Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
KILÁTÓ 27 Washingtonban az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetőinek társaságéban a Kossuth-emléktábla előtt Kocsis Elemér előadása a B'nai B'rith Zsidó Fraternális Szervezetek New York-i székházában Szűcs Zoltán püspökké szentelése FOTÓ: KOMLÓS ATTILA hívnak külföldi magyar vendégelőadót. Az idén rám esett a választás, a Magyarországi Református Egyház jelenlegi helyzetéről beszéltem. Ez a gyűlés lélektani fordulópont is volt, mert kiderült, hogy nem kell tartanunk egymástól, mindent meg tudunk beszélni őszintén, testvéri módon. Egész utamra vonatkozik, hogy ott semmiféle durva támadás nem ért. Magyarországról érkezett ugyan egy gyalázkodó levél, amit azonban senki sem vett figyelembe, mert az illető előzőleg Ravasz Lászlót gyalázta, s az Amerikai Magyar Lelkészegyesület nagyon elítélte ezért. Pedig ami jót tehetett az életében, azt éppen az általa gyalázott Ravasz László püspök segítségével tehette, aki őt bízta meg annak idején a Jó Pásztor-misszió vezetésével. Pál apostol írja második korintusi levelében: „Semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” A dolgok mindig a helyükre kerülnek az idő folyamán. Mély élményem volt az a meleg, testvéri érzés, amellyel körülvettek az amerikai magyarok és az, hogy biztosítottak afelől: imádságukkal kísérnek minket. De hogy egy kis vidámságot is idézzek, két személyes emléket mesélek el: Detroitban fogadást rendeztek a tiszteletemre. Amikor a szatmáriak megtudták, hogy én Szatmár megyében nőttem fel, azzal a feltétellel választottak meg klubjuk örökös tagjának, ha elénekelem a Mátészalka gyászban van című dalt, amit meg is tettem. A másik eset Hamiltonban volt. A feleségemmel együtt ajándékcsomagot kaptunk, s az ottani szokás szerint azt azonnal fel kellett bontani, hogy mindenki együtt örüljön. Ám sehogy sem boldogultam a bogozgatással, ezért - óriási derültség közepette - kivettem a zsebemből a bicskámat, és azt mondtam: ebből is láthatják, hogy igazi szatmári vagyok, mert még a templomba sem megyek bicska nélkül.- Nemcsak külföldön, itthon is sok kritika és bizalmatlanság vette körül az egyházi vezetőket, számon kérték tőlük, hogy nem folytatták a hagyományos nemzeti vonalat, nem álltak ki a magyarság sorskérdései mellett. Püspök úr, a ligonieri közgyűlésen beszélt az egyház új kihívásairól, sok-sok feladatáról, amelyet csak úgy végezhet eredményesen, ha a hívek támogatják.- Meg vagyok győződve arról, hogy vissza tudunk kapcsolódni a Magyarországi Református Egyház 450 éves történetéhez - válaszolja Kocsis Elemér. - Az egyoldalú megítélés áruló egyházként igyekszik feltüntetni minket, ami így semmiképpen sem igaz. Nyilván voltak tévedéseink, de lelkipásztoraink nagy része hűséggel szolgálta a gyülekezetét, a népét, az üldözötteket. Magam is sokat szolgáltam a kitelepítettek között. Az elmúlt 40 évben sok csendes mártirium volt; a gyülekezeteink megmaradtak, ami azt jelenti, hogy sokan kitartottak az egyház mellett. Áldozatosan segítették a szeretetintézményeinket, iskoláinkat. Az utóbbi időben, amikor eltörölték a gátló intézkedéseket, az egyház tagjai nagy belső felszabaduláson mentek át. Most minden missziói ág nyitva áll előttünk, és mi a lehetőségeinken felül próbálunk élni ezzel. Az eddig is működő iszákosmentő- és a kallódó ifjúságért misszió mellett, kórház-, börtön-, cigánymisszió indult, mozgássérültekkel, vakokkal és süketekkel foglalkozunk, és nagy-nagy feladatként az erdélyi menekültek segítségével. Új református szövetségek is alakultak, mint például a Biblia Szövetség, a Református Ifjúsági Szövetség és rövidesen az Országos Missziói Egyesület. Újjáalakultak olyan régi egyesületek, mint az Országos Református Lelkészegyesület jogutódaként Debrecenben életre hívott Magyar Református Lelkészegyesület, amely nevében hordozza, hogy nem kívánja korlátozni munkáját a trianoni országhatárokon belül, emellett a Vasárnapi Iskolai Szövetség s a Cserkészszövetség. Egyházunk elhatározta az elmúlt 40 évben hitük miatt bárminemű hátratételt szenvedettek rehabilitálását és azt, hogy méltóképpen emléket állítunk azoknak, akik hitükért mártírhalált haltak. Felülvizsgáljuk és átalakítjuk az Egyházi Törvénykönyvet, hogy a Kálvini Zsinat presbiteri szellemét kiteljesítsük a törvényekben. Nekünk nem nehéz bekapcsolódni a demokratikus fejlődésbe - mondta búcsúzóul Kocsis Elemér, a zsinat elnöke -, hiszen a 450 éves reformáció talaján születtek a legfejlettebb demokráciák, amelyekkel nekünk állandó közösségünk volt. A Magyarországi Református Egyház mai vezetői, lelkipásztorai Hollandiában, Angliában, Svájcban tanultak. Valójában egy 450 éves program valósul meg most a demokráciában. Az emberek éhesek a testvéri szóra, szeretetre, félreteszik a felgyűlt sérelmeket és teljes erővel munkába állnak - ez adja meg a mi reménységünket. ZIKA KLÁRA
