Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

HAZAI KÖRKÉP 47

Sehol a világon nincs még egy olyan főváros, ahol annyi barlang lenne, mint Budapesten. Emellett a kialakulásukat tekintve is egyedülállóak, mert meleg vizű gyógyforrások alakították ki mindegyiket. Budapest gazdag hévízforrásainak tehát nemcsak a híres gyógyfürdőket köszönhetjük, hanem egy csodálatos föld alatti világ létrehozását is.

A legjelentősebb barlangrendszerek a Hármashatár-hegy délkeleti előterében, a Rózsadomb gerince alatt jöttek létre. Ezek közül a legnagyobbak a Pálvölgyi, a Szemlő-hegyi, a Mátyás-hegyi, a Ferenc-hegyi és a legutoljára feltárt József-hegyi barlangok.

A város zajos forgatagától alig egy kőhajításnyira a természet csodálatos harmóniája fogad. Sziklákkal övezett gyermek- és felnőttparadicsom, remek játszóhely és pihenő. A gyerekek itt igazán kitombolhatják magukat, mielőtt fegyelmezett sorban az innen nyíló Pálvölgyi-cseppkőbarlang látogatására indulnának. Utcai ruhában, kényelmesen csak a Pálvölgyi- és a szomszédos Szemlő-hegyi barlang látogatható, de a Természetbarát Szövetség úgynevezett „overálos túrákat” is szervez a vállalkozó kedvű, edzettebb turistáknak a Mátyás-hegyi és a Pálvölgyi-barlang olyan területeire, amelyek még

nincsenek kiépítve és megvilágítva. A Lukács fürdőnél található Malom-tó mögött - amelynek teraszán olyan szívesen üldögélnek nyaranta a vendégek - 400 méter hosszúságban ismert barlangjárat túlnyomó része még mindig csak könnyűbúvárok számára járható. Az említett barlangok közül nem mindegyik alkalmas arra, hogy megnyissák a nagyközönség előtt. Az 1984-ben feltárt Józsefhegyi fantasztikus kristályképződményei például károsodást szenvednének a kiépítéssel. A Ferenc-hegyinek túl szorosak a járatai, túravezetésre alkalmatlanok, a Mátyás-hegyi pedig a budapesti barlangászok edzőterepe.

Mielőtt részletesebben megismerkednénk a Pálvölgyi-barlanggal, amelyben az 1980 óta folytatott feltárási munkákkal óriási eredményeket értek el a barlangászok, készítsünk egy kis országos leltárt. Úgynevezett idegenforgalmi barlang (kiépített, megvilágított, túravezetővel) összesen 11 van az országban, ezenkívül beszélhetünk még az ősemberbarlangokról mint amilyen például az Istállóskői, a Szeleta vagy a Remete-szurdoki. A legismertebb és méltán legnépszerűbb a 24 kilométer hosszú Baradla-barlang (aggtelek-jósvafői), amelyből 5 kilométer Csehszlovákiához tartozik. (A föld alatt is gondoskodtak ráccsal lezárt országhatárról!) Nagyon látogatott a lillafüredi cseppköves István- és a mésztufa Anna-barlang, amelynek falai olyanok, mintha csipkéből lennének. Ismert az Abaligeti-, a balatonfüredi Lóczi-, a tapolcai Tavas-barlang, de sajnos a valamikor oly közkedvelt csónakázótó már majdnem teljesen kiszáradt. A szakemberek szerint a barlangokéhoz hasonló tiszta levegőt sehol sem találni, ezért légzőszervi betegségek gyógyítására is alkalmasak, amit ki is használnak Miskolctapolcán, Abaligeten, vagy az aggteleki Béke-barlangban. A Szemlő-hegyinél is folynak az erre vonatkozó mérések.

Kimondottan barlangkutatással csak amatőr csoportok foglalkoznak Magyarországon, vagyis olyan megszállott emberek, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, a szabadidejükben ereszkednek a föld gyomrába. Mintegy ezren lehetnek az országban, a M ETESZ Karszt- és Barlangkutató Társulata fogja őket össze, és segíti a kapcsolattartást, tapasztalatcserét és évente két szakmai kiadvány megjelentetését. A Pálvölgyi-cseppkőbarlang amatőr csoportjának két tagját Takácsné Bolner Katalint és Kiss Attilát faggatom „mániájukról”.- A barlangászokat, sziklamászókat amolyan csodabogaraknak tartják, akik nem átallanak hátborzongató magasságokban, egy szál kötélen lógva, irodaépületeket, kéményeket, szobrokat tisztítani, csakhogy előteremtsék nyaktörő hobbijuk fedezetét...