Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 55

keletre eső vidéken, így Erdélyben is, népszerű lett. Tudták, hogy ő az, aki a törökkel szemben úgy-ahogy meg tudta tartani az országot, és ő az, aki elháríthatja a nagyon súlyos török háborúval fenyegető Habsburg-terjeszkedést. Idézzük ahogy Mindszenti Gábor leírja János király utolsó napjait. Szavaiból szinte árad az alattvalói szeretet a meghalt király személye iránt: „Javasolják vala az urak őfelségének, hogy jó volna az levegőt változtatni, rossz lévén Gyulafehérváíott az sok sánc miá és víz miá a levegő. Azért indulánk július első hetében Szászsebesre. De ott mind gyengébb, gyengébb lőtt jámbor urunk, meg is búsulának ezen erősen az urak, sokat is tanácsolkodtak vala maguk között arról, hogy mit tegyenek, ha az véletlen halál meglátogatná. Azonközben megjőve Budáról az bizonyos hír, hogy királyné aszszonyunknak július 7-én fia született légyen. Ez hírre urunk őfelsége lóra ülvén, nem tekintvé veszedelmes nyavalyás voltát, kiméne az városból az táborba, holis az hír már elterjedt vala. Vala is aznap nagy öröm városban, táborban, mert szeretik vala az népek az jámbor királyt, ú kegyelmes urukat. Másnap pedig roszszabbul lévén urunk, magához parancsolá György barát uramat,

Postakövet a marosvásárhelyi Kovács Péter címerében

kivel is igen hosszasan traktál vala az országról, fiáról és az jövendő dologról. Ezeknek utána beparancsolá személyünket magához, mondá: tekegyelmed készüljön, mert ígéretünk szerint küldjük tekegyelmedet Budára. Mondja kegyelmed ott, rosszul vagyunk ugyan, de ha Isten meggyógyít, megyünk majd mi is Budára. Vagy halva Székesfehérvárra, az hol élve koronánkat kaptuk. E szavak után elhaltgata urunk és nemsokára ezt halljuk vala: Uram segíts, Uram segíts!”- Az erdélyiek Szapolyaihoz való kötődésének alapja tehát egy dinasztikus hűséggel kevert önvédelmi reflex. Amikor János király meghalt, és egy kicsi gyermek az egyetlen továbbvivője az uralkodóháznak, akkor kérdésessé válik, hogy a dinasztikus hűség tartható-e továbbra is, és hogy egyáltalán mi lesz Erdéllyel. Ekkor lép színre egy nagy formátumú politikus, Fráter György. Ő az, aki fölmérve az adottságokat megállapítja, hogy nem a dinasztikus hűség, nem a Habsburg-ígéretek, a német támogatás reménye szabja meg a helyzetet, s az egyetlen ténylegesen számításba veendő tényező a török túlerő. A jövendő Erdélyországot ugyanis három felől a török, illetve a török vazallus államok veszik körül. Ezért - a váradi szerződéssel szakítva, amely a keleti országrésznek Habsburg-kézre adását mondotta ki - tovább folytatja János király politikáját. Az ő politikája már valóban erdélyinek mondható.- Történetírásunk hosszú időn keresztül, szinte napjainkig nagyon különböző módon ítélte meg Martinuzzi Fráter György politikai magatartását. Voltak, akik úgy vélték, hogy kezdettől fogva a keleti országrész önálló kiépítésére törekedett. Voltak akik azt mondták, hogy ez csak kényszerűségből fakadó lépése volt, amit időlegesnek szánt, valójában az egységes Habsburg-magyar királyság híve volt. Hogyan ítéljük meg ma ezt a kérdést?- Fráter György reálpolitikus volt, aki mindig azt nézte, hogy az adott pillanatban, adott helyzetben hogyan tudja megvédeni a rábízott országrészt vagy a jöven-A mohácsi katasztrófa után megválasztott rivális magyar királyok... ...Szapolyai János ...és I. (Habsburg) Ferdinád