Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
HORN GYULA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR: INDULJON ENSZWSGÁLATAZ EMBERI JOGOK ROMÁNIAI MEGSÉRTÉSE ÜGYÉBEN Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár nagy feltűnést keltő beszédben emelte fel szavát az erdélyi magyarságot sújtó jogtiprások ellen. A beszédről rövid hírben már beszámoltunk, ám számos olvasói levél, vélemény ismeretében hisszük, hogy széles igénynek teszünk eleget, ha a szöveget teljes terjedelemben ismertetjük. A Magyar Népköztársaság meggyőződéssel vallja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és garanciákkal övezett biztosítása korunk nemzetközi biztonságának elválaszthatatlan része. A népek, a nemzetiségek és az egyének jogainak megsértése ellentétes a civilizált világ nemzetközileg elfogadott normáival és az államok önként vállalt kötelezettségeivel. Az emberi jogok gyakorlásának biztosítása alapvetően az adott állam feladata, s erről elsősorban a saját népének tartozik felelősséggel. A nemzetek közösségének ugyanakkor elidegeníthetetlen joga az államok kötelezettségei teljesítésének figyelemmel kisérése és számonkérése. A XX. század végén alapvető felismerésnek kell tekintenünk azt, hogy az emberi jogok ügyének alakulása közvetlenül befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokat. E jogok megsértése kedvezőtlen hatást gyakorol az emberek és népek közötti viszonyra, az államközi kapcsolatokra, egy-egy régió helyzetére és végső soron a nemzetközi biztonságra. Az emberi jogok egyetemes értéket jelentenek, s azok értelmezését nem sajátíthatja ki egyetlen ország vagy országcsoport, akár egyetlen társadalmi rendszer sem. Felfogásunk szerint az egyetemes értékeket nem csupán befogadnia kell az államoknak, azok megőrzését nemzeti és nemzetközi keretek között kell biztosítani. Magyarország komolyan veszi szerződéses kötelezettségeit, azok teljesítéséről rendszeresen beszámol a nemzetközi fórumok előtt. Mindez összhangban van azzal, hogy a magyar társadalom mélyreható demokratikus megújulásának és a jogállamiság megteremtésének visszafordíthatatlan folyamatában az elsődleges nemzeti feladatok közé soroljuk az emberi jogok védelmét és gyakorlásának biztositását. Ennek szolgálatában áll az a határozott törekvés, hogy teljes összhangot teremtsünk nemzetközi kötelezettségeink és belső jogrendszerünk, gyakorlatunk között. Az ennek szellemében tett kormányzati kezdeményezés és nyilvános, társadalmi vita eredményeként fogadott el a közelmúltban a magyar Országgyűlés széles körű garanciákkal övezett törvényeket olyan jelentős, nagy horderejű kérdésekben, mint az állampolgárok egyesülési és gyülekezési joga, vagy gazdasági társaságok alapításának joga. Megkezdődött új alkotmányunk kidolgozása, amely részletesen magában foglalja majd a nemzetközileg elfogadott emberi jogi normákat is. Napirenden van továbbá olyan alapvető emberi jogok külön törvényben való rögzítése, mint a lelkiismereti és a vallásszabadság, a szólás- és sajtószabadság, valamint az alternatív katonai szolgálat. Társadalmunk fejlődésének megfelelő új választójogi törvény készül, és megindultak a munkálatok a nemzetiségek egyéni és kollektív jogairól szóló törvény előkészítésére. A magyar kormány határozott szándéka, hogy az emberi jogok kibontakoztatása és törvényes garanciái terén tett lépéseinkről folyamatos tájékoztatást ad az ENSZ illetékes szerveinek is. Magyarország különös fontosságot tulajdonít a nemzetközi együttműködés erősítésének az emberi jogok területén. Meggyőződésünk szerint ebben az ENSZ- nek, s az Emberi Jogok Bizottságának a jövőben is jelentős, konstruktív szerepet kell vállalnia. A nemzetközi együttműködés erősítésében elengedhetetlennek tartom az ENSZ keretében elfogadott emberi jogi egyezmények egyetemessé tételét. Meggyőződésem, hogy az ezt célzó közös felhívás ismételten emlékezteti az államokat az univerzalitás jelentőségére és annak felismerésére sarkallhatja az egyezményeken kívül álló államokat, hogy politikájukat és gyakorlatukat a széles körben elfogadott emberi jogi normák érvényesítésére kell alapozniuk. Magyarország ehhez történő hozzájárulásként elismerte az Emberi Jogi Bizottság illetékességét a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 41. cikkének megfelelően és csatlakozott az egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvéhez. Azt reméljük, hogy államok mind szélesebb köre tesz hasonló lépést. A vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésének biztosítása érdekében ugyanakkor a létező nemzetközi ellenőrző mechanizmus teljes körű és hatékony alkalmazására van szükség. Magyar részről ehhez is hozzá kívánunk járulni oly módon, hogy el fogjuk ismerni az összes