Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

48 HAZAI KÖRKÉP- Bizonyos tudományos kutatásokhoz kapunk ugyan állami támogatást, de maga a feltáró kutatás az egész országban amatőr módon folyik - magyarázzák. - Ehhez nem a családi kasszából hozzuk el a pénzt, hanem különböző „ipari alpinista” munkákat vállalunk, és a befolyó összegből vesszük meg a szerszámokat, műszereket. Ma már több barlangász, hegymászó főállásban csinálja ezt, különböző szövetkezetek alakultak, de a mi csoportunk tagjai csak hét végén tudnak ilyen jellegű munkát vállalni.

Takácsné Bolner Katalin a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban dolgozik.- Nekem nemcsak a külsőm ilyen fiús, a neveltetésem is az volt - mondja nevetve. - Már a nagyapám megtanított agyaggal parittyázni, s minden másra is, amit egy fiú unokával tett volna. Második osztályos gimnazista voltam, amikor a földrajz szakkörrel elvittek bennünket a Solymári-barlangba, és nagyon megtetszett az a hangulat, ami egy ilyen barlangos csoporton belül van. Remek a közösségi szellem, mindenki rá van utalva a másikra. Ott ragadtam a barlangosoknál, de ez még csak olyan barlangjárás volt. Később geológus lettem, s amíg a gyerekeim kicsik voltak, meg is szakadt ez a kapcsolatom. Aztán ismét összeverődött a társaság, amely a mostani barlangkutató csoport magját alkotja.- Nálam is még a gyermekkoromban kezdődött - meséli Kiss Attila, a Pálvölgy és a Szemlőhegy barlangtani felügyelője. - A Törökvész úti iskolába jártam, amely egész közel van a Ferenchegyi barlanghoz, ahova sokszor lejártunk. Középiskolás koromban rákaptam a barlangos könyvekre, és olyan kedvem támadt, hogy megkerestem egy barlangász ismerősömet, aki behozott egy óbudai csoporthoz. Akkor kerültem össze ennek a társaságnak a magjával. Először én is csak a sportrészével foglalkoztam, aztán szép lassan áttértem a kutatásra. A Pálvölgyi-barlang feltárását 1980 óta végezzük, ko-