Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
CZIGÁNY LÓRÁNT (Nagy-Britannia) EGYÜGYÜ TÖRTÉNETEK Egy az egyben Mikor Besze Janit beíratták az elemi iskola első osztályába, már ismerte a betűket, és folyékonyan tudott olvasni. A tanító bácsi beszéd- és értelemgyakorlatórán nagy lendülettel dicsérte az írás-olvasás hasznát a kis nebulóknak, hogy kedvet csináljon nekik a tanuláshoz. A gyerekek többsége a környékbeli tanyákról járt be, ahol nemigen találkozhattak a kultúra áldásaival. Legnyomósabb érvként azt hozta fel a gyanakvó tekintetű pacalistáknak, hogy így biztosan többre viszik, mint a szüleik, akik szegények, egész életükben csak kapálnak. A gyerekek hallgattak konokul. Besze Jani jelentkezett az ellenséges csendben, büszkélkedni akart, nagyon igaz, amit a tanító úr mond, mert az ő nagyanyja sem tud olvasni, gyakran szokta mondani neki: „Jaj, Janika, nézd már meg mi van az újságban, tudsz már te olvasni, meg hát jobban is látod mint én, nincs nálam a szemüvegem!” Janika ilyenkor csengő hangján szorgalmasan olvasott a nagymamának, „aki bezzeg biztosan nem tud olvasni, hiszen akkor miért kért volna engem minden egyes alkalommal, nem igaz, tanító úr?” - fejezte be okosan csillogó szemekkel Besze Jani első önkéntes feleletét az első beszéd- és értelemgyakorlat-órán. Nagymama már réges-régen halott volt, Besze Jani pedig gimnazista, amikor otthon a padláson turkálás közben egy széteső verseskötet került a kezébe: Ábrányi Emil újabb költeményei, Budapest, 1882. A költő arcképével szemben, a címlapon, lila tintával nagymama leánykori neve. r Elet és irodalom Szapáry Ottó 19 éves bölcsészhallgató november negyediké után illegalitásba vonult. El kellett tűnnie, mert látták fegyverrel. Néhány nap múlva Vép és Porpác között leszállt a vonatról, s Búcsúnál átkelt az osztrák-magyar határon 1956. november 21-én este 8 óra körül Rohoncra érkezett. A Nemzetközi Vöröskereszttől Coca Colát és banánt kapott. 1956. december 7-én Angliába repült, s a World University Service jóvoltából hamarosan egy londoni diákszállóban találta magát, ahol több mint ötvenen nyüzsögtek, magyar diákok. 1956. december 31-én került a bizottság elé, bemondta személyi adatait (anyja nevét nem kérdezték), s miután részletesen faggatták tanulmányairól, a bizottság úgy döntött, hogy a cambridge-i egyetemre küldik ösztöndíjjal. Aznap este (szilveszter volt) eszeveszett ivászatot rendeztek a diákszállóban. Szapáry Ottó, aki Mozartot szeretett hallgatni mikrobarázdás hanglemezről, undorodott ordítozó társaitól, s a szobájába zárkózott. Mielőtt erre sor került volna, írt valamit egy papírdarabra, s a szobája ajtajára tűzte rajzszöggel. A papiroson ez állt: FELKÖTTETEM A LORD-MAJORT, HA BOSSZANT BÁRMI NESZ! Másnap Picking tanár úr, a diákok gondozója az épületben tartózkodott, s járt a második emeleten is. Elolvasta Szapáry ajtaján az ákom-bákom írást. Picking tanár úr ugyanis tudott magyarul, a magyar irodalom szerelmese volt. Szapáryt nem vették fel a cambridge-i egyetemre, itt él Londonban, a múltkor a földalatti mozgólépcsőjén elesett. Világhír Hunyor István 34 éves szerencsi illetőségű gépkocsivezető, a Hungarocamion távolsági sofőrje Észak-Angliából jövet