emberi jogi ENSZ-szerv illetékességét panaszok benyújtása esetén, legyen az részes államok vagy magánszemélyek panasza. Erről rövidesen, megfelelő formában tájékoztatjuk az ENSZ főtitkárát. A jelenlegi nemzetközi ellenőrző mechanizmus mellett új formák keresését is javaslom. Ilyen lehetne, a nemzetközi béke és biztonság terén már alkalmazott módszerhez hasonlóan, a helyszíni megfigyelő és ténymegállapító csoportok létrehozása és működtetése az emberi jogok megsértése eseteinek kivizsgálására. Ezen túlmenően, megfontolandónak tartom, hogy a preventív diplomácia kapjon szerepet az emberi jogok védelmében is. Ezt szolgálhatná az államok képviselőiből álló kis létszámú készenléti csoport (task force) megalakítása, amelynek feladata az emberi jogok és alapvető szabadságjogok megsértése potenciális veszélyének előrejelzése lenne. Célszerű lenne továbbá áttekinteni, hogy milyen új és időszerű emberi jogi kérdésekben vállalhat az ENSZ és ezen belül az Emberi Jogok Bizottsága kezdeményező szerepet. Itt elsősorban olyan kodifikációra érett témák közös kijelölésére, majd feldolgozására van szükség, amelyek eddig nem kaptak kellő figyelmet, illetve változó világunk egyre gyorsuló fejleményei nyomán kerülnek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. A nemzetközi közösségnek még sokat kell fáradozni az emberi jogok egyetemes védelméért és érvényesüléséért. Magyarország ennek tudatában újraértékelte és felülvizsgálta az emberi jogok nemzeti és nemzetközi megvalósításának érdekében folytatott politikáját. Úgy vélem, hogy ez a felülvizsgálat számos, jelentős eredményt hozott belső gyakorlatunkban. Megérettnek látjuk az időt ugyanakkor arra, hogy nemzetközi téren is növeljük aktivitásunkat, és egyenrangú félként nagyobb szerepet vállaljunk az emberi jogokat szabályozó normák megvalósítására és végrehajtásuk ellenőrzésére irányuló közös, nemzetközi erőfeszítésekben. A magyar nép, a kormány komoly aggodalommal követi az emberi jogok megsértésének minden formáját bárhol is legyen az a világban. Különösen veszélyesnek tartjuk a jogsértések egyik legembertelenebb és legmegalázóbb formáját, az egyének hátrányos megkülönböztetését, bármilyen alapon is történjék. A diszkrimináció tilalmának megszegése egyet jelent az egyetemes emberi érték és nemzetközi jogi kategória semmibe vételével. Felemeltük szavunkat a dél-afrikai apartheid politika vagy a megszállt arab területeken élő lakosság jogainak megsértése ellen. Ugyanígy cselekedtünk a világ más térségeiben előfordult jogsértések esetén is. Nem tehetünk másképpen, amikor Európában találjuk magunkat szembe az emberi jogok súlyos és folyamatos megsértésével. Hiszen alapvető álláspontunk, hogy az európai országokra ugyanúgy vonatkoznak a nemzetközi egyezmények és elvárások, mint bármelyik másik földrész államaira. Súlyos történelmi tanulság, hogy az emberi jogok megsértése Európában veszélyes feszültségforrást jelenthet. Számos sajnálatos példa áll előttünk arra vonatkozóan, hogy a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldatlansága feszültségekhez vezetett egyegy országon belül és a kontinens országai közötti kapcsolatokban egyaránt. Az ENSZ egyik legfontosabb feladata az ilyen problémák kialakulásának megelőzése vagy ezek felszínre kerülése esetén megfelelő intézkedések, lépések megtétele. Elvi álláspontunk, hogy a magyar kormánynak joga és egyben kötelessége is szót emelni az alapvető emberi jogok és ezen belül a kisebbségek jogainak megsértése ellen, különösen akkor, ha azokra Magyarország közvetlen szomszédságában kerül sor. Meggyőződésünk szerint az emberi jogok tiszteletben tartása követelményének érvényesítése független a szövetségi rendszerhez tartozástól és a társadalmi berendezkedéstől. Aggodalom tölt tehát el bennünket, mert úgy látjuk - és ezt számos más ország is hasonlóan ítéli meg -, hogy Romániában súlyosan megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Aggodalmunkat nem csupán az ENSZ-ben vagy más nemzetközi fórumon fejezzük ki, hanem több esetben közvetlenül az érintett félnek is tudomására hoztuk. Csak sajnálattal állapíthatom meg, hogy segítőkész, az együttműködést sürgető kezdeményezésünk vagy javaslatunk az emberi jogok és a kisebbségi jogok szavatolására mindeddig hatástalan maradt. A nemzetközi közvélemény előtt jól ismert, hogy Romániában nem csupán az egyének és nemzetiségek polgári és politikai jogait, hanem szociális, gazdasági és kulturális jogait is csorbítják. Az emberi jogok megsértésének tartjuk a falvak lerombolását, a kulturális és történelmi értékek felszámolását, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának célzatos elsorvasztását, az erőszakos asszimiláció jelenségeit, vagy a vallásszabadság korlátozását. 4
