Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-17 / 4. szám
Két kezem A Bacs-Kiskun megyei tanyák egy töredéke, úgy négy százaléka a második otthon szerepét tölti be, vagyis hétvégi ház, nyaraló. Lakótelepen élő munkások, értelmiségiek, vezető beosztású emberek és újabban művészek is a tanyavilágba menekülnek szabad idejükben. A tanyasi fafaragók közül az egyik legnevesebb Géró György népi iparművész. TANYAVILÁG ’89 tákat. Végül ötödik típusként a kihaló, kiürülő tanyákról kell szólni. Ezek jelenlétéből hiba lenne az egész tanyarendszerre érvényes következtetéseket levonni. Púsztuló, elöregedő része nemcsak a tanyavilágnak van, hanem egy fejlődő nagyvárosnak is.- Ön hogyan látja a tanyák jövőjét?- Szerintem a tanya teljesen normális település, olyan mint a falu, a város, a nagyváros. A tanya is emberek lakóhelye, munkahelye, pihenőhelye, és saját törvénye szerint fejlődik, megy a maga útján, persze csak akkor, ha sorsába nem történnek durva beavatkozások. Sajnos, tapasztalatból tudjuk, mennyit ártottak az ilyen intézkedések. Tudjuk, mi lett a következménye annak, amikor valaki kitalálta, hogy nagyüzemi magasművelésű szőlőtáblát telepítsenek vagy ötven kistarja helyére. Láttuk, amint az újonnan telepített szőlő hamarosan kifagyott, mert azt csak kézi műveléssel lehetett volna megoldani, hogy ősszel lehúzzák a szálat a homokba, tavasszal meg felkössék. No és a természet erőit, a szelet sem lehetett megregulázni rendeletekkel, s bizony a kifagyott szőlők-helyén a futóhomok újra „beindult”. Aztán itt vannak az erőszakosan felszámolt tanyasi iskolák. A húszas-harmincas években épültek ezek a gyönyörű kőépületek, két-három tanteremmel, szolgálati lakással, önálló áramfejlesztővel. Aztán a hetvenes években megszüntették őket, s nem elsősorban azért, mert nem volt elég gyerek, hanem mert kollégiumokat építettek a tanyasi gyerekeknek. Hogy mit ártottak a gyerekeknek azzal, hogy kiszakították őket természetes, családi környezetükből, arról most nem szólnék. De azt nagyon fájlalom, hogy legalább háromszáz tanyasi iskola van ma is kihasználatlanul. Mert az egyik kezemen meg tudom számolni, hányat hasznosítottak a kényszer szülte ésszerűséggel turistaszállónak vagy népművészeti alkotótábornak.- Az Ön által vezetett kutatócsoport a tanyavizsgálat során több mint kétszáz Bács-Kiskun megyei tanyára kopogtatott be. A személyes beszélgetések során mi volt az, ami meglepte, váratlanul érte Önöket?- A tanyasi emberekkel kapcsolatban jobbára röghözkötöttségről, a földhöz való görcsös ragaszkodásról olvashatunk az irodalomban. Mi pedig azt tapasztaltuk, hogy igenis vállalkozó kedvű, mozgékony népesség lakja a tanyák egy részét. Találkoztak munkatársaim olyan hetvenesztendős emberrel, aki a hatodik tanyáján él, az egyiket kisajátították, a másikat elajándékozta a gyerekének, a harmadikat elcserélte, s így tovább. Aztán meglepő volt az is, mennyi szaktudást, ismeretet, tapasztalatot halmozott fel a tanyán élő ember. Sok helyen láttuk a könyvespolcokon a lexikonokat, az ezüstkalászos gazdatanfolyamok könyveit, a mezőgazdasági szaklapokat. Nagyon téved tehát az, aki azt hiszi, hogy a tanyasi emberek alulműveltek. Egyáltalán nem azok, még akkor sem, ha egy-egy idős ember arra a kérdésünkre, hol járt a tanyájától legmesszebb, azt válaszolta, hogy Kecskeméten túl soha... ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR Csend és nyugalom Fehérre meszelt falak, piros cseréptető, gémeskút, ez Palatenoszék takaros kis tanyája. A fiatalasszony szoknyájába két apró gyerek kapaszkodik: a négyéves Mariann és a kétesztendős Lacika. Velük van most otthon Palatenoszné gyermekgondozási segélyen.- Három éve vettük ezt a tanyát, száztízezerért, elég rossz, elhanyagolt állapotban. A férjem minden szabad idejét a felújításra fordította, fürdőszobát, modem konyhát épített, vakolt, falazott, meszelt, és most úgy nagyjából rendben vagyunk. Persze csak a házzal, mert a két hold földet nem műveljük. A férjemnek sem ideje, sem kedve munka után á földet túrni, nekem pedig éppen elég munkát ad a két gyerek. Talán majd ha nagyobbak lesznek... De az is lehet, hogy jobban járunk, ha én is visszamegyek dolgozni. Egyébként szeretünk itt lakni, nincs kifogásunk a tanyasi élet ellen. Én magam is tanyán nőttem fel, talán meg sem tudnám szokni a városi zajt, nyüzsgést. Az más, hogy az ember a városban dolgozik, de pihenni csak itt lehet, ahol mindig csend van és nyugalom. A férjem a városban is lakott, de most már nem kívánkozik vissza. 10
