Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 díszekre - varrták, verték vagy hímezték a honfogla­láskori griff-, turul- és in­damotívumokat. A hagyo­mányőrzés e nemes és sze­met gyönyörködtető s re­mélhetően üzleti sikerek­ben is megmutatkozó pro­fi kísérleteit nem kisebb tetszést aratva egészítették ki Bella Rózsa tanárnő di­ákjainak munkái a kecs­keméti Bányai Júlia Gim­náziumból. Egy nyáron át rajzolták, faragták, hímez­ték, mintázták és égették a fiúk és leányok ezeket a tárgyakat, jobbára váro­­‘ suk múzeuma, a Katona József Múzeum régészeti anyagának motívumait hasznosítva.____________ , —A kiállítást a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Fo­dor István nyitotta meg. Az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság itt és e napon tartotta évi rendes közgyűlését is. A működésének ötödik évé­be lépő egyesület rendsze­res összejövetelein amatőr kutatók, a magyarok ős­történetétől Mátyás kirá­lyig terjedő korszak iránt mélyebben érdeklődők osztják meg egymással is­mereteiket, meghallgatják egy-egy szakterület elis­mert művelőjét. A jövő­ben középiskolák számára Debreceni emlékmű is szeretne a társaság elő­adókat közvetiteni. Fi­gyelmüket kiterjesztik a környező országok ma­gyar klubjai felé, mód­szertani továbbképzésre, tanulmányi kirándulásra hívják meg képviselőiket. Filmkészíttetési tervük sem egy évre szól, ugyanis az előzetes számítások szerint vagy másfél millió forintnak kell összegyűl­nie, hogy a moldvai ma­gyarok történetét bemuta­tó filmet - amelyet ingye­nesen szeretnének eljuttat­ni külföldi egyetemeknek - leforgassák. A társaság elnöke, Ben­da Kálmán professzor a közgyűlésen feltette a kér-’ dést: vajon napjainkban, a gyors politikai változá­sok idején, nem szorul-e ki, lehet-e helye, szerepe egy olyan kulturális egye­sületnek, amely a magyar régmúlttal foglalkozik? Szónoki volt a kérdés, an­nak szánta a professzor is. Hiszen tudjuk, érezzük: a történelmi múlt valóság­nak megfelelő bemutatá­sa, hagyományaink kultú­ránkba való beépítése mennyire kívánatos annyi év mulasztásai után - ép­pen a jelen, a jövő érdeké­ben. B. I. Pályázati felhívás Debrecen Megyei Vá­ros Tanácsa a Kossuth Lajos Tudományegyetem javaslatára úgy döntött, hogy felállítja „A magyar szabadság és független­ség” emlékművét. A döntés alapján Deb­recen Megyei Városi Ta­nácsának Végrehajtó Bi­zottsága és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus nyilvános, névaláírásos tervpályázatot hirdet a magyar szabadságot és függetlenséget az egész magyarságra kiterjedő módon kifejező emlékmű tervezésére. Az alkotás emléket állít minden ne­ves és névtelen szabadság­­harcosnak; a társadalmi haladásért, a nemzeti füg­getlenségért vívott harc eredményeinek; kifejezi Debrecen egyedülálló sze­repét a magyar nép függet­lenségi küzdelmeiben; ün­nepnapokon és hétközna­pokon egyaránt tisztelettel adózhatunk előtte azok­nak, akik a magyar szabad­ság és függetlenség ügyéért az évszázadok során küz­döttek. Az emlékmű helye: Debrecen, Petőfi tér. Az avatásra 1991. december 21-én kerül sor. Beküldési határidő: 1990. március 30. 4010 Debrecen, Kos­suth Lajos Tudománye­gyetem Rektori Hivatal, Egyetem tér 1. 40 év a színpadon Melis György jubileuma Bensőséges ünnepség­gel köszöntötték az Ope­raház színpadán Melis György Kossuth-díjas ki­váló művészt, operaházi tagságának négy évtizedes jubileuma alkalmából. A társulat nevében Petrovics Emil igazgató méltatta a művész pályafutását. Az ünnepség után Melis György Puccini operájá­nak, a Gianni Schicchi­­nek címszerepében lépett fel. Melis György bariton­ját az egész világon elis­merik: Don Jüanként, Falstaffként, Figaróként vagy Háry Jánosként egy­aránt megmutatta kivéte­les színészi tehetségét is. Az ünnepelt a Gianni Schicchi címszerepében FOTÓ: RÓZSAHEGYI TIBOR. MTI Egy magyar fotóművésznő Ausztráliából Melbourne-i nappali szobák Méhes Vivienne fotó­művész Melbourne Loungerooms című kiállí­tásán ausztráliai kortársa­it láthatjuk saját ottho­nukban. Többnyire beván­dorlókat, magyarokat, vi­etnamiakat, angolokat. Ausztrália tavaly ünnepel­te az európaiak betelepü­lésének kétszázadik évfor­dulóját.- Hiszek abban, hogy a dokumentumfotózás ak­kor a legjobb, ha gyújtó­pontjában egyes kis rész­letek állanak - vallja Vivi­enne Méhes. Képein az embert környezete, ottho­na jellemzi. Ezeket az em­bereket nem észrevétlenül „kapták le”, nem igyekez­nek természetesnek látsza­ni. Épp ezért egy kicsit idegenek maradnak. Az itt közölt kép az osztrák-magyar származá­sú 88 éves zongoramű­vésznőt, a több mint fél évszázada hazájától távol élő Marketa Sagiovát örö­kíti meg ausztráliai ottho­nában.

Next

/
Thumbnails
Contents