Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
SVÁJCI SPORTHÉTVÉGE - MAGYAR SZEREPLŐKKEL MINTHA MÁSSAL TÖRTÉNNE... Látogatás Dús László műtermében Mint a kézilabda-mérkőzéseken általában, úgy ezen a téli vasárnap délután is sűrűn potyogtak a gólok, St. Gallenben, a Svájc—Német Szövetségi Köztársaság válogatott találkozón ... A világbajnokságra készülő, pontosabban az olimpiai részvétel jogára pályázó két együttes mérkőzésén kiegyensúlyozott volt a küzdelem, nagyszerű a játék, s ez jórészt a két játékvezető tárgyilagos, részrehajlás nélküli ítéleteinek, a szabályok korrekt alkalmazásának is köszönhető volt. A közvetítés során több ízben elhangzott, hogy a magyar Andorka, Schóber kettős kiválóan bíráskodik. Nekünk, magyaroknak külön öröm volt nézni ezt a közvetítést, hallani az egyébként gyakran szidott játékvezetés dicséretét. A két, alkalmilag meghívott magyar kézilabdabíró mellett ezen a csendes, napsütötte hétvégén is több magyar szereplője akadt a svájci sporteseményeknek... A labdarúgó B-ligában például döntő mérkőzésekre került sor. A keleti csoportban játszó Winterthur csapatának első gólját Pásztor József, a Békéscsaba volt mindenese lőtte, győzelemre segítve ezzel együttesét. A nyugati csoport szenzációját pedig az Yverdon, Nagy Antal csapata szolgáltatta a listavezető Carouge elleni sikerével. A Honvéd és a válogatott exkapitánya Franciaországból került Yverdonba, ahol a védelem kiváló dirigense. A magyarokat is szerepeltető két csapat a középmezőnyben végzett az őszi idényben. Ezen a vasárnapon fejeződött be Svájc fedettpályás teniszbajnoksága is. Kuharszky Zoltán, a Vasas pasaréti pályáin felnőtt teniszező biztosan, játszmaveszteség nélkül duplázott és nyerte első alkalommal a fedettpályás bajnokságot. Ez az egykor reményteljes, jelenleg 28 éves teniszező külföldön töltött első időszakában a pontszerző nagy nemzetközi versenyeken is sikerrel szerepelt. Az első száz közé került a világranglistán. Már a 77. helyen állt, amikor szép lassan abbahagyta, és az utóbbi időszakban már csak svájci viadalokon áll rajthoz. Bartos Csilla, a másik magyar—svájci teniszező, bánatunkra mankóval a hóna alatt érkezett a Bahnhof Strasse sarkán megbeszélt randevúnkra. Az evezős—úszó házaspárnak (Bartos Győzőnek, az elmúlt étvizedek legjobb magyar nyolcasában evező közgazdásznak és Killermann Klárinak, a mellúszás egykori világrekorder - nőjének) kisebbik lányát a balszerencse üldözi. Nem tartozott ugyan a kirobbanó tehetségek közé, de lassan, hangyaszorgalommal mégis szépen kapaszkodott a csúcs felé. Hoszszú éveken át külföldön, Afrikában dolgozó édesapja anyagi segítségével járta a nemzetközi versenyeket. Svájcban mindig a Cserépy családnál szállt meg, hiszen a vendéglátó háziasszony Klárival, az ő édesanyjával úszott együtt a Margitszigeten. Csilla és az egyik Cserépy fiú, Dániel között szerelem szövődött. A budai Várban esküdtek örök hűséget egymásnak. Csilla, már mint ifjú asszony, egyre előbbre lépett a világranglistán. Már a 66. helyen állt, s élvezhette volna korábbi erőfeszítése előnyeit, amikor porcleválSst szenvedett. 1987-ben három műtéten esett át. „Azóta is szorgalmasan végzem az orvosok által előírt erősítő gyakorlatokat, remélem február második felében visszatérhetek, egy-két évet még adok magamnak” — mondta Csilla. Szívből kívánunk neki mielőbbi teljes gyógyulást, jó szereplést, hogy Horváth Gábor, a tekintélyes zürichi Sport magyar fotóriportere még sok-sok sikeres szerváját vagy éppen velléját megörökíthesse. Az 1990-es olaszországi labdarúgóvilágbajnokság selejtezőinek Zürichben tartott sorsolása után Somogyi Jenő, a szövetség elnöke így nyilatkozott: „Ha a csapat becsületesen felkészül, s minél többen igyekszünk egy irányba húzni a magyar labdarúgás szekerét, akkor továbbjuthatunk.” A magyar labdarúgókhoz kegyes volt Fortuna, hiszen Spanyolország, Észak-Írország, Írország és Málta csapataival kerültek egy csoportba, s az 1989 novemberéig lejátszandó mérkőzések után legtöbb pontot gyűjtő két csapat jut majd a világbajnokság olaszországi döntőjébe. A legutóbbi mexikói mundiálon a szovjet válogatottól elszenvedett 6:0-ás vereség óta sok víz lefolyt a Dunán. Mezey György, az akkori kapitány idegileg roppant össze az utolsó időszakra. Most külföldön, Kuwaitban próbál szerencsét, ahol legfeljebb az anyagiak elégíthetik ki igényeit. Azután Komora Imre következett a kapitányi székben, majd a mágusnak tartott Verebes József vette kezébe a marsallbotot, de ő szokatlan módon — mint már megírtuk —, indokolatlanul megsértődve távozott a parancsnoki hídról. A pécsi Garami József csak az őszi idényre kapott megbízást a válogatott vezetésére, őt december elején Bálint László technikai igazgató váltotta fel. A felkészülés során — elgondolkodtató módon — a fegyelem megszilárdítását tekinti a legfontosabbnak. A csapat összetételét tekintve újra számít az utóbbi időszakban mellőzött Szendreire, az Üj pesti Dózsa Spanyolországba szerződött kapusára. A külföldön szereplők közül Garaba (a francia második ligás Rennes játékosa), és Mészáros (a belga Lockeren csatára) mellett Détári tekinthető biztos pontnak. És Bálint mester nem kevés aggodalommal várja Péter Zoltánnak, a volt zalaegerszegi, jelenleg a bécsi Wienna játékosának állapotáról érkező híreket. Ami a további helyek betöltését illeti, Bálint az állandóságot helyezi előtérbe: a játékosok alapképességeit, a csapathoz való ragaszkodását, a közösséget segítő szellemét fontosabbnak ítéli a pillanatnyi formánál. Ilyen elvek alapján elsősorban Saljai Sándor, a Honvéd már két világbajnokságot megjárt apró termetű hátvédje, Bognár György, az egyik Mezey-felfedezett, akinek Mexikóban Nyilasit kellett volna helyettesíteni, Kiprioh József, az 1985-ös bécsi selejtezőn két gólt lőtt tatabányai szélső és Kovács Kálmán, a gólveszélyes kispesti csatár pályázhat legnagyobb eséllyel a válogatottságra. VAD DEZSŐ „Szükséges-e, hogy megértsünk egy festményt?” — kérdezi René Berger A festészet felfedezése című könyvében. Sokan állnak tanácstalanul egy-egy kép előtt és nem tudják eldönteni, értik-e azt, amit látnak. Kérdés: tényleg kell-e érteniük? Vagy elég, ha csak érzik, amit a festő ki akar fejezni? Emberek százezrei viszont éppen tanácstalanságuk miatt azonnal elutasítják az ilyen műveket és nem gondolnak arra, hogy még az úgynevezett naturalista, realista képek is elvonatkoztatással, absztrahálással járnak, hiszen a művészet eszközei teljesen különböznek a természet „eszközeitől”. Az absztrakt művészet a század elején keletkezett. Megszületésének legendája tanulságos és kicsit talán közelebb kerülünk általa az absztrakt művészet megértéséhez. Egy nap KandinsZkij kint a szabadban dolgozott, majd hazatért schwabingi műtermébe. A hosszú úttól kifáradva gondolataiba merült; elégedetlen volt, kétségek gyötörték: sikerülhet-e valaha is kifejeznie a természet titokzatos jelbeszédét? Műtermének küszöbére érve megtorpant, úgy érezte, érzéki csalódás ejti rabul: festőállványán ismeretlen kép állt, a legszebb, amit életében látott. Hogy mit ábrázol — nem tudta kivenni. Saját festménye volt az, amit látott, csak éppen megfordítva, azért nem ismerte fel. Másnap reggel a talpára állított festménynek azonnal eloszlott minden varázsa, és Kandinszkij viszszazökkent a valóságba. De ugyanakkor rájött arra, hogy a tárgyak pusztán akadályt jelentenek festészetében. Volt bátorsága az akadályt leküzdeni, így született meg 1910-ben az első absztrakt festmény — Kandinszkij akvarellje. Az absztrakt festő törekvése éppen a körülöttünk levő, egyre bonyolultabb világ összekuszálódott összefüggéseinek megtisztításában, leegyszerűsítésében nyilvánult meg. Mint Mondrian írta 1917-ben a De Stijl című folyóiratban az absztrakt művészet lényegét megfogalmazva: „Ösztönösen, mindenkor, minden igazi művész sokkal inkább a vonalak, a színek, s a kettejük kölcsönviszonyának szépsége indított meg, semmint az, amit ábrázolnak ... Tudatuk azonban azt parancsolta, hogy a tárgyak formáihoz igazodjanak. Eközben mégis, öntudatlanul, színfoltjaik síkba rendeződtek, növelve a vonalak feszültségét, s megtisztítva-felszabadítva a színeket.” Így történt azután, hogy sok évszázados fejlődés során a festőművészet lerázta magáról a körülhatárolt, egyéni-egyszeri sajátosságokkal rendelkező formák bilincseit.” * Amikor Dús László Amerikában élő festőművész, Cleveland közelében levő, sűrű erdővel körülvett házában beszélgetni kezdtünk, még csak magyarországi „előéletét” ismertem. Zalaegerszegen — ahol 1941-ben született — egyfajta fenegyerekként tartották számon. Mivel nagyapja Zala me-23
