Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-03 / 7. szám
MÉLTÓ RÉGI NAGY HÍRÉHEZ Évtizedek múltán első ízben ünnepelte szabadon, állami ünneppé, munkaszüneti nappá nyilvánítv ^ március 15-ét a hazai magyarság. Az ünnepi rendezvények már előző napon országszerte megkezdődtek, majd az ünnep délelőttjén előbb a Nemzeti Múzeum kertjében került sor a hivatalos, állami-politikai megemlékezésre. Ezt követően, déli 12 órától késő estig a független szervezetek rendeztek közel százezres tömegdemonstrációt Petőfi Sándor szobránál, a Batthyány-örökmécses előtt, a Szabadság téren, a Bem-szobornál, és a budai várnegyedben. A Kossuth-címeres, szentkoronás zászlók és az aktuális politikai törekvéseket kifejező transzparensek alatt felszabadult, bizakodó hangulatban lezajlott felvonulások során rendzavarás, vagy provokáció sehol nem történt. 90 ÉVES A BMME 1899. március 5-én Floridsdorfban, Bécs egyik külső városrészében húsz lelkes magyar megalakította a Floridsdorfi Első Magyar Társalgó Egyletet - hogy „létrehozzák saját magyar otthonukat” és „a magyar szó fejlesztését istápolhassák”. Az elődökre, a 90 évvel ezelőtti eseményre emlékezett a ma Bécsi Magyar Munkás Egyesület néven működő egyesület, amely a maga háromezres tagságával a legnépesebb magyar közösség Ausztriában. Nagy János magyar nagykövet a bécsi Mátyás Pincében a jeles jubileum alkalmából fogadást adott, amelyen képviseltette magát sok más ausztriai egyesület is. Népes közönség gyűlt össze a Collegium Hungaricumban rendezett estre, amelynek bevezetéseként Rossmy Rudolf köszöntötte a megjelenteket. Rossmy úr a BMME lelke és motorja: immáron 37 esztendeje irányítja, szervezi az egyesület széles, aktív tevékenységét. Brutyó János, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese felolvasta Bognár János elnök és Randé Jenő főtitkár köszöntő levelét, majd nemzetiszínű zászlót nyújtott át az egyesületnek. Halász György, a Magyar Hírek főszerkesztője a szerkesztőség üdvözletét és ajándékát hozta el: Török János népi festőművész „Dorozsmai szélmalom” című alkotását. A jubiláló egyesületet köszöntötték a társegyesületek vezetői is, és méltatta az évforduló jelentőségét Fritz Marsch, az Osztrák-Magyar Baráti Társaság elnöke. Az est jól sikerült, hangulatos fogadással ért véget. ERŐSÖDIK AZ ETNIKUM JELENTŐSÉGE BOGNÁR JÓZSEF KÖSZÖNTÖTTE A JUBILÁLÓ CSEMADOK-OT A CSEMADOK, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége ez év tavaszán ünnepelte megalakulása 40. évfordulóját. A megemlékezésre méltó környezetben, a pozsonyi Városi Vigadó impozáns épületében került sor, ahova a CSEMADOK helyi szervezeteinek vezetőin kívül meghívást kaptak a különböző testvérszervezetek képviselői is - a Magyarok Világszövetségét Bognár József akadémikus képviselte. Sidó Zoltán a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöke ünnepi köszöntőjében az elmúlt évek munkájáról és jövőbeni törekvéseikről szólva hangsúlyozta, hogy törekedniük kell a teljesebb demokrácia, nemzetiségi jogaik jobb érvényesítésére, különös tekintettel az anyanyelvi műveltség fejlesztésére. Az ünnepi köszöntők elhangzása és a kitüntetések átadása után a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Szőttes együttes műsora zárta az ünnepi megemlékezést. Bognár József üdvözlő beszédében kijelentette:- Rendkívül nagy örömmel tölt el és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a nehézségek, félreértések, kölcsönös tévedések és balszerencsés közeledési kísérletek évtizedei után ma mégis itt vagyunk és együtt vagyunk, és én itt és most a Magyarok Világszövetsége és az egész magyar társadalom nevében köszönthetem megalakulásuk 40. évfordulója alkalmából a Csemadok vezetőit és tagjait. Ezekre az évtizedekre valóban az volt a jellemző, amit a nagy magyar költő úgy fejez ki, hogy „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani”. Ma e példátlan sebességgel átalakuló világban az etnikum jelentősége - a várakozásoktól eltérően - erősödőben és kiterjedőben van, hiszen az etnikum sokkal tartósabb és időtállóbb kategória, mint a társadalmi munkamegosztás