Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
Várakozó kocsisor az osztrák-magyar határon NYERÜNK-E A VÁMON? Valljuk be: a vámosok nem népszerű emberek. Hogy miért? Mert tiszta lelkiismerettel sem szeretjük, ha kutatnak a holmink között, úgy érezzük feltartanak bennünket. Pedig egy-egy nagy fogás - kábítószer, többkilónyi kvarcóra és a többi - hallatán elismerően hümmögünk. De miért pont minket maceráinak?! Ami a magyar vámosokat illeti, a kép, amit szerkesztőségünkben kaptunk róluk, meglehetősen egyoldalú. A levélírók részéről szinte csak kritika illeti őket, ami annyiban természetes, hogy a bíráló szándék mindig is könnyebben adja kezünkbe a tollat, mint a dicsérő.- De jogosnak tartja-e a kritika ilyetén túlsúlyát dr. Balogh György vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának parancsnokhelyettese?- A mi levélforgalmunk mást is mutat: nálunk alig több a kritikus levél, mint a dicsérő. Sok elismerő levelet is kapunk. Ám egy ilyen óriási forgalomban, ami napjainkra kialakult, mindig akadnak hibák...- Az olvasói panaszok közvetitőjeként magam is ez utóbbiról kérném a véleményét. A leggyakoribb talán, hogy a lassúságot kifogásolják. Mondanom sem kell, Hegyeshalomról van szó.- Hogy mennyi idő alatt juthat át az utas, az két szerven múlik: az útiokmányokat ellenőrző határőrségen és rajtunk, tehát a vámőrségen. Ami minket illet, higgyék el a kedves hazalátogató honfitársak, hogy évek óta komolyan törekszünk az ügyintézés gyorsítására. Mégha olykor valóban kevesebb kapu működik is annál, mint amennyi működhetne, és azt is elismerem, hogy adminisztrációnk bizonyos pontokon még mindig a régi rendhez, s nem a jócskán megnövekedett forgalomhoz igazodik. De azt hiszem, méltányolható például a repülőtérinek megfelelő piros- és zöldsávrendszer bevezetése. A zöld sávon érkezők közül csak mintegy tíz százalék, akivel szóba állunk. Azt tanácsolnám azonban az olvasóknak, hogy lehetőleg ne érkezzenek késő délután és kora este. Ugyanis ekkor a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a hazafelé tartó bevásárlók áradatába keveredhetnek. Ez ugyan feltehetően mérséklődni fog a legutóbbi vámszigorítások hatására.-A nyugatra látogató magyar vagy az onnan hazánkba érkezők lelki szemei előtt egy hosszabb hegyeshalmi várakozás közben megjelenik mondjuk a belga-holland határon kuckójából ki sem bújó vagy egykedvűen továbbhaladásra biztató vámtiszt képe. Ez elérhetetlen?- Csakhogy ott sokkal kevesebb autó visz árut! Mi pedig, ha nyugatra megyünk, tipikus bevásárlóturizmust folytatunk. Hegyeshalom nem csupán két ország, de két gazdasági rend, két piac határa is: a világpiacé és a mi hiányokkal küszködő piacunké. Ha majd ugyanannyiba kerül mondjuk egy video itt és ott, akkor ígérem, hogy az én kollégáim is csak integetnek... Megjegyzem, a nyugaton élő honfitársak is több áruval érkeznek annál, mint ami egy átlagos, egyik nyugati országból a másikba látogató polgárnál lenni szokott. Persze ez is piacunk tökéletlen működésének, a hiánygazdaságnak a következménye, és sietve hozzáteszem azt is, hogy elenyésző esetben fordul elő külföldi magyarok körében szabálysértés.- Ennek ellenére kapunk leveleket, amelyek a túl rigorózus vizsgálatot nehezményezik. Különösen azt tartják érthetetlennek, miért ellenőrzik egyes esetekben a behozott valuta mennyiségét, s miért érdeklődnek kifelé menet, hogy miből vásárolták ezt vagy azt az értékesebb tárgyat. Egy levélírónk így fogalmazott: nem mindegy ez maguknak? Hát nem az a lényeg, hogy költőm a pénzt?- Szó sincs kötözködésről, szó sincs arról, hogy el akarnánk venni a hozzánk látogatók kedvét a pénzköltéstől. Hiszen ez valóban érdekünk. Nincs például kiviteli vám, ami sok más európai országban megtalálható. Csakhogy, mint már utaltam rá, Hegyeshalom - egyelőre és reméljük, egyre kevésbé - két gazdaság találkozása is. Ameddig ez így van, addig megértését kérem panaszosainknak, és annak elfogadását, hogy amíg a forint nem konvertibilis, addig másféle szabályozást kell alkalmaznunk, mint két nyugat-európai országnak az egymás közötti forgalomban. Hogy kissé konkrétabb legyek: a határunkra érkező nyugati turista elszámoltatása a nála lévő készpénzzel nem előírás. Olykor azonban előfordulhat ez is, mert a határon dolgozó kollégáim általános ellenőrzési feladatot látnak el. így néha, szúrópróbaszerűen megnézik a nyugati bankjegyeket, ugyanis a nagy kereslet következtében meglehetősen sok hamis dollárt, márkát hoznak be. Forint azonban se ki, se be nem hozható. A kiutazó nyugati vendégtől pedig csak akkor kérünk beváltási igazolást, ha személyenként háromezer forintnál nagyobb értéket visznek ki. És kérem a nyugati honfitársakat: ne vállalkozzanak postási szerepre, a hazai rokon, barát nem törvényesen szerzett valutájának kivitelére, s ilyen módon való „megtisztítására”. Ez nem megengedett. Ha majd konvertibilis lesz a forintunk, mindez nem lesz kérdés.- Olyan levelet is kaptunk, amelyik a vámosok hangnemét kifogásolta ...- Az udvariatlanságért, modortalanságért elnézést kérek. Bár sokszor lehet ez a túlzott igénybevétel miatti fáradtság eredménye, mentség azonban erre nincs. Ha tudomásunkra jut ilyesmi, szigorúan járunk el a kultúrálatlanul viselkedővel szemben. A vámosnak egyszerűen nem lehet célja a kötözködés! Mint mindenütt a világon, bizonyos előírások betartását kell ellenőriznie; mégpedig úgy, hogy az a lehető legkisebb mértékben legyen terhes az utazók számára.-Am néha maga az előírás kötelez kínos procedúrára... Arra gondolok például, hogy nyugati magyar sajtótermékeket, könyveket, újságokat koboznak el...- Valóban így volt, és igencsak új fejlemény, hogy múlt időt használhatok. Az említett sajtótermékek ma már közömbösek a vámosok számára. A pluralizmus meghirdetésével helyet kell biztosítani az azt megtestesítő sajtótermékeknek is. A mai magyar politikai élet, újságírás, könyvkiadás egyébként is naponta él sokkal keményebb megfogalmazásokkal, mint ami Nyugatról érkezhet.- Engedjen meg végül egy személyes kérdést. Irodája falán egy oklevelet látok, miszerint Ön New Orleans tiszteletbeli polgára lett 1984. szeptember 20-ikán. Mivel érdemelte ezt ki?- Egy hónapon keresztül az amerikai vámigazgatóság vendége voltam akkoriban. Elsősorban a kábítószer-ellenes harcot tanulmányoztam, amelyben magam is tíz éve részt veszek, ez fő feladataim közé tartozik. Ezt honorálták ezzel a kedves gesztussal vendéglátóim. FOTÓ: BODNÁR JÁNOS B. I. 6