Dover előtt belekeveredett a komphajó-alkalmazottak sztrájkja által okozott torlódásba. Eleinte felváltva mérgelődött és unatkozott, majd sorsába belenyugodva várta a sztrájk végét. A harmadik napon déltájban már egykedvűen ebédelte a spirituszfőzőn felmelegített krumplilevest. Miközben komótosan kanalazta a híg lét, arra gondolt, hogy tényleg igaza volt a feleségének, még így is megéri a strapát a fizetés, meg a valutáért beszerzett mindenféle apróság, ott egye meg a fene a képzőművészeti főiskolát. Aznap délben jöttek le a televíziósok Londonból, hogy a sztrájk miatt rostokoló kocsisor életéről riportot készítsenek. A BBC-stáb egyik teleobjektíves kamerájával Hunyor István arcát hozta be, amint a vezetőfülke ablakának keretében ráérősen ebédel, s közben ritmikusan hullámzik konya bajsza. A kame-NAGY ZOLTÁN (Csehszlovákia) rajza ra addig legelt Hunyor Istvánon, amíg fel nem nézett a kajsztronyból. A koraesti adás hírszerkesztője ezt a jelenetet teljes egészében belevágatta a riportba. Hunyor István soha nem tudta meg, hogy milliók számára ő lett a sztrájk okozta kényelmetlenséget hősiesen eltűrő, tipikus teherautó-sofőr. Emlékezőtehetség Kondor Pista és Jávor Laci harminc éve voltak barátok. Kondor Pista állandóan korholta Jávor Lacit, hogy semmire sem emlékszik abból, amiről beszél neki. Jávor Laci harminc éven át lesütött szemekkel hallgatta a korholást. Amikor Kondor Pista meghalt, a sírhelyet elvált felesége váltotta meg, mert Kondor Pistának nem volt más hozzátartozója, aki a temetés költségeit vállalta volna. Kondor Pista temetését volt felesége, második férje után Mrs. Gwendolyn Princes Risborough néven rendelte meg. Utolsó éveiben Kondor Pista sokat beszélt barátainak volt feleségéről, ilyenkor mindig említette hosszú nevét is. Amikor a ravatalozóból megérkeztek a gyászhuszárok a koporsóval az időközben összegyűlt tömeghez fordultak: „A Princes Risborough temetés”. A tömeg nem mozdult: egykedvűen álldogáltak a januári, csípős szélben. Csak Jávor Laci kapta fel a fejét: „Ez a mienk!” - mondta. Az emberek megindultak utána. Jávor Laci, amikor már a rögöket dobálták a koporsóra, hangosan megszólalt: „No látod Pista, hogy mindenre emlékszem!” Szerencsére senki sem értette, hogy mit mond. A butaság dicsérete Meszlényi Tibor 32 éves családapa és öröklakás-tulajdonos fél liter spirituszt vásárolt, mivel lakását festette, és kifogyott a spiritusz, amiben az ecseteket áztatta. Útközben hazafelé a szombat délutáni tolongásban meglökték, s az üveg olyan szerencsétlenül ütődött neki a falnak, hogy eltört, s tartalma főként a ruhájára ömlött. Meszlényi rettenetesen megijedt, hogy valamelyik járókelő cigarettájától meggyullad spiritusszal átitatott zakója, s életét eleven fáklyaként fejezi be. Hangosan jajgatni kezdett a rémülettől. A tolongásban kör keletkezett körülötte. Vigasztalták: „Nem lesz, kérem, semmi baja, elpárolog az, csak siessen haza!” Meszlényi dacosan indult meg hazafelé, s amikor befordult az utcájukba, gyufát vett elő, s meggyújtotta. Durranással kezdett égni a ruha rajta. Hamar elveszítette az eszméletét. Az emberek nem mertek a közelébe menni, Meszlényi összeégett, és a kórházban belehalt a sérüléseibe. 89
