Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

SPORT 53 Magyar-amerikai sportbarátság Október második felében a magyar fővárosban tartotta 23. közgyűlését az AGFIS (Nemzet­közi Sportszövetségek Szerveze­te), amelyen Juan Antonio Sama­ranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is megjelent. A közgyűlés munkájában szintén részt vevő Robert Helmick, az USOC (Egyesült Államok Olim­piai Bizottsága) elnöke, a NOB végrehajtó bizottságának tagja, fontos tárgyalásokat folytatott a Magyar Olimpiai Bizottság veze­tőivel. Majd Joao Havelange, a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) brazil elnöke érkezett Budapestre, akit a Testnevelési Főiskolán díszdoktorrá avattak. Ünnepi beszédében a magyar labdarúgás iránti egykori csodá­latáról beszélt, és egyben segítsé­get is kilátásba helyezett a jelen­legi helyzetből való kilábaláshoz. Az ÁGFIS-közgyűlés számos érdekességgel szolgált. Az immár 75 nemzetközi szövetséget tömö­rítő szervezet ezúttal itt, Buda­pesten tartotta rekord részvételű, legnagyobb érdeklődéssel kísért tanácskozását. Közel ötszáz ven­dég érkezett a világ minden tájá­ról, akik között olyan ismert köz­életi személyiségek is voltak, mint például az angol Anna her­cegnő, a Nemzetközi Lovas Szö­vetség elnöke, vagy Andrew Young, az 1996-os nyári olimpiai játékokra pályázó Atlanta váro­sának polgármestere, az ismert politikus.- Kezdettől fogva részt veszek az AGFIS tevékenységében, egyetlen alkalommal sem hiá­nyoztam a közgyűlésekről - mondta beszélgetésünk során dr. Kim Un Jong, az AGFIS koreai elnöke, a NOB végrehajtó bizott­ságának tagja, a befolyásos szöu­li politikus. - így közvetlen tanú­ként állítom, hogy az AGFIS ilyen sikeres közgyűlést még nem tartott, mint ez a budapesti volt. Remek hangulat alakult ki, s a ta­nácskozások mellett a magyar kultúrával, építészeti remekmű­vekkel is alkalmunk nyílt megis­merkedni. A küldöttek személye­sen tájékozódhattak az itt végbe­menő történelmi változásokról, amelyek világszerte az érdeklő­dés középpontjában állnak. Ma­gyarországot eddig elsősorban sportolóik kiváló eredményei nyomán tiszteltük, becsültük, de most fővárosuk szépsége is való­sággal rabul ejtett valamennyiün­ket. A mai magyar élet, ez a cso­dálatos gazdag kultúrával rendel­kező ország mély benyomást tett valamennyiünkre. Aján Tamás, a Magyar Olim­piai Bizottság és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára, aki egyben az AGFIS alelnöke, házigazdaként alig győzte fogad­ni a gratulációkat, a közgyűlés utáni elismerő véleményeket. A tanácskozás előestéjén fon­tos esemény színhelye volt a füg­getlenné vált Magyar Olimpiai Bizottság gellérthegyi székháza. Az USOC (Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága) és a Magyar Olimpiai Bizottság együttműkö­dési megállapodását írta alá Ro­bert Helmick, az USOC elnöke, valamint a Magyar Olimpiai Bi­zottság nevében Schmitt Pál el­nök és Aján Tamás főtitkár. A szerződés leszögezi, mindkét fél közös vágya, hogy tovább fejlesz­­sze a két ország sportélete közötti együttműködést, erősítse a két or­szág sportolói közötti baráti kap­csolatot. A barátság számtalan példája közül csak egyre emlékeznénk ez­úttal. Halmay Zoltán és Charles Daniels, a két kiváló úszó példá­ul még az 1904-ben St. Louisban és 1908-ban Londonban vívott párharcuk után csaknem fél év­századdal is levelezésben állt egy­mással. Daniels, aki Londonban sikerrel vágott vissza Halmaynak, és szerezte meg az ezüst után az aranyérmet, még a második világ­háború után is jelentkezett. S amikor értesült egykori vetélytár­sa súlyos betegségéről, nehéz helyzetéről, csaknem havonta ér­keztek a gyógyszerküldemények a tengerentúlról. Nagyon nehéz kutatómunká­val lehetne pontosan felderíteni, hogy Szőke Katitól és Köröndi Grétitől kezdve Martin Miklóson át Tarics Sándorig hány magyar olimpiai bajnok és kiváló sport­ember választotta második hazá­jául az Egyesült Államokat, és ta­lált boldogulásra a sokszínű, ha­talmas országban. De azt sem volt könnyű megállapítani, hogy az idők folyamán az amerikai olimpiai csapatokban hány ma­gyar szerepelt. Ennek az egyezménynek az aláírásában is komoly szerepet játszott Andy Toro, azaz Törő András, az egykori kenus, aki az USOC titkára volt, majd jelenleg a nemzetközi kapcsolatok ápoló­ja. A két elnök elégedetten nyilat­kozott: Schmitt Pál: - Nagyon büszke vagyok arra, hogy elnökké tör­tént megválasztásom óta az első együttműködési szerződést a vi­lág egyik legtekintélyesebb olim­piai bizottságával köthettük meg. Ezzel a szerződéssel a magyar sportdiplomáciai hagyományo­kat ápolva, országunk jelenlegi külpolitikájához alkalmazkodva nyitottságunkat is mutatjuk. Robert Helmick: - A szerződés aláirását nagyszerű dolognak tar­tom. Korábban elhatároztuk, hogy az olimpiai játékokon leg­eredményesebben szereplő orszá­gok olimpiai bizottságaival szo­rosabbra fűzzük kapcsolatainkat. A magyarok mindenképpen ezek közé tartoznak. A magyar sporto­lók legutóbb Szöulban is kivívták a világ csodálatát. Ismerjük a ma­gyarok jelenlegi gondjait, nehéz­ségeit. Tudjuk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság nemrég lett önálló és független, mindez gaz­daságilag, pénzügyileg nem egy­szerű dolog. Mi azonban kipró­bált, jó módszerekkel rendel­kezünk az olimpiai játéko­kon való részvételhez szükséges pénzeszközök előteremtésében. Ezek átadásával kívánunk segíte­ni magyar barátainknak. VAD DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents