Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
MERRE TART A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS? Magyarország értékesebb partner lehet a külföld számára Az elmúlt esztendőben a magyar gazdaságirányításban bekövetkezett változások olyan új feltételrendszert hoztak létre, amely a nyugati üzletemberek számára az eddiginél értékesebb partnerré teheti a magyar vállalatokat. Magyarországon megindult az átmenet a vegyes gazdaság irányába, és ezáltal a magyar és a nyugati üzletemberek érdekeltsége a korábbinál könnyebben juthat közös nevezőre. A váltás 1988 elején azzal kezdődött, hogy azóta minden magyar vállalat gyakorolhat közvetlenül külkereskedelmi jogot, vagyis külkereskedelmi vállalat közvetítése nélkül exportálhat a nyugati országokba. A magyar gazdaságpolitika jelenleg abból indul ki, hogy minden magyar vállalatnak joga van külkereskedelmi tevékenység folytatására, mert a külkereskedelem szervezeti elválasztása a termeléstől és a gazdasági tevékenység egyéb vonatkozásaitól oda vezet, hogy kínai fal keletkezik a világpiac és a vállalati tevékenység között. A külkereskedelmi jog érvényesítésének most már nem az engedély az előfeltétele, hanem csupán az, hogy a vállalat bejelentse: élni kíván e jogával. Ez természetesen azt is jelenti, hogy gyorsan növekszik azon magyar vállalatok száma, amelyek szakosított külkereskedelmi vállalat közvetítése nélkül, közvetlenül bonyolítják le a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi forgalmukat, és ezek között már most is több száz magáncég található. Ennél is jelentősebb az országgyűlés által 1988 októberében elfogadott társasági törvény. Az 1989. január 1-jén életbe lépett törvény megteremti a vállalati erőforrások átcsoportosításának és a tőkepiac bevezetésének magyarországi feltételrendszerét. Figyelemre méltó új rendelkezései közé tartozik, hogy magánszemélyek is alapíthatnak részvénytársaságokat vagy vegyes vállalatokat nyugati cégekkel, illetve megvásárolhatják az állami vállalatok vagy szövetkezetek által alapított részvénytársaságok részvényeit. Ez az új rendelkezés abból indult ki, hogy a magánkezdeményezés előmozdítása Magyarországon eddig a gazdaságirányítási reform legsikeresebb intézkedésének bizonyult. Az új vállalkozási lehetőségek iránti érdeklődésre a többi között az is utal, hogy Szombathely városában nemrég megalakult az első olyan magyarországi részvénytársaság, amelynek tulajdonosai részben magánszemélyek. Jelenleg 230 vegyes vállalat működik Magyarországon, de várható, hogy a társasági törvény, valamint a túlszabályozás lebontása a magyar gazdaságirányításban ösztönzést ad ahhoz, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben alakuljanak magyarországi székhellyel működő vegyes vállalatok. A túlszabályozást csökkentő, „deregulációs” intézkedések közül itt az áttekinthetőség kedvéért csupán arról történjék említés, hogy ezentúl vegyes vállalat alapításához csak akkor kell engedélyt kérni, ha az többségében vagy egészében külföldi tulajdonú. Mindazok a termelőeszközök, amelyeket a társaság külföldi tagja hozzájárulásként bocsát a vegyes vállalat rendelkezésére, vámmentesen hozhatók be Magyarországra. Új vonást jelent az is, hogy a vegyes vállalat a tevékenységéhez szükséges ingatlanra tulajdonjogot szerezhet. A vegyes vállalat külföldi alkalmazottjai adózott jövedelmük 50 százalékát hazájuk pénznemében szabadon átutalhatják külföldre. Ami pedig a vegyes vállalat által fizetendő nyereségadót illeti, számos, különösen fontos tevékenységet - például a járműalkatrész-gyártást, a csomagolástechnikát, a gyógyszer- és növényvédőszer-gyártást - preferálnak. Az ezzel foglalkozó közös vállalatok az első öt évben nem fizetnek nyereségadót és azt követően 60 százalékos adókedvezményt kapnak. Gyorsan reagált a külföldi szállodaipar. 