Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-17 / 4. szám
TANYAVILÁG «9 Amióta tanyák léteznek Magyarországon, azóta állnak viták kereszttüzében. Volt idő, amikor a nemzet egyik sorskérdéseként emlegették a tanyák jövőjét, a tanyákat a nyomor, a szellemi sötétség, az elmaradottság melegágyának kiáltották ki. Erdei Ferenc, a kiváló falukutató és parasztpolitikus, úgy vélekedett, hogy „igen sok és igen vaskos tévedés forgott közkézen a tanyák kérdésében”. Aztán megtörtént az is - nem is olyan régen -, hogy idejét múltnak, feleslegesnek nyilvánították ezt a településformát, kimondták reá a halálos ítéletet. Az ítélet-végrehajtás azonban, szerencsére, nem ment egyik napról a másikra, mert - hála istennek - nem földgyalukkal indultak a tanyák ellen, hanem csak éppen úgy intézték, hogy a villanyvezetékek és az utak meszszire elkerüljék őket, majd pedig építési, felújítási tilalmak bevezetésével, kedvezmények megvonásával igyekeztek siettetni a pusztulásukat. * A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutató Központjának Településkutató Csoportja éppen öt esztendeje alakult meg azzal a céllal, hogy - egyebek közt - napjaink tanyavilágát feltérképezze. S mert az alapítók egyetértettek abban, hogy a tanyarendszer sajátosságait és a tanyasi embereket csak köztük, vagy legalábbis közelükben élve lehet legjobban megismerni, a kutatócsoportot Kecskeméten, Bács-Kiskun megye székhelyén, a tanyák „fővárosában” hívták életre. A kutatócsoport vezetőjével, dr. Csatári Bálint kandidátussal egy most folyó nagyszabású tanyakutatás tükrében a változó és megújuló magyar tanyavilágról beszélgettünk.- Tessedik Sámuel 1786-ban egy helyütt azt írja: „A paraszt áltállá t ja azt, hogy lehetetlenség a háztól oly igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképpen gondját viselni s ezátal akar magának segíteni, hogy a falutól egy, két, három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat és istállót építtet, ahova gabonáját és a messzevaló jószágról s mezőről öszvehordatván, marháit is ott telelteti, röviden majd minden gazdaságbeli dolgát ott viszi végbe”. - Ez volt tehát kétszáz esztendeje a tanya. Hogyan alakult aj&őbbiekben a funkciója ?- Az vitathatatlan, hogy a föld gazdasági birtokbavételének egyik formációja a tanya, ám a Kiskunságban és Szeged homokhátsági területein sajátos helyzet alakult ki. A múlt század második felében - részben a népességnövekedés kényszerítő hatására, részben a futóhomok megfékezésére - a városok elkezdték földterületeiket gazdálkodás céljára kimérni. Az újonnan parcellázott területeken azonban nem az állattartás, s nem is a szántóföldi termesztés, hanem elsősorban a gyümölcs- és szőlőkultúra honosodott meg, amely a századfordulóra már ontotta az exportképes áruk tömegét. Csodálatos időszaka volt ez a tanyarendszernek és a hozzákötődő termelési kultúrának. Csak egyetlen példát említek a tanyarendszer virágkorából: a filoxéravészt. Míg a hegyvidéki szőlők elpusztultak, addig a homokiak ellenálltak e betegséggel szemben. Elementáris erővel folyt itt akkoriban a szőlőtelepítés és nemesítés, és a kikísérletezett szőlőfajták határainkon túlra is eljutottak. Kaliforniában például a filoxéravész utáni szőlőtelepítések alapfajtáinak 40 százaléka Kecskemétről származott.- Mikor kezdődött a tanyarendszer hanyatlása ?- Az igazság az, hogy még a negyvenötös földosztás után is épültek nagy számban tanyák. Csakhogy ezek nem voltak igazán életképesek, mivel nem egy szerves agrár- és településfejlődés eredményeként születtek, arról nem is beszélve, hogy a korábbi szoros tanya-mezőváros kapcsolat - az erőszakos államigazgatási beavatkozások következtében - teljesen összezavarodott, majd megszűnt. Mindent összevetve, a tanyamegszűnések folyamata az ötvenes évek elején indult és egészen a nyolcvanas évek kezdetéig tartott.-Igaz-e az, hogy Bács-Kiskun megyében viszonylag korán újra felismerték a tanyavilág létjogosultságát?-Való igaz. Más megyében, sajnos, a mezőgazdaság kollektivizálása még jobban sújtotta a tanyarendszert, mint nálunk, hiszen a nagyüzemi táblás szántóföldi művelés bevezetésével valóban feleslegessé vált a tanyák egy része. Itt viszont már a hatvanas évek elején rájöttek a megye vezetői, hogy a gyümölcsöskertek nem „nagyüzemesíthetők”, és ha ezt erőltetik, akkor hamarosan kipusztul a szőlő- és gyümölcskultúra, másra pedig ez a föld nem alkalmas. Közbenső, áthidaló megoldásként létrehozták az úgynevezett szakszövetkezeteket, amelyeknek éppen az a lényege, hogy ki-ki saját tanyájának környezetében végzi munkáját, a szakszövetkezet pedig szervezi az értékesítést, a terményellátást, stb. Aztán a hetvenes években a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban is megjelent, majd általánossá vált a háztáji 8
