Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
22 Kl LATO Kis magyarok hozzák a kenyeret és a bort az Úr asztalára a phildadelphiai (Pennsylvania) szentmisén nál, látogatás Pilla Antal püspök atyánál, a Lander Road-i Szent Margit hitközségnél, vesperás az akroni (Ohio) Jézus szíve-templomban. Cleveland és környéke újra megmutatta magyar jellegét! New York államban, Buffalóban is ott voltak a vendégek körében a református egyházak képviselői lelkészeikkel együtt, és olyanok is szép számmal jöttek át a szomszédos Kanadából, akik tavaly Kanadában találkoztak már a bíboros úrral. Újra eljött a helyi püspök is, hogy itt is kifejezze híveivel együtt tiszteletét, megbecsülését a bíboros és hazája iránt. Az USA fővárosában Október 12-én, csütörtök délben fogadás és ebéd az amerikai kongresszus emberi jogok bizottságának, a kongresszus meghívott képviselőinek, valamint az Amerikai Magyar Szövetség meghívottjainak részvételével. Ezt sajtókonferencia követte az Ame-Számítunk a külföldön élők szolidaritására Paskai László bíboros, esztergomi érsek amerikai útja után a következőképpen összegezte lapunknak tapasztalatait:- Amikor tavaly Kanada keleti vidékein tettem lelkipásztori látogatást, akkor vetődött fel az a gondolat, hogy az Egyesült Államokban élő magyarokhoz is látogassak el. Aztán megkaptam az Amerikai Püspöki Kar és a Magyar Liga meghívását és útra keltem. Ez az út is lelkipásztori út volt, tehát a magyar katolikus egyházközségeket kerestem fel. Körülbelül 25 egyházközséget kerestem fel, ezen kivül részt vettem ökumenikus rendezvényeken, istentiszteleten is. Látogatásom tulajdonképpeni célja az volt, hogy az Amerikában élő magyarokat hitükben megerősítsem, segítsem őket a magyarságtudat megőrzésében, és tájékoztassam őket a közelmúltban bekövetkezett magyarországi'változásokról. Köztudott, hogy a magyarok kivándorlása a századforduló idején kezdődött, a munkanélküliség következtében. Ekkoriban azonban nemcsak a munkát keresők mentek Amerikába, hanem velük mentek papok is, azért hogy a kivándorlókat segítsék az új hazában, és segítsék őket abban is, hogy a magyar kultúrát megőrizzék. A világháború után kivándoroltak már működő magyar egyházközségeket találtak Amerikában, amelyek támaszt nyújtottak számukra is az új élet kezdéséhez. Az egyházközségek nemcsak istentiszteletre hívták össze a magyarokat, hanem közös beszélgetésekre, előadásokra, bálokra is. Amerikai szokás szerint ugyanis minden templom mellett van egy olyan terem is, amely alkalmas ilyenféle rendezvények tartására. A magyarok így személyes kapcsolatba kerültek, szükség esetén segíthették egymást, az előadásokon, beszélgetéseken pedig megismerhették a magyar eszméket, a magyar történelmet és kultúrát. Meglepő volt számomra, hogy több egyházközségben milyen jól ismerik a magyar egyházi és népi énekeket, sőt nem egy helyen nívós énekkar is működik.
