Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
LŐKKÖS ANTAL (Svájc) Levél egy barátnak Az Eiffel toronyból faludba láttál - Por szállt és csípte a szemed, Trágyás szekerek nehézkes zökkenéssel Lengették fanyar szaguk. A por lassan eltakarta falud -Agg márkinőnél próbálgatod szerencséd És svéd utcalánnyal szeretkezel. Öledbe hullott Európa, barátom, A Ponte Vecchión az Arnóba köphetsz. Nyelvkészséged bámulatra méltó. Bizonyítja a sok kaland; Angolnak is néztek - meséled, S magyarul beszélni vétek. Hisz a francia sokkal elegánsabb, Egzotikumnak meg itt van a flamand. Mit is kezdenénk együtt barátom? Én túl maradi vagyok, S az a szekér ha a szívemre zökken. Elfelejtem a Pantheont. Dehogy haragszom rád! Megcsodálom még legújabb kocsid, A lóerőit s hogy keveset fogyaszt; A magnetofont, öthangszórós rádiódat. Fényképezőgéped s töltőtolladat. Vedd is birtokba az egész világot, Barátom, és Isten veled! Kézcsókom a svéd utcalánynak, A márkinőnek meg tisztelet. TOLNAI OTTÓ (Jugoszlávia) Milyen édes álltam a sorban az albán péknél a petöfi utcában és szépen észrevétlen mindenkit magam elé engedtem semmivel sem könnyebb mint előre szemtelenkedni szépen sorban mindenkit magam elé hogy minél tovább bámulhassak egy ott felejtett liszteszsákba minél tovább akár a bolondok miért is voltak egykor pirosak a liszteszsákok azon tűnődtem meg azon immár remegve tapadva az előttem álló asszonyra milyen édes is lehet a női test milyen édes is amit egy zsák lisztért milyen édes is lehet amit egy marék sóért adnak Régi fénykép Fejük körül forog a fényes ünnep. Beleolvadnak és elkülönülnek. Még kortalanok mind a ketten. Nem is tudják, hogy milyen gyönyörűek abban a szinte észevehetetlen, megnyíló-összezáruló közegben. Benépesül megint az elhagyott part. A szöszökkel s ezüsttel csillogó nyárligetek. füzek közt futó folvónál külön-külön s egymásban is ragyognak. Villámok kékes koronája lángol hajuk július végi viharából. Tökéletes a célszerű vázra a már bevégzett s még kezdeti formák ráépülése, alkalmazkodása, ahogy a félig-rejtett célú tervek szerint behorpadnak, kitelnek, funkcióikat gyakorolják. De azért mégis az a legszebb, hogy ebben a tündökletes, hibátlan, olyannyira nekik való világban úgy fürdenek, merülnek el gyanútlan, úgy lélegeznek, töltekeznek, együgyű bizodalommal magukban-Egyetlen ízük sem játszotta el még az adakozó, könnyű kedvű isten rövid határidőre nyert kegyelmét. EÖRSI ISTVÁN Vas vakond a villamoson A megállóhoz közeledve becsukom folyóiratom porhanyósítja Milosz verse vasvakondként a tudatom nem pillantok Jel mégis látom villamoson hazafelé fekete csonton vörös májon építkezik a hangya méh kintről nézte fitymás keresztény a gettót lángok éjjelén én bentről néztem de a vasrém átkúszik belőle belém megkopogtatja csöves csontom lágyabb részemre rátapad kivilágítja vasvakondom vörös szemével titkomat hogy a túlélés maga szégyen elhessentem hogyha bírom temető pléhgyomos füvében baktattam barátaimon kőfal-derékszög hulla-gettó ki sír csak sejti kit sirat jelen sírokon elomló pergameneken vádirat Hányszor álltam berlini falhoz ki- vagy bezárva egvremegy míg fülemre száradt habarcsos golyófütty drótsikoly kövek s átvonul Európa-hazámon csontokkal beszegve a fal kettészeli izgága álmom fényszórós őrtornyaival egy vasvakond a senkiföldjén Jurakszik kétfelől felém megemészt rongyot rozsdás töltényt pislog a saját hűlt helyén belém rozsdásodik belében emésztődve rozsdásodom cseppenként mérgezi a vérem ha rettegem ha megszokom A megállóhoz közeledve felállók s észre most veszem csinos nő ült le velem szembe domború homlok szürke szem kissé kifestve keskeny ajka konok kemény melle lehet a télikabát eltakarja csak az összezárt térdeket láthatom - úgy tartotta őket a kocsi közepe felé hogy ne zavarjon míg befödnek vörös hangya fekete méh 79
