Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
I 1 „Sógorék” Sopronban Két jól megtermett férfiú egy meggypiros Opelbe rakodik: narancslé, barackpálinka, bor indul útnak. Egy idősebb hölgy vagy tíz darab kétdecis műanyag tejszínes poharat törölget ki a mutatóujjával, miután egy nagyobb edénybe öntögette át tartalmukat. Hogy így könnyebb tárolni vagy az osztrák fináncok elöl elrejteni a „zsákmányt”, azt nem merem megkérdezni. Az Ógabona tér környékén két vadászkalapos aszszonyság „vadászgat”. A baromfiboltban néhány csirke kerül a kosárkákba, utána a zöldséges következik. Vissza a parkolóba, az áru a csomagtartóba kerül, aztán rövidke haditanács: hogyan tovább? S kezdődik minden elölről. Két délceg fiú cipekedik erősen, sárga pulóveres ifjú leány biztatja őket: csak kitartás, nincs Z_/~t/ 1. „Gyönyörű a város!" - Sopron látképe a Hotel Sopron ablakából 2. „Invázió ez már..." - amerre a szem ellát: osztrák autók 3. „Ide kényelmesen be tudnak állni és bepakolni" - fordulónként két-két csomag kerül a poggyásztérbe- Invázió ez már, nem turizmus! - állította félig komolyan, félig tréfásan nyugalmazott soproni főorvos barátom. És igazolhatom: nincs ebben szemernyi túlzás sem. Az 1977-ben szerkesztett Magyarország-útikönyv még azt írta, hogy a soproni nemzetközi idegenforgalom eléri az évi ötvenezer főt. Stöckert Tamás, Sopron Város Tanácsának kereskedelmi csoportvezetője ezzel szemben közli:- Egyedül a Bécsi úti határátkelőnél, 1988-ban nem kevesebb mint egymillió-hatszázezer osztrák állampolgár lépett be hozzánk. Ha ez a vendégáradat egyenletesen oszlana meg az esztendő 365 napja között, akkor naponta 4384 „sógor” tartaná „megszállva” határszéli műemlék városunkat. Vannak azonban kitüntetett és kevésbé forgalmas napok. Dr. Horváth Géza, a tanács kereskedelmi osztályának vezetőhelyettese bevásárlószerdáról beszél, az Árpád utcai ABC egyik eladónője pedig a „Bolondok hajóját” emlegeti, mivel ma nemcsak vásárlószerda van, hanem a húsvétot előző szerda is, s így kétannyi a vevő, mint máskor, pedig máskor sem kevés.- Ez a bolt eredetileg hárommilliós forgalomra épült, ma meg harmincmilliós a forgalma mondja Tama Sándorné zető, s kimutat az üzlet elé: - A parkoló csábítja ide az osztrákokat, ide kényelmesen be tudnak állni, és bepakolni a csomagtartóba mindent, amit csak vásároltak. Hogy mit vásárolnak? Ha én azt föl tudnám sorolni! Azt látom, hogy egy szemmel láthatóan nyugdíjas úr két hölggyel (Johann Hippek a bécsi Lainzerstrasséról, feleségével és szomszédasszonyával) jó néhány csomag negyedkilós vajat, sajtot, tejfölt, kartonszámra cigarettát rak a kosarába, nem titkolva:- Amíg a schilling „fönn” lesz, a forint meg „lenn”, addig kifizetődik átjárni Sopronba. És ha már átjönnek... Hippek úr nővére, amíg a többiek vásárolnak, beugrott a fodrászhoz. Angela Meerhofer asszony és lánya - ugyancsak Bécsből, a Marktgasse 73-ból - a Lenin körúti kozmetikai szalonba tértek be egy kis szépségápolásra, közben Meerhofer úr vásárolgat. Ők is, akárcsak Hippekék egy-kétszer járnak át havonta, amivel - Meerhofer asszony mondja, nem én - nemcsak szép kis summát takarítanak meg, hanem jó kirándulást is tesznek, sőt Balfra átruccanva az egészségüket is karbantartják a gyógyfürdőzéssel. 4. „És ha már vásárolni átugrottunk..."- a fodrásznál is telt ház van 5. „Nemcsak spórolás, jó kirándulás is" - Meerhofer asszony a Szépségszalonban 6. „Ugyanannyi forint itt, mint amennyi schilling a határon túl" - válogatás a Lenin körúti Ofotértnál 7. „Akadt már vendég, aki hatvanezer schillinget nyert" - márciusban megnyílt a Casino Sopron