1988-ban négy szálloda építését kezdték el Budapesten, összesen 2400 ágy kapacitásával. Ezt a négy - 1990-ben megnyíló - szállodát nyugati cégekkel alakított vegyes vállalat formájában építik és üzemeltetik. Ebben a szakmában egyébként a termálszállókat és a műemlékekben építendő szállodákat teljesen mentesítik az első öt évben a nyereségadó fizetése alól, míg a többiek is csupán 20 százalékos nyereségadót fizetnek. A folyamat gyorsulására utal: mostanában jelent meg a hír, hogy a Lufthansa és a nyugat-berlini Kempinski szállodai és éttermi vállalat megegyezett magyar partnereivel - az IBUSZ-szal és az Állami Biztosítóval - egy Budapest belvárosában közösen építendő és üzemeltetendő luxusszállodáról. A külföldi partnerek szemszögéből is rendkívül figyelemre méltónak tűnik, hogy 1989-ben napirendre kerül Magyarországon a kiskereskedelem reprivatizálása. A Minisztertanács határozata értelmében a kereskedelmi miniszter vezetésével tárcaközi vegyes bizottság alakult ennek a feladatnak a végrehajtására. Itt mintegy 140 milliárd forint - közel 2,5 milliárd US dollár - értékről van szó. Még vizsgálják, hogy az állami tulajdonban lévő áruházakat és nagy önkiszolgáló üzleteket eladják-e vagy bérbe adják, és azt is mérlegelik, hogy azokat olyan részvénytársaságokká alakítják át, amelyekben bankok és külföldi cégek is részt vesznek. Arról is szó lehet, hogy ezeket az üzleteket részben vagy egészben külföldi áruházi láncoknak adják el. A jelek szerint ez egyedülálló alkalmat nyújthat nyugati áruházi láncoknak arra, hogy egyidejűleg kiszélesítsék üzleti hálózatukat és javítsák beszerzési forrásaikat. Ami a nagy szállodákat illeti, arról van szó, hogy olyan - részben külföldi tulajdonban lévő - részvénytársaságokká alakulnak át, amelyek központjai holdingként működnek, míg éttermeiket eladják vagy bérbe adják. Végül, de nem utolsósorban az 1989-ben megindult importfelszabadítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország ezentúl az eddiginél értékesebb üzleti partner legyen. Tervezik, hogy egyes magyar nagyvállalatoknak a belső piacon kialakult monopóliumát a konvertibilis elszámolású behozatal növelésével gyengítik. Abból indulnak ki ugyanis, hogy egy viszonylag szűk belső piaccal rendelkező kis államnak, mint Magyarország, hatékonyabb egyes vállalatok monopolhelyzetét úgy leépíteni, hogy növelik a nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódást és nem építenek párhuzamos termelési kapacitásokat. 1989-ben első lépésként a konvertibilis elszámolású behozatal mintegy 40 százalékának liberalizálását irányozzák elő, ami az eddiginél lényegesen nagyobb választási lehetőségeket kínál a fogyasztóknak. A magyar gazdaságban ezáltal is a verseny új elemeinek érvényesülésére lehet számítani. DR. BÍRÓ GERD A PÉNZ S A gyanútlan idegen azt gondolná, hogy a külföldi pénznek Magyarországon is csak kétfajta árfolyama van. Az első, amiért a bankok megveszik, a másik, amennyiért eladják. Ez azonban alapvető tévedés, nálunk ugyanis legalább hatféle árfolyamon jegyzik a nyugati fizetőeszközöket. Hogy érthetőbb legyen a dolog, még különböző színekkel is jelzik a köztük lévő különbséget. Az elsőként már említett eset - tehát a bankok által vásárolt és eladott pénz - a legegyszerűbb, azaz a „fehér” valuta. Ennek ellentéte a feketepiacon forgalomban lévő - azaz a „fekete” pénz, vagy árfolyam. E kettő között pedig a „szürke” található. Ez az az összeg, amennyiért barátok, ismerősök között cserélnek gazdát a bankók. Hogy ez konkrétan mit jelent? Egy USA-dollár március végi „fehér” árfolyama 56,9 illetve 57,02 forint volt. (Az előző a vételi az utóbbi az eladási ár.) Ugyanennek a dollárnak a feketepiaci eladási ára 90-100 forint volt, míg „szürke” áron 70-80 forintot kóstált. E furcsa és meglehetősen bonyolult bevezető mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egy turista valamit is megértsen a hazai devizapiac rejtelmeiből. A rá vonatkozó devizaszabályok ugyan ennél jóval egyszerűbbek és áttekinthetőbbek, viszont a hátteret ez a valós piaci helyzet határozza meg. A Magyarországra érkezők mindössze 100 forintot hozhatnak be magukkal érmékben vagy bankjegyekben. Mivel kötelező valutabeváltás már jó ideje nincs, mindenkinek saját döntésére és felelősségére bízzák azt, hogy hol és hogyan váltja forintra dollárját, márkáját, schillingjét vagy egyéb külföldi pénzét. A legbiztosabbak és kockázatmentesebbek természetesen a bankok és utazási irodák valutabeváltó helyei, amelyek a naponta változó árfolyamok szerint váltják be a pénzt- s erről igazolást, számlát is adnak. Ez utóbbi azért is fontos, mert a turistától vagy látogatótól- ha értékesebb ajándékot kíván 12
