Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
28 KILÁTÓ Két arc Stockholmból Két ismert, nagy tehetségű művészt kerestem fel a svéd fővárosban, munkahelyükön. Hogy egymás mellé kerültek - puszta véletlen. Mégis közös bennük, hogy mindketten tökéletesen „beépültek" a svéd társadalomba, ám közben mindvégig megőrizték gyökereiket, magyarságukat. Egy „felelőtlen" szerkesztő: Thinsz Géza Régóta kedvelem Thinsz Géza fanyar humorú, groteszk strófáit. A „Svédmagyar” vagy a „Mondóka” („A nagyvilágon e kívül - mondod hidegen: elidegenedtél, te idegen”) a nyugati magyar líra alapversei. A stockholmi óváros egyik csöndes mellékutcájában kerestem föl, munkahelyén, egy patinás könyvkiadóban, ahol szakkönyveket és szépirodalmi műveket szerkeszt.- Napi hét órát kell itt töltsék - mondja. - Nagy a csönd és a nyugalom, így versírásra is van lehetőségem. „Felelőtlen” szerkesztő vagyok...- Mióla él Stockholmban ?- 1956. december 5-én déli fél tizenkettőkor érkeztem. Az előzmények? Édesapám cukrászmester volt a Körtéren. A hajdani Thinsz-cukrászdából mostanra pokolian ronda hely lett, a Tünde presszó. Az Eötvös gimnáziumban érettségiztem, az üzletünket államosították. Mint „kapitalista” gyermekét, 1952-ben nem vettek föl az egyetemre. Dramaturg szerettem volna lenni, ehelyett két évig sorkatona voltam. 1956. november 4-én távoztam a váci híradós laktanyából. Az uppsalai egyetemen elvégeztem egy gyorstalpaló nyelvkurzust, 1957-ben felvettek az egyetemre. Nem kérdezték édesapám foglalkozását. Művészettörténetet, esztétikát és filozófiát tanultam. 1961-ben végeztem, azóta mindmáig különböző svéd könyvkiadóknál dolgozom.- Utolsó kötete, „Az ismétlődés misztikája" a tizenegyedik a sorban. Magánkiadásban jelentette meg. Miért?- Mert a Magvetőnél és más hazai kiadóknál, ahol korábban kiadták a könyveimet, több év az átfutási idő. Ezek pedig szerelmes versek, és nem akartam, hogy mire a kötet megjelenik, addigra kihűljön a szerelem.- Ki áll a stockholmi Magyar Könyvkiadó mögött?- Én. A kiadó Thinsz Gézára specializálta magát...- Megjelentet-e a kiadó, ezúttal a svéd, ahol dolgozik, magyar műveket is?- Természetesen kihasználják a kétnyelvűségemet, amit örömmel is veszek. Legutóbb például Esterházy Pétertől adtuk ki svédül „A szív segédigéit”. Remek visszhangja volt. Az ugyancsak Svédországban élő Csatlós János fordította. Korábban sikere volt Bart István könyvének Rudolf trónörökösről. Gyakran írok lektori jelentéseket más svéd kiadóknak is magyar művekről.-Előny-e vagy hátrány az ön számára a „kétlakiság”?- Inkább előny. Kétnyelvű vagyok, ezt tudatosan vallom. Magyarul vagyok svéd, és svédül vagyok magyar. Svédül nézem Magyarországot és magyarul a svédeket. Aztán ez a kettő összekeveredik, és egészen sajátságos nyelvi-gondolati formát ölt. A burjánzóbb magyar és a puritánabb svéd nyelv „párosítása” érdekes kettősséget ad. A „Szegény zsonglőr” című versben mindez így fogalmazódik meg: Két nyelvvel labdázik naponta, két nyelvvel áll ki a porondra, két nyelven káromkodik hiába, két nyelvet nyújtogat a világra, két nyelven beszélhet a szélnek, két nyelven várják a veszélyek, két nyelven tévelyeg az életben, aztán majd eljoldelik. Két nyelven. Magyar rektor - Herskó János Maga a rektor kalauzol a svéd színház- és filmművészeti főiskola (Dramatiska Institutet) stúdióiban, ahol a legmodernebb technikai berendezések állnak a hallgatók rendelkezésére. Szombat délután van, ám az egyik vágószobában egy elsőéves hallgatónő „stréberkedik”. Herskó János tanár úr hosszas magyarázattal jutalmazza őt szorgalmáért. A stúdiók, vetítőtermek és vágószobák ajtajai nem kulccsal, hanem egy speciális kártya behelyezésével nyithatók. Herskó János filmrendező (legismertebb alkotása a „Szevasz Vera”), a pesti Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori rektorhelyettese - feleségével, Herskó Anna operatőrrel és két leányával - 1970 nyarán váratlanul, az akkori szóhasználat szerint: disszidált.- Vajon miért?- A filmművészeti szövetség vezetőségi tagjaként részt vettem egy gyűlésen a szövetségben, ahol parázs vita volt valamilyen ideológiai kérdésben. Utána hazavittem Ranódy Lacit a Gábor Áron utcába. A Lánchídon azt mondta: „Meg vagy őrülve, minek ordítasz ezekkel, tudod jól, hogy úgysem változik semmi.” Azt feleltem: „Van egy tükörelméletem. Ha reggelente megborotválkozom, szeretnék nyugodtan belenézni a tükörbe.” Laci hallgatott, majd amikor kiszállt a kocsiból így szólt: „Öregem, én
