Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-08 / 9. szám

Ami jó ötszáz esztendeje sikerült Má­tyás királynak, azt jóval békésebb eszközökkel mintha megismételnék az utódok. Bécs hagyományos bevá­sárlóutcájában, a Mariahilferstrassén lassan annyi a magyar nyelvű felirat, mint a német - de az bizonyos, hogy sétálóból, bámészko­dóból több a hazánkfia, mint a helybéli. Különös, fordított világot tapasztal az, aki ma Budapestről a magyar határ felé veszi az útját. Mosonmagyaróvár táján már erősen gyérülnek a magyar feliratok, gyümölcs he­lyett Obstol hirdetnek, van aztán Schlosserei, Damen Friseur, Pension, Zimmer frei, hogy azután a határ túloldalán gyökeresen változ­zék a kép. Már a határállomástól, Nickels­­dorftól kezdve egymást követik a piros-fe­­hér-zöld színűre pingált házak, a hűtőládát, videót, tv-t reklámozó hatalmas magyar nyel­vű táblák. Sok üzlet előtt, mint valami per­zsavásárban, ládákban áll az áru. Zurndorf­­ban transzparens hirdeti: „Hűtőláda csak 3500 schilling”. S hogy a felirat nem hatás nélküli, az látszik a visszafelé igyekvő autó­kon: nagy teher alatt megroggyant Traban­tok araszolnak. Autó... Gombamód szaporodnak a hasz­náltautó-telepek a határ közelében. Az új magyar vámrendelet szerint hároméves ko­rig az autó nyugati forgalmi árának 10 száza­léka csak a vám. Hirtelen és bámulatos mó­don rengeteg honi polgárnak lett bőkezű nyugati rokona, ismerőse, aki küldte a pénzt (miután sok esetben kivitték neki...). Tavaly óta, a világútlevél bevezetésétől számítva rendkívüli módon megélénkült az ausztriai bevásárlóturizmus. A különböző áruknál a vám alapja a kinti ár volt, és a 10 ezer forint egyéni vámkeret három együtt utazó családtag esetén egyesíthető, vagyis 30 ezer forintnál kisebb értékű áru után egyál­talán nem kellett vámot fizetni. (Igaz, 25 ezer forint felett banki engedélyt kértek a be­hozott áruhoz, amely minden további nélkül megkapható, csak egy kis mászkálás és ideg­őrlés kell hozzá. Hogy miért van ez így? Tessék talán okosabb embert megkérdezni!) Sokan ezért felpakolták a falu határán eset­leg soha kívül nem járt nagymamát is, mondván, hogy jól jön majd a „szabad vám­keret” gyarapításánál. Akadt már morbid ügy is. Egy nagymamának sok volt a strapá­ból, a szíve Ausztriában felmondta a szolgá­latot. Lett is riadalom: mennyi kínos forma­ság következhet. A gyerekek ezért szépen be­ültették a hátsó ülésre, mintha csak szende­­regne. Majdnem tökéletesen sikerült min­den, a magyar határőrnél akadtak csak el, aki kérte, hogy ugyan nem ébresztenék-e fel a nénit... MIÉNK A MARIAHILFER A kaland azonban legtöbbször megéri. A magyar ember számol. Itthon egy video 30- 50 ezer forint, „kint” 5000 schilling, vagyis 20 ezer forint. A hűtőláda? Győrben, a nagy­szerű új áruházban (ahol túloldali sógoraink szorgosan rakják a kosárba a sajtot, a szalá­mit, az orosz pezsgőt) éppen kapni lehet, áll is érte jókora sor. 24 ezer forintba kerül. A 3500 schilling pedig 10 ezerrel kevesebb. So­kaknak megéri a fáradság, a cipekedés, az esetleg 2-3-4 órás sorállás a határon. Az osztrák kereskedő elégedett. A Maria­hilferstrassén a Gerngross nagyáruházában dr. Reinhard Enöckl igazgatót a magyar ve­vőkről kérdeztem. Valósággal áradozott. A magyarok általában jó benyomást tesznek rá, igen korrektek. (Hm. Sokszor olvasha­tunk másról is: arról, hogy akadnak enyves­kezű kuncsaftok, meg szó esik fölöttébb il­letlen viselkedésről is. Hogyan is lehet el­mondani? A presszóban van illemhely, a presszóban viszont fogyasztani is illik, de a magyar pedig nem ezért jött... De sökszor hallani oktalan inzultusokról is.) Enöckl igazgató úr rendíthetetlen: „A magyarok jó vevők.” Idegengyűlölet? Igen, ez is előfor­dul, de hát istenem. Olaszországban sok osztrákot ér sérelem. „A magyar vendégek udvariasak és mi örülünk nekik.” Néhány számot is elárul. Tavaly a forgalom 8 száza­lékát bonyolították a turisták, zömmel ma­gyarok. A magyar vevők száma a Gerngross­­ban 1988-ban 60 százalékkal növekedett. „Tudja, mi mindig gyakorlatiasak voltunk - így Enöckl igazgató -, a vevőszolgálatnál már van magyarul tudó alkalmazottunk. Összesen 360 eladónk van, múlt évben még csak hat beszélt közülük magyarul, most már több mint húsz.” A tavalyi év november 7-ről kellemes em­lékei vannak az igazgatónak - eltérően a bé­csi közlekedési rendőröktől. Ezen a napon ugyanis a magyarok valósággal megbénítot­ták a közlekedést, a bécsi belváros forgal­mát. Egyetlen nap alatt 700 millió schíHin­get, vagyis 60 millió dollárt hagytak ott az üzletekben hazánkfiai. Ami valahol gonosz tréfa a magyar állam­­háztartással szemben - és ezt a tréfát tényleg nem a „sógorok” űzik. Ők csak alkalmaz­kodnak. Ők a jugoszláv (!) hűtőládát 3500 schillingért adják - közben pedig nyilvánva­lóan legalább 100 százalék hasznot vágnak zsebre. Miért ne lehetne Sopronban, vagy ne adj’ isten Budapesten olyan üzlet, ahol ez a hűtőláda mondjuk 3000 schilling? A kérdés egyébként a hazai sajtóban is elhangzott már - sokszor türelmetlenül, olykor udvariatla­nul is. Szélesedő nyilvánosságunkban ez már természetesnek számít. Más kérdés, hogy nem történt semmi - egészen április elejéig. Akkor azután sajátos magyar megol­dás született: a budapesti Pénzügyminisztéri­um lehúzta a vámsorompót. Ötezer forint lett a vámmentesen behozható áruk felső ha­tára, az e fölötti értéknél pedig a vám 45 szá­zalékra ugrott. A közvélemény gyorsan rea­gált. A bejelentést követően a magyarok se­rege még egyszer megszállta Bécset (állítólag csaknem 200 ezer magyar fordult meg Auszt­riában!), miközben a honi újságokban az in­tézkedés kapcsán egy sor felháborodott és jogos értetlenséget tükröző kommentár látott napvilágot. A bécsi kereskedők válasza? Úgy hírlik, hogy a videót most három-négy részre bont­ják, hogy egy-egy csomag értéke ötezer fo­rint legyen. Igaz, így az áru végül 20%-kal többe kerül. Tréfás megoldás - csak hát ne­hezen megy a nevetés. HALÁSZ GYÖRGY A SZERZÓ FELVÉTELEI 11

Next

/
Thumbnails
Contents