Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

I

I

AZ ARATÁSI SZABADSÁG

IFJ. THÚRY ZOLTÁN

(Egyesült Államok)

A zászlókkal, címerekkel feldíszített terembe középtermetű, ötvenöt-hatvanéves férfi lépett be. Zsebkendőjével megtörölte homlokát, kigombolta sötétkék vászonruhája kabátját. A kinti hőség rátapasztotta a ruhát. A kendővel végigsimított álián is, közben nyájasra derült arccal, bizonytalanul intett a többiek felé. A színpad piros függönye előtt azok álltak, akik korábban elindultak a templomból, nem várva meg a mise végét. Kezükben poharat tartva mustrálgatták az érkezőket. Előttük terített asztal nyúlt le U-betű formájában a teremajtóig. Nyersszínű székek az asztal mindkét oldalán és az egyik sarokban összecsukott tartalékszékek álltak.

Jobb oldalon, egy kis mellékszobában - hol tálalónak, hol ruhatárnak, hol öltözőnek nevezték ezt a helyiséget - csattos üvegekből töltögette a sört és a bort az egyik önkéntes egyleti hölgy, kisvárosi külsejű, már nem fiatal. Egy másik önkéntes, fiatalabb és szőke, kezelte a kasszát. Hátuk mögött nyílik a konyha most tárva hagyott ajtaja. Á szépen felszerelt, de ritkán használt konyhában elég termetes, fehérkötényes asszony sürgölődött. A töltött káposztát, minden magyar összejövetel elsőszámú kedvencét kevergette, a paprikás csirkét csak később teszi a lángra, és a párolgó zöldséglevest már levette a tűzhelyről. Az ünnepi ebédek, vacsorák elkészítésével többé-kevésbé hivatásszerűen foglalkozott, különben egy nagy áruház alkalmazottja. Az egylet másokkal többször megjárta, a sajátkezelésű konyhára is ráfizettek, de ez az asszony bevált. Leveszi az elnökség válláról az étkezések gondját. Ellát hetven-nyolcvan, akár száz személyt is. A szétküldött meghívókra érkezett válaszok alapján az ünnepi dátumok előtt rendszerint két nappal nekilát a főzéshez, és kis barátnői segítséggel be is fejezi kellő időben. A kész ételt nagy tartályokba rakva ideszállítják, és a lakomáig a hatalmas jégszekrényben tárolják. Az alacsonyan megszabott árak ellenére a legtöbbször valami egyszerű tésztaféle felszolgálására is futja, vagy olyanfajta meglepetésre, mint fagylalt, vagy főtt csöves kukorica.

A kék vászonruhás férfi két-három éve nem járt az egyletben. Feltűnés nélkül próbálta megint alaposabban szemügyre venni a

várakozókat, ismerőst keresett közöttük. Hiába, nem volt szerencséje, nem emlékezett egyikükre se. Zavarában a nagy ablakon keresztül bebámuló városi általános iskolát kezdte méregetni, ezt a barátságtalan, kaszárnyaszerű épületet, dróthálós ablakaival. A csoport többsége máris észlelhető jókedvre hangolódott. Sokan nekipirosodtak, hangosan beszéltek, asszony vagy lány alig akadt köztük.

Egy napbarnított, dússzemöldökű férfi sietett végig a termen, az egylet gondnoka. Jobbra-balra kezelt, elégedettnek tűnt. Kevéssel utána nagyobb társaság érkezett és egyszerre megtelt a helyiség.- Kezdhetjük - jelentette be a gondnok előbb félhangosan, de senki se mozdult. Erre megismételte, most már határozott hangsúllyal. - Kezdhetjük! Tessék helyet foglalni. Kinek hol tetszik.

A gondnok szokott társasága az asztalfő közelében zajos széktologatással helyezkedett el. Mások még tétováztak, a kék vászonruhás is, aki lassan belenyugodott, hogy a jelenlévők közül senki se ismeri. Utolsónak ereszkedett le a székre az asztal balszárnyának vége felé. A jobbján egy csendes asszony ült az urával, a baloldalon senki. A bemutatkozásnál nem értette a nevüket, és a férj azt mondta a kék ruhásnak, hogy Isten éltesse. A pap, aki az

utolsó pillanatban szuszogott be, rövid áldást rebegett, és a gondnok mellé telepedett. Szent Istvánt kellően méltatta mise közben a szentbeszédben, vallási és politikai kötelességének kellő teljesítése után nem akarta az éhes ünneplők türelmét kipróbálni. Két gurulóasztalon begördítették a levest, nagy merőkanállal mérték, gyors, fürge mozdulattal.- Petrezselyemgyökérrel készült - ajánlgatta a főzőasszony. Amerikában az igazi petrezselyemgyökér ritkaság, úgy kell felkutatni, és nem található minden évszakban. Parsley root az angol neve és sokan beérik helyette egy inkább kapható, majdhogynem hasonló külsejű gyökérrel, aminek parsnip az angol neve. Ez csak külsőre hasonló, de valójában meg se közelíti a másikat.

A levest kanalazva az íz tényleg a hazai zöldséglevesre emlékeztette őket. Alighogy enni kezdtek, egy elkésett vendég érkezett. Fiatal férfi, legfeljebb huszonöt-huszonhat éves, világos ingben, nyakkendővel, nyári ruhában. A gondnok társaságából felpattant egy magas, harcsabajuszos ember, az érkező elé sietett, átölelte, és a hátát veregetve üdvözölte.- Árpikám, miért nem ígérted biztosra? - kérdezte. - Nem foglaltam helyet neked. Várjál, megpróbálom elintézni, hogy összekerüljünk.

A főasztalnál nem volt hely. A harcsabajuszú át akart telepedni az asztal végére, de Árpi, az új érkező, tiltakozott. Szó se lehet róla, nem zavarja meg a másik társaságát. Később is kibeszélhetik magukat, éjszakára New Yorkban marad, csak reggel megy vissza Princetonba. Meglesz ő itt akárhol. A kék vászonruhásra esett a tekintete, amíg ezt kijelentette, az kihúzta bal oldalán az üres széket, egy fejmozdulattal egészítve ki a meghívást. Az idősebb lecsendesedett és visszatért a gondnok közelébe a leves maradványaihoz. A fiatalember bemutatkozott a közeli asztaltársainak.- Kenderesy - mondta és leült. A kék ruhás félig felemelkedve rázott vele kezet.- Váczi Géza - mormolta a nevét, és alaposabban megnézte Kenderesyt. A főzőasszony tányért, evőeszközt rakott az új vendég elé, visszautasitotta az előkotort bankjegyet, nyughasson, ne fizessen. A harcsabajuszos felé mutatott, az már intézkedett, annak a vendége. A fiú szaporán, jó étvággyal enni kezdett. Váczi honfitársi kötelességének eleget téve tudatta vele, hogy igazi petrezselyemgyökérrel készített levest eszik. A másik jól nevelt udvariassággal méltányolta ezt a körülményt. A nagybajuszú felbukkant hirtelen egy pohár

91