Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-20 / 6. szám
A magyarországi református egyház az 1567-es debreceni zsinattól számítja létét. Az egyház kormányzata a zsinatpresbiteri elv alapján épült fel, s nagy fontosságot tulajdonít az önkormányzati szerveknek és a világiak szerepének az egyház irányításában. Sajátosan magyar vonása, hogy a presbitériumok és kollektív testületek mellett a püspöki tisztet is bevezette. Az egyházközségek száma 1618,1235 templomuk van, 1083 lelkipásztor gondoskodik a hívők igényeiről. A REFORMÁTUS EGYHÁZ________ A hazai műveltség szolgálata Egyházi oktatás hazánkban Dr. Harmati Béla evangélikus püspök a Deák téri leány- és a Fasori fiúgimnáziumot. Ennek ellenére 1952-ben mindkettőt elvették tőlünk. Mint történelmi egyház, iskolai hagyományainkra visszatekintve, mindig sérelmeztük, amiért nincs iskolánk, s már a hatvanas évektől megindult a mozgolódás azért, hogy legalább egyet, a Fasori gimnáziumot visszaállítsák. Alig van gimnázium, amely nemzetközi értelemben is annyi rendkívüli diákot adott volna: az amerikai atomtudósok közül többen is tanultak itt, a híres fasori matematikaiskola növendékei közül került ki Neumann János, a komputer atyja, Wigner Jenő Nobel-dijas Fizikus, de a magyar értelmiség mai vezető alakjai közül is sokan. Ezek a hagyományok, az öregdiákok és az egyházi csoportok tették hangsúlyossá a kérésünket. A baráti kör levelei folyamatosan tájékoztatták a régi fasori diákokat, s ahogy haladt a gimnázium szervezése, külföldről is, belföldről is rengeteg fölajánlás, segítség érkezett könyvek, szertári anyag, pénz, munka formájában. A teljes műszaki építési dokumentációt (másfél millió forint érték) is egy volt diák készítette el.- Az új Evangélikus Gimnázium hivatalosan 1989. január 1. óta létezik, szeptemberben indul az első tanév. A hírek szerint óriási volt a túljelentkezés diákok és tanárok köréből egyaránt.- Csak a legjobbakat vehettük föl, s így sem mindet közülük. Bőségesen válogathattunk. A református egyháznak ebben az évben még nem sikerült megindítania saját budapesti gimnáziumát, ezért mi felajánlottuk, hogy indítunk külön református osztályt, s ha megnyílik a református gimnázium, átveszik őket. Ez egy viszontgesztus a részünkről, hiszen a debreceni református kollégiumban is mindig tanultak evangélikus diákok. A 12-14 fős tantestületbe 80 fölött volt a jelenkezők száma. Van, aki az egyetemi katedrát, más a kutatóintézetet cserélte fel a gimnáziumi tanítással. Nagy ajándék az igazgató, Gyapay Gábor személye, aki elismert szaktekintély, kiváló pedagógus. Kitartóan gyűjtötte az iskola dokumentumait, írja a történetét, levelez a volt diákokkal. A tanáregyéniség nagyon sokat jelent. Az elit iskola megköveteli az elit tanári kört is, akiket természetesen jól meg kell fizetni, hogy energiájuk ne aprózódjék szét a létfenntartási hajszában.- Püspök úr, mit ért elit iskolán?- Az oktatás és a nevelés harmonikus egységét, a humán és a természettudományos műveltség egyeztetését, s a nyelvtanulás kiemelt jelentőségét. A nyelveket nagy óraszámban, kiscsoportosán oktatjuk majd, a legjobbak 3-4 nyelvet is megtanulhatnak. A tanrend lehetővé teszi a kísérletezést, mert ugyanazokat a tankönyvöket használjuk mint másutt, de több időt engedünk a diákoknak, hogy saját munkában, önképzőköri jelleggel dolgozzanak, mert ez maradandó élményt ad, segíti a pálya- és hobbiválasztást is. A sok-sok lehetőség közül a régi hagyományoknak megfelelően a zene és a sport fő helyen áll majd. Szeretnénk, ha az evangélikus gimnázium nemcsak az egyháznak lenne olyan értelemben műhelye, hogy jól képzett emberek kerüljenek ki innen, hanem - mint ahogy korábban is volt - az egész magyar oktatásnak bizonyos kísérletező műhelyévé váljék. Annak idején a híres fasori tanár, Rácz László és a Matematikai Lapok szerkesztősége olyan matematikaiskolát alakított ki, hogy az évtizedekig meghatározta a matematikai tudomány fejlődését. Ezzel bizonyos példát adhatna a gimnázium, mert sehol sincs előírva, hogy középszerűségre kell törekedni. Az volna az ideális, ha egy-egy gimnázium szakosodna. Miért ne lehetne például a gimnáziumok között egy egészséges verseny ebben? Mi olyan magatartás-kultúrát szeretnénk kifejleszteni - amihez természetesen hozzátartozik a hitbeli, vallási nevelés is -, amely harmonikus és egészséges emberi élethez vezethet. Z. K. A hitújítás, ahogy másutt Európában, Magyarországon is fokozott gondot fordított a műveltség és a tudomány gyarapítására, terjesztésére és ezen belül is a sajátos nemzeti kultúra ápolására. A mohácsi tragédia után alig négy évtizeddel, 1560 táján, már 40 protestáns nyomda működött a részekre szakadt hazában. A reformáció célul tűzte ki, hogy az egyszerű nép fiait is megtanítja írni és olvasni. Néhány magyar reformátor működési helyén feltűntek az első falusi iskolák. Huszár Gál, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István nemcsak lelkészi szolgálatot teljesített, hanem tanított és iskolákat is szervezett. A prédikátor-tanítók után a diák-tanítóság honosodott meg, osztálytanító nagydiákokkal és korrepetálókkal, s csak a 17. században alakult ki a hosszabb ideig, illetve nyugdíjazásig tartó professzori tevékenység rendje. A protestáns anyaiskolák, későbbi nevükön kollégiumok összefogták az elemi, a közép- és főiskolákat, biztosítva ezzel az egységes nevelést a gyermekkortól a teljes felserdülésig. Az egyházközségek saját maguk szervezhettek helyi elemi iskolákat, így érthető, hogy a magyarországi felekezetek között a reiormátus egyháznak volt számarányához viszonyítva a legtöbb iskolája. (A második világháború előtt 1029 elemi iskola, 51 gimnázium és számos egyéb művelődési intézmény.) A Magyarországi Református Egyház és az állam között 1948. október 7-én létrejött egyezmény a legerősebb történelmi hagyományokkal bíró iskolák közül „részben a református egyháznak a magyar közoktatás terén szerzett érdemei megbecsüléseként” öt iskolát hagyott meg: Budapesten a Baár-Madas leány-, a Lónyay utcai Fiúgimnáziumot, valamint a pápai, sárospataki s a debreceni kollégiumot. De alig négy évvel később az egyház négy iskolájának „önkéntes” átadására kényszerült, s azóta napjainkig csupán egy kollégiumot tart fenn, a debrecenit. A régi híres református kollégiumok haladó szellemét, nemzeti jellegét diákok sokasága hagyományozta ránk. Az elmúlt évtizedekben megalakult sárospataki, pápai, mezőkövesdi „öregdiákkörök” rendszeres találkozói szép számmal vonzottak olyan fiatalokat is, akik keresték, kutatták nehézségekkel küzdő oktatási rendszerünk megújulásának lehetőségeit. Mert ezekben a régi kollégiumokban nemcsak a tárgyi tudás elsajátítása volt a cél, hanem a tehetséggondozás, az erkölcsi, etikai nevelés is. Olyan tanáregyéniségek hathattak személyes példájukkal, mint a Baár-Madas leánygimnázium igazgatója, (Áprily) Jékely Lajos, a halk szavú lírikus, vagy Sárospatak szeretett Kálmán bácsija, Ujszászy Kálmán. Manapság a reformátusok egyetlen kollégiuma csak a jelentkezők egy részének biztosíthat helyet, s az ország nyugati feléből sokan bizonyára eleve nem is jelentkeznek a nagy távolság miatt. Sokáig álomnak tűnt az az elképzelés, hogy újabb református középiskola nyithassa meg kapuit, de úgy tűnik, az álom mégiscsak valóra válik. A múlt év őszén a Reformátusok Lapjából értesülhettünk arról, hogy a Budapesten újra felállítandó református gimnázium támogatására létrejött a Gönczy Pál Református Iskola Alap. Nemrégiben pedig a Református Zsinat elnöksége a Minisztertanács elnökéhez fordult azzal a kéréssel, hogy az 1948-as egyezményben szereplő s utóbb átadott négy református gimnázium épülete közül, melyiket tudná a leghamarabb az újabb református középiskola céljára az egyház rendelkezésére bocsátani. A testület azt is kifejezésre juttatta, hogy ezt a kérést egy folyamat első lépésének tekinti, amelynek végső célja, hogy valamennyi, az egyezményben szereplő iskola ismét egyházi kezelésbe kerüljön. Azóta azt is tudjuk, hogy elsőként a budapesti volt Baár-Madas gimnázium épületéről született döntés! 14
