Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL 3r r \ ( \ V \\Y)\^Vn:',X ' * »*** A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. 62 éves nyugdíjas vagyok, akinek már annyi az . ideje, hogy mindenre van idő és anyagilag sincs probléma. A nyugdíj kiteszi az otthoni pénzértékben a 80 ezer forintot havonta. A feleségemet nem is számítom bele. Az is extra 24 ezer. Volna mit aprítani a tejbe itt is meg otthon is. Mi el is terveztük, hogy öregségünkre nyaralásképpen otthon éljük el a nyugdíjunkat. Mindig dolgoztunk, mind a ketten szorgalmasan, aminek meg is van a gyümölcse. De ami most legutóbb történt velünk, azt sosem fogom elfelejteni és megbocsátani. 32 év után szerettem volna egy szép húsvétot még egyszer, úgy mint mikor még az ember fiatal. A régi emlékeket visszaidézni. Az előírás a bejelentkezést szigorúan veszi, mi azt mindig betartottuk. Kötelességszerűen megjelentünk az esztergomi rendőrkapitányságon. Még jóformán be sem léptünk az épületbe, elébünk ugrott egy szuperöntudatos civil, ráripakodva a feleségemre, nyissa ki a retikült, hogy mi van benne. A túlbuzgó mócsing már benne is volt a táskában: alaposan átforgatott mindent. Kettő héttel hamarabb megszakítottuk utunkat, és egy fájó élménnyel gazdagabban elhagytuk az országot. Egyelőre a hazalátogatást teljesen áthúztuk, mert van más ország is, ahol éppen úgy süt a nap, és a pénzemért megbecsülnek, és nem vagyok kitéve semmiféle önkénynek, és még be sem kell jelentkezni. Ha ezek a dolgok így maradnak, nem lehet csodálkozni, ha a turizmus gyermekcipőben marad. KORMÁNY JÁNOS NEUKIRCHEN-VLLJYN, NSZK Megdöbbentő esetet mondott el Herman Géza kanadai olvasótársam. De azért szeretném az ellenkezőjét is megemlíteni: én mindig Rábafüzesen lépem át a határt, de ez alatt a hat év alatt pozitív tapasztalataim vannak. A vámosok velünk mindig is udvariasak voltak, még egy bántó szó vagy nézés sem zavarta meg embertársi kapcsolatainkat. A vámosok a kötelességüket végzik: igaz, a vámvizsgálatnak is megvan az udvarias módja, ha ezt valaki megszegi, arra nincs semmiféle mentség. De azért azt nem kell rossz néven venni, ha megkérik, hogy nyissuk fel a bőröndjeinket, csak így ellenőrizhetik, hogy igazat mondtak-e az utasok vagy sem. Sokan bizony, így akarnak csempészni nagyobb értékeket. Akinek ilyen szándéka van, az ne hőbörögjön. Az hőbörög mindig, akinek van valami takargatnivalója, nem jár egyenes úton. Ezzel nincs szándékomban mentegetni azon vámos dolgozókat, akik valóban modortalanok, bántóak, rosszindulatúak. Az országnak bizony érdeke - legyen az Magyarország vagy bármilyen más ország -, hogy milyen a fogadtatás, mert ez nyomja rá bélyegét a véleményekre, az egész népre. DR. BONANI GIANNE, PROF. TAMÁS-TARR MELINDA FERRARA, OLASZORSZÁG Sok hozzászólás és indítvány olvasható a M. H.-ben Magyarország gazdaságbajainak orvoslására. Jó néhány nyugaton élő honfitársunk is kifejezi óhaját, hogy műszaki tudását, a fejlett országokban kifejtett gazdasági aktivitásának tapasztalatait átvihesse a magyar gondolkodásba. A haza iránti hűségük bizonyítéka a mondás: hogy ha már invesztálom valahol szellemi vagy anyagi tőkémet, akkor miért ne tegyem azt a haza szolgálatában, a haza javára? A fejlett országok dinamizmusát, önfegyelmét, munkaerkölcsét kellene hozzáadni a hazaihoz, mintegy élesztőként. Néhány kisebb üzemet, vállalatot lehetne működtetni hazai földön demonstratív céllal, államilag ugyanolyan lehetőségek mellett (anyagellátás, bérezés, adózás), mint abban a fejlett országban, ahonnan átplántáltatok Ezek a munkaegységek mindenki számára megtekinthetők lennének, mintegy rádöbbentve a szemlélőt a keleti és nyugati jóléti különbségekre. Mert ez hiányzik hazánkban: ennek a döbbenetnek a pillanata. SZEDMÁK ANDRÁS RONCQ, FRANCIAORSZÁG Nagy érdeklődéssel és izgalommal figyeljük a magyar törekvéseket. A mai magyar kormány és a társadalom nagy változások sorozatát teremtette meg. Magyarország azonban nem rendelkezik nagy gazdasági bázisokkal, és ezért vigyázva - talán kicsit lassabban - kell kidolgozni a különféle gazdasági reformok üzembe állítását. Nagyméretű gazdasági változásokat csak úgy lehet kialakítani, ha az állam megadja a szükséges alapokat. Jó lenne, ha a kormány és a pártok együtt teremtenének meg egy nemzeti fellendülési tervet, ami figyelembe venné az 1992-ben megvalósuló európai szabadpiac lehetőségeit is. BARTHA IVÁN LANSING, USA A nemzeticímer-tervvel kapcsolatban a következő megjegyzésem van. A Magyar Tudományos Akadémia régészeti osztálya 1905-ben kiadta dr. Szendrey János, „A Magyar Viselet Történeti Kifejlődése” című munkáját, képekkel és szöveggel. Ennek a hatalmas - és gyönyörű - műnek a 12-13. oldalát figyelembe véve kiderül, hogy elődeink nem a Szilveszter pápa által küldött koronát tartották „szent koronának”, hanem „az Árpádok csa-ládi kincseihez tartozó királyi koronát és kormánypálcát - buzogányt - vette körül a nemzet és királyai egyaránt különös kegyelettel”. Szent István a nyugati egyházhoz való csatlakozás után természetesen a Nyugathoz tartozás szimbólumával, a Szilveszterféle koronával koronáztatja meg magát, de az Árpádok-féle kormánypálcát továbbra is érvényesnek tartja. Azonban, az akkori nyugati szokásokhoz híven, frank liliomokat ragasztanak reá. MARKÓ MÁRIA STE ANNE DES PLAINES. KANADA Van valami, ami régen zavar engem. Úgy találom, rengeteg a magyartalan, idegen szó amit beleszőnek a szövegbe. Ami engem illet, én közel 33 éve nem élek Magyarországon, és talán nem is vagyok hivatott ebbe beleszólni, hiszen nyilvánvalóan önök jobban tudják, hogyan beszélnek ma az emberek magyarul, de azért remélem, nem használnak annyi idegen szót, mint az újságírók. Én nem valami Kazinczy-féle nyelvújító mozgalmat kezdeményezek, a „computer” az egész világon „computer”, és még volna egy sereg példa, hogy vannak szavak, amelyeket el kell fogadnunk, mert az egész világ használja azokat változtatás nélkül. Meg aztán a nyelv élő dolog, folytonosan változik, megújítja magát, de önöknek, akik magyar lapot szerkesztenek Magyarországon, főként külföldi nyelvben élő magyar származású olvasók részére, felelősséget kell vállalni azért, hogy a magyar nyelvet minél tisztábban nyújtsák át az olvasóknak. Sokaknak, engem is beleértve, ez az egyetlen kapcsolatuk a magyar nyelvvel és az óhazával. MIKE ACAY DON MILLS, KANADA
