Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-06 / 5. szám
-Az érdekek és politikai nézetek sokfélesége korábban is jelen volt társadalmunkban. Ezek nyilvános ütközésére, ill, megméretésére azonban egészen a legutóbbi időkig nem volt mód. Milyen társadalmi és politikai mozgások következtében vált 1988 a pluralizmus felszínre kerülésének évévé? Tartósnak értékelhető-e a tendencia ? Milyen esélyeket lát - s milyen időtávban - e folyamat intézményesülésére? Hosszú történeti tendenciáról van szó, amit nagyon röviden úgy jelölhetnék meg, hogy megindult az autoritativ politikai rendszer lebontása és átalakulása plurális típusú vagy ha úgy tetszik: demokratikus politikai rendszerré. Nem a lebontódás önmagában a hosszú távú folyamat, hiszen éppen azt látjuk, hogy ez felgyorsult 1988-ban, hanem azok az összefüggések, amelyek előidézték a politikai rendszer átalakulását. Ezt a változást leegyszerűsítve, a politikai „intézményrendszer” reformjaként, a gazdasági reformhoz kötik, mondván, hogy az nem teljesedhet ki a politikai „intézményrendszer” átalakulása nélkül. Ez igaz is, de nem csupán erről van szó. Először: nem az „intézményrendszer” alakul át - amiről egyébként nem tudom pontosan, mit jelent, gyanítom, hogy a politikai szervezetek rendszerét értik rajta -, hanem a politikai rendszer minden eleme: azaz a politikai normák - ideértve a politika jogi kereteit - a politikai szervezetek, a politikai státuspozíciók a hozzájuk fűződő szereptartalommal (gondoljunk csak arra, hogy milyen mértékben átalakult a marxista pártok főtitkári pozíciójához fűződő szereptartalom, megszűnt a tévedhetetlenség feltételezése; átalakulnak a politikai magatartások, a politikai gyakorlattal összefüggő politikai eszmék stb. Messze többről van szó tehát, mint az „intézményrendszer” változásáról, amely ismétlem, egyébként is pontatlan elnevezés. Másodszor: az Európa keleti perifériáján vagy „félperifériáján” élő társadalmak eljutottak a modernizáció olyan fokára, amelyen túl már nem léphetnek az autoritativ politikai rendszer keretei között. Nagyjából általános tapasztalat, hogy századunk közepétől a modernizáció első, nekilendülő, energiaösszpontosító, a társadalmat a tradicionális viszonyokból kiszakító szakasza végbemehetett autoritativ politikai rendszerben is. A második, az automatikusan előremozgó, a belső feltételeket „mozgósító”, a szabad kibontakozást meg is követelő szakasz azonban már a politikai rendszer változását igényli. Harmadszor: a szocialista társadalomnak az a Szovjetunióban a harmincas évekre kibontakozott és meghatározott történeti feltételekhez kötődő modellje - aminek követésére a második világháborút követő szakaszban Magyarország is rákényszerült, és amelynek sok, súlyos zavarokat okozó következménye volt korábban is -, megváltozott elemeit is tekintetbe véve sem alkalmas a társadalom fejlődésének biztosítására. Legkevésbé alkalmas erre éppen politikai rendszerében. Jelzik ezt az Európa keleti perifériáján élő társadalmak gazdasági problémái, a műszaki elmaradás fokozódása, a sokféle társadalmi probléma, végül az a tény, hogy az a modell nem képes kezelni a társadalmi feszültségeket, konfliktusokat stb. Mindebből az következik, hogy a plurális jellegű politikai rendszer intézményesülése nem szubjektív törekvésektől fiigg, hanem a jelzett folyamatok következménye. Ez az intézményesülés természetesen nem megy konfliktusok nélkül; időleges megtorpanások, előrerohanások - amelyek akár újabb megtorpanásra is vezethetnek, sőt visszalépéseket is eredményezhetnek - bekövetkezhetnek; a távlatokat tekintve azonban mindenképpen a kibontakozás várható. Ha „visszairányuló” fordulat lenne - pl. egy gazdasági katasztrófa következtében -, akkor hosszabb-rövidebb stagnálás után szükségképpen újra indulna a folyamat, de már sokkal rosszabb feltételek között, a világ fő gazdasági, politikai fejlődési irányaitól szinte reménytelenül elmaradva.- Hogyan látja: a pluralizmus nyilvánosságának rövid pár hónapja alatt milyen főbb igények, követelések fogalmazódtak meg, melyek jelenlétével, hatásával hoszszú távon is számolhatunk? A politikai rendszer változása részben felülről „vezérelt”, tudatosan irányított folyamat, hiszen szükségessége ma már a politikai vezetésben - legalábbis döntő részében - felismert, egyben azonban a politikai reálfolyamatokban spontán erőként is jelentkezik. A pluralizmus a politikai irányzatok érdek-eszme és szándék-különbségeiben is jelen van. Világos, hogy ezek tartós jelenlétével kell számolni, sőt erősödik ez a tendencia, ahogyan a társadalom maga is komplexebbé válik. A követelések ma elsősorban ÖSSZEFOGÁST MINDENKIVEL, AKINEK DRÁGA EZ A NEMZET! Beszélgetés Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszterrel 14
