Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
HAJNAL ILDIKÓ (NSZK) alkotása FELLEG GYÖRGY (Izrael) Könyörgés Csak ezt ne! A magány pincéibe zuhanva nyirkos falakon kopogtatni a segélyért sikoltó morzejeleket Csak ezt ne! Hályogos szemekkel tapogatózni a homályban a való világra ereszkedő függöny rongyaiba kapaszkodva Csak ezt ne! A téboly fullasztó révületébe menekülve keresni az élet értelmét THINSZ GÉZA (Svédország) Az időjárásjelentés nehézségei MAGYARI LAJOS (Románia) Köztársaság Férfi hogyan feledhetné férfiak mozdulatát? Az előreintő kart, a fölemelt kézfigyelmeztetését, mi vérrel gőzlő századokon, időkön mutat át... Élt-e Dózsa, Horea, Spartacus, Petőfi s Bálcescu járt-e itt, voltak-e Münzer talpasai, éltek-e az Idő-katonák? Világok mérföldkövei a pernyével borított véres lázadások. De lehetett-e másként? Maradjon meg hát örökre a férfiak kézfogása ? „Egