Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
1. Egyre népszerűbbek a Herendi Stúdió dísztárgyai 2-4. A díszítéseket, mintákat mesterfestők készítik 5. Egy készlet a porcelángyár büszkeségei közül 6. Festésre várva 7. A gyár alapítója, Fischer Mór 8. Horváth László, a gyár művészeti vezetője porcelán ekkor már világmárka. Hiába azonban a világhír, az egyedi, fényűző darabok gyártása miatt az üzem nem tudott lépést tartani az egyre fejlődő nagyüzemi porcelángyártással: 1875-ben csődbe jutott, Fischer Mór Tatára vonult vissza. Húsz évvel később, a millennium hozott új fellendülést, divatba jöttek a magyaros motívumok és Herenden is sikerült kialakítani a hímzések ornamentikáját követő magyaros díszítő stílust. A figuragyártás az 1920-as évektől indult nagyobb fejlődésnek. Gipszmodelleket, szobrokat vásároltak s ezekből születtek az igen népszerű porcelánfigurák. Legismertebbek: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Huszára (a budai Várban levő szobor kicsinyített változata), Izsó Miklós Táncoló magyarjai és Búsuló juhásza, vagy Vastagh György állatfigurái, de megemlíthetjük a Dérynét, a Magyar Madonnát, a Matyó házaspárt vagy a Lúdas Matyit is. A Herendi Porcelángyárban ma is kizárólag kézi festésű edényeket, dísztárgyakat, szobrokat készítenek, egészen kis mennyiségben modem formákat is. Nem hiszem, hogy lenne olyan nap, amikor ne állnának magyar és külföldi autóbuszok a gyár múzeuma és a vele szemben levő üzlet előtt. A múzeumban végigkísérhetjük a gyár több mint másfél százados történetét, művészi fejlődését. Az egyéni stílus kialakulása előtti korszakból gyönyörű kínai, valamint európai minta- és díszítőkinccsel készült garnitúrákat, dísztárgyakat láthatunk. A magyarázó szöveg szerint a világ első nemzetközi ipari kiállítását 1851-ben Viktória királynő férje, Albert herceg rendezte Londonban. Itt mutatták be a herendi gyár virág- és lepkemintás, kínai ihletésű étkészletét. A készlet úgy megnyerte a királynő tetszését, hogy rendelt belőle. Ezt a motívumot azóta „Queen Victoria” vagy Viktória-mintának nevezik és ma is nagy népszerűségnek örvend. A múzeumban a porcelánfestő mesterszakmunkások vizsgadarabjait is kiállítják, mely tárgyak már a jelenbe vezetnek. A kiemelkedő tehetséggel megáldott, úgynevezett mesterfestők mellett 60 szak- és betanított munkás dolgozik a gyárban. Az egyedi, különleges darabokat a mesterfestők díszítik; ott jártunkkor perzsa minia túrák alapján kávéscsészék készültek és egy hatalmas, különleges váza valamelyik olajsejk részére. A gyár tevékenységének 99 százaléka nevezhető hagyományosnak, a fennmaradó egy százaléka stúdióból kerül ki. Itt három iparművész dolgozik: Horváth László (ő a gyár művészeti vezetője), Tamás Ákos és Takács Zoltán. Az ő kezük alól kerülnek ki a modern vonalú dísztárgyak, kis példányszámban szervizek. Készleteik, dísztárgyaik — a művészek szignójával számozottan —, Olaszországba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Görögországba; újabban Ausztráliába és Ciprusra is eljutnak. A gyár 1985-től rendelkezik önálló exportjoggal. Akkor került ide a fiatal, ambiciózus üzletkötő, Kuthy György. A piackutatások azt bizonyították, hogy a hagyományos herendi tárgyak mellett nő a kereslet a stúdió sima vonalú, elegáns készletei, míves megjelenésű dísztárgyai iránt is. A kézműves jelleget megtartva éltetik tovább a hagyományt, a kézi megmunkálást —, ám mai formákban. A bemutatóteremben együtt láthattam mindazt, ami a méltán híres gyár porcelánfestőinek, iparművészeinek kezéből kikerül. Jólesett elgyönyörködni a már messziről felismerhető jellegzetes herendi formákban, színekben, díszítőelemekben, ugyanakkor örülni annak, hogy az új utak keresése nemesen egyszerű, szép formákat eredményezett. ZIKA KLARA 17
