Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
KILÁTÓ 27 kérdésére elmondom, de Angliában ezzel persze nem dicsekedhettem. Akkor én megkíséreltem megmagyarázni Magyarország helyzetét... ma már megértenék,... hogy minden kis állam egy nagyhatalom közelében ki van téve a nagyhatalom nyomásának. így voltunk mi akkor Németországgal. Szerintem Teleki miniszterelnök 1941-ben nem lett öngyilkos, hanem Göring meggyilkoltatta, mivel Teleki ellenezte a német csapatok Jugoszlávia elleni felvonulását Magyarország területén. Ezeket én elmondtam akkor. Ezért dühöngtek az orosz nagykövetségen, de a hadügyminisztérium illetékesének, Ingles ezredesnek beszélhettek. Ő volt a vezetője a hadseregben az oktatásnak, és nagyon meg volt velem elégedve. Azt mondta, mondjam meg az igazat; ne nevezzem az oroszokat demokratáknak, de dicsérjem a hősiességüket. Amit nagyon szívesen meg is tettem. Tisztelgett a flotta Az átlagom havi harminc előadás volt. Egy alkalommal felküldtek Scapa Flow-ba, a flotta támaszpontjára. Ott az admirális meghívott löncsre, és megkért, hogy tartsak két előadást a hajóján. Itt nagy kitüntetés ért, mert amint a fedélzetre léptem, harsonával fogadtak, ami csak egészen magas rangú vendéget illet. Az admirális meghívott egy kávéra vagy italra, és akkor elmondta, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert a közelmúltban szállítottak utánpótlást Oroszországnak valamelyik északi kikötőbe, és a németek elsüllyesztettek tizenegy hajót. Amikor pedig a megmaradtak befutottak a kikötőbe, dicséret helyett az oroszok lehurrogták őket, amiért nem hoztak több rakományt. Ezek a tengerészek azóta olyan mérgesek az oroszokra, hogy ha én most túl sok jót mondok rájuk, engem is lehurrognak. A legénységnek a Balkánról beszéltem, amibe becsempésztem néhány megjegyzést Magyarországról. Semmi baj nem történt, megtapsoltak. Amikor a tisztekre került a sor, nekik őszintén megmondtam, hogy ismerem Európát, Magyarországon születtem, tőlem ne várják, hogy jót mondjak az oroszokra, de elismerem, hősiesen harcolnak. Tudom azt is, hogy viselkedtek önökkel szemben a közeli napokban és önök mit éreznek irántuk, ezért nem tartok előadást, kérdezzenek. A legjobb tudásom szerint fogok válaszolni. A végén itt is sikerrel járt a megbízatásom. Ez így ment 1944 őszéig, amikor is egy lengyel ezredessel, Jan Kowalewskivel találkoztam, akivel elhatároztuk, hogy csinálunk egy lapot, East Europe címmel. Ez ment körülbelül öt évig, és nagy sikerünk volt vele. Kowalewski nagyszerű, nagy tudású ember volt. Amikor 1919-20-ban az oroszok megtámadták Lengyelországot, a háborút elvesztették, aminek az oka az volt, hogy a lengyelek megfejtették az orosz rejtjelezett szikratáviratokat. Ez Jan Kowalewski érdeme, ő volt a rejtjelmegfejtés szakértője. Később katonai attasé lett Moszkvában, majd Bukarestben. Élmény volt vele dolgozni. A lapra 1945/46-ban a külügyminisztérium négy példányban fizetett elő, a hadügyminisztérium két példányban. Tehát nagyon előkelő előfizetőink voltak. A lapban tájékoztatást adtunk arról, hogy mi történik Európában, és az oroszok hogy viselkednek. Sokan alig akarták elhinni, de nekünk olyan jó információink voltak, hogy nem férhetett a hírek valódiságához ké^ég. Újra kedves vendég- Ön sok évvel a háború után jött ismét Magyarországra...- 1964-ben jöttem először. Előtte háromszor kértem már vízumot, de mindig megtagadták. Egyszer aztán telefonált egy képviselő barátom, hogy jön hozzá több magyar, és egy szót sem tudnak angolul, jöjjek tolmácsolni. Eljövök - mondtam -, de én Magyarországon nem vagyok túlzottan népszerű, nem tudom, hogy ezek szóba állnak-e velem. Kérem, ha magával nem állnak szóba - válaszolta az ismerősöm -, akkor kiteszem őket. Egyvalaki beszélt a magyarok közül angolul, aki megkérdezte, hogy maga a Márffy Tominak a nővére? Mondom, igen. Erre mind körülvettek, és roppant kedvesek lettek. Akkor ez a jól öltözött úr, aki először ír egszólított, megkérdezte, nem akarok-e Magyarországra menni. De mennyire, hogy akarok, ám mivel háromszor elutasították a kérvényemet, nem kérem még egyszer. Végül rábeszélt, hogy próbáljam meg ismét, és ekkor megkaptam a vízumot.- És hogy értékeli a jelenlegi magyarországi változásokat?- Kérem, ez egy egész más ország, mint néhány éve volt. A magyar újságok ma olyanok, hogy csak a londoniakkal tudom öszszehasonlítani őket. El vagyok ragadtatva, hogy itt milyen sajtószabadság van. Csak maradjon így--* És tegyük hozzá: lady Judith nemcsak az újságokból tájékozódik. Ittléte során személyes kapcsolatok sokaságát kötötte és újította fel, részt vett a Szent Istvánnapi körmeneten éppúgy, mint a Szent Korona Társaság zászlóavatásán. Fáradhatatlanul járta az országot, tájékozódott, tapasztalt, és főleg az erdélyi kérdésről készülő újabb könyvéhez gyűjtött adatokat. Szerinte most a legfontosabb, hogy a nagy nyugati népek figyelmét felhívja a magyarság helyzetére, sorsfordulójára. PUSZTASZERI LÁSZLÓ A SZERZŐ FELVÉTELE