változásaival gyorsan átalakuló társadalmi struktúrák. Mi is Magyarországon jelenleg új nemzetiségi törvény kialakításán munkálkodunk, nemcsak azért, mert egy adott etnikumhoz való tartozás, az örökölt nyelv, civilizáció és szokások megőrzése elidegeníthetetlen emberi jog - amint azt a helsinki egyezmény és az azt követő konferenciák is deklarálták -, hanem azért is, mert a kelet-európai népek jobb jövőjüket és fejlődésüket csak állampolgáraik képességeitől és tehetségétől remélhetik. Ezért alapvető érdekünk és érdeke minden országnak, hogy a tehetségek, az innovatív és kreatív képességek kibontakozásához szabad teret biztosítson. Hogyan is lehetnénk - ellenkező esetben - képesek arra, hogy megközelítsük a legfejlettebb országok technikai fejlettségét, vezetési módszereit és infrastruktúráját; hiszen más módon nem biztosíthatjuk sem népünk számára a magasabb életszínvonalat, sem a szocialista eszmék számára a vonzást. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek a fejlett országok századunk utolsó évtizedeiben már nemcsak az Atlanti-óceán, hanem a Csendes-óceán partjain is jelen vannak. A történelem - sajnos részben a szocializmus korábbi története is - azt bizonyítja, hogy a többségi népeknek a kisebbség elnyomására irányuló törekvései torz adminisztratív struktúrát hoznak létre, és e struktúrák hatóköre előbb-utóbb a többségi íemzetet és annak politikai szerkezetét is eléri. A kisebbség részéről - viszont - defenzív magatartást vált ki és ez gyakran a korszerű áramlatokat és intézkedések visszautasítását okozza, mert azokban is saját egzisztenciális fenyegetettségét látja. Itt vagyunk mi is, két szomszédos kis ország kevés természeti kinccsel és viszonylag alacsony lélekszámú népességgel egy olyan világban, amelyben szinte mérhetetlen gazdagság kumulálódik és a lélekszám példátlan gyorsasággal növekszik (2000- ben 6,2, 2030-ban kb. 12. milliárd ember). Saját állampolgáraink tehetségének és képességeinek szabad kibontakoztatása mellett tehát az együttműködés lehetőségeit is meg kell találnunk egy több régióra oszló globális világban. Az igazi együttműködés - viszont - nemcsak toleranciát, nemcsak a különbségek megértését, hanem a különbségek kölcsönös tiszteletét is megköveteli. Ezért mi az etnikumot, az anyanyelvet és a kultúrát nemcsak „rezervátumnak” tekintjük, amelyben múltunkat és identitásunkat megőrizhetjük, hiszen az együttműködés alapját és racionális értelemben vett kényszerét a 21. század kihívásai jelentik. Ha Kelet-Európa népei nem tudnak e kihívásra megfelelő választ adni ebben a dinamikus világban; úgy az elmaradás veszélye fenyeget bennünket mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceáni világhoz képest. Ady Endre, századunk legnagyobb magyar költője egyik Cassandra-jóslatában arra utal, hogy a magyarság a haladás elutasítása esetén (1910-és évek) szétszóródhat a világban. E látnoki felismerés - jelentős részben - bekövetkezett, de mi mai és holnapi magyarok igyekszünk igazolni - bármely pontján is éljünk a világnak -, hogy tehetségünkkel, szorgalmunkkal és invencióinkkal hasznos polgárai lehetünk minden országnak az emberiség fejlődését előmozdító tevékenységeink révén - ami hő vágyunk -, de meg akarjuk és meg tudjuk őrizni etnikai-nemzeti-kulturális identitásunkat is. Befejezésül a Magyarok Világszövetsége és a külföldön élő magyarok sorsára annyira érzékeny magyar közvélemény nevében, szeretném köszönetünket kifejezni a Csemadok vezetőinek és teljes tagságának azért a nagy és áldozatos munkáért, amelyet a magyar nyelv, a magyar kultúra, közös civilizációs hagyományaink és szokásaink megőrzése érdekében tettek. Tiszta szívből örülünk azon erőfeszítéseknek, amelyeket Csehszlovákia fejlődése és felvirágoztatása érdekében végeztek. Külön is szeretném - az egész magyar társadalom és kulturális-művészeti élet nevében - megköszönni azt a nagy munkát, amit a cseh és a szlovák kultúra jobb (teljesebb) magyarországi megismertetése érdekében végeztek, amivel lehetővé tették a magyar nép számára a világkultúra ezen értékeinek befogadását. 4
