között, noha e hídverés nem volt könnyű munka.- Hegyre homokot eladni: lehetetlen! - állították a dán szakemberek, amikor a Kolos Kod, azaz a Kolos Hús feje Magyarországról kezdett sertéshúst importálni.- De még a magyar partnerek sem hitték, hogy áruik konkurálni képesek a hasonló dán termékekkel! - emlékszik vissza Kolos László. Majd csendes elégedettséggel hozzáteszi: - Ma pedig kifejezetten keresik már a magyar tarját, karajt, legfőképp pedig a ma-gyar szűzpecsenyét. A szakemberek nem jósoltak nagy jövőt Mangold Gyula ötletének sem. S valóban, úgy látszott, igazuk lesz a borúlátóknak: 1966-ban, amikor az utazási iroda hirdetni kezdte Magyarországot, négy-ötszáz volt csak a jelentkezők száma.- Ők is többségükben az itt élő magyarok közül kerültek ki - vallja be ma már Mangold úr -, mert a dánok erősen tartottak a kelet-európai országoktól. Inkább választották Mallorcát vagy a Kanári-szigeteket.- Ez a múlt. És a jelen ?- A dánok „fölfedezték” Magyarországot. Azt, hogy milyen olcsó és milyen kellemes. Az évente kiutazó két és fél ezer turista hetven százaléka ma már született dán. És számol: egy személy egy héten át 4030 dán koronáért üdülhet Budapesten vagy a Balaton mellett, és ebben benne foglaltatik a repülőjegy ára, az adó és a vízum, valamint a szállodai elhelyezés, fürdőszobával és reggelivel. Hidat verni, hídfőt létesíteni azonban nemcsak északon nehéz. Az udvarias Kolos Lászlót biztatni kell, hogy kimondja:- A magyar vállalatok, legalábbis azok, amelyekkel nekem dolgom volt, szinte kivétel nélkül mind idegenkednek az újtól. Ami már be van járatva, azt könnyen elfogadják, de az ismeretlentől félnek, mint a tűztől. Példának említi a szűzpecsenyét. Ezt, a húsok legértékesebbjét a magyar hentesek rendre „benne felejtik” a karajban. Nem kevés rábeszélésbe került, amíg a Kolos Kod magyar partnerei hajlandók voltak a szűzpecsenye „kioperálására”, rangjához méltó feldolgozására és csomagolására. A gondokra egy másik példa: a telefonkapcsolat.- Budapesttel még csak-csak tudok beszélni, de a vidéki városokat, az én esetemben Kaposvárt megkapni lehetetlen. Pedig az üzletkötés egy alapvető feltétele a gyors és precíz kommunikáció. Valamivel északabbra, Malmőben, Tóth Ferenc arról beszél, hogy a gondoknak csak egyik, méghozzá egyszerűbben megoldható része a telefonkapcsolat megteremtése. Az igazi probléma az, hogy mást jelent egy telefonon kötött megállapodás északon, és egészen mást nálunk.- Svédországban elég, ha fölveszem a kagylót, és már megkötöttem egy százezer koronás üzletet. Magyarországon ehhez papír kell, mellé egy sereg engedély, tucatnyi aláírás! Mangold Gyula szerint azonban még az aláírt papír sem jelent teljes biztonságot egynémelyik magyar partner esetében:- A fiammal alapítottunk egy gyertyagyárat Polgárdiban mint közös vállalkozást. Stockholmból szállítottuk a gépeket, innen küldtünk egy öntőmestert a magyar munkások betanítására. Aztán megérkezett a kamion az első szállítmánnyal, kilencvenezer gyertyával. Ebből a selejt: kereken hatvanezer! Ami Mangold Gyula fő üzletágát, a turizmust illeti, ma már minden rendben van. De kezdetben! Amíg a szállodákat meg és ki nem ismerte?!- Az egyik például azt hirdette, hogy szobái zuhanyozósak, de arról már hallgatott, hogy a WC a folyosón van, és reggelente sorba kell állni érte. Eleinte a kiszolgálásra is panaszkodtak utasaink: a felszolgálók nem beszélnek idegen nyelveket, udvariatlanok, várakoztatják a vendéget... És mégis, a gondok és bosszúságok ellenére, Mangold Gyula újabb közös vállalkozásra készül: dán üzletfelei bevonásával szállodát építtet Budapesten. Ugyancsak közös vállalkozást tervez Kolos László:- Ha a magyar hatóságok az engedélyt időben megadják, 1990 elejére megépítünk Kaposvárott egy négyezer tonnás hűtőházat egy négyezer négyzetméter alapterületű feldolgozóüzemmel együtt. Tóth Ferenc is gondol egy új vegyes vállalat alapítására. Szerinte a létesítendő üzem néhány millió svéd koronát jövedelmezne Magyarországnak - ha akad az üzlethez hazai partnervállalkozó. Bevallom: miközben hallgattam a három üzletembert északról, egyre csak az járt a fe-Kolos László a Kolos Kod egyik autójával 14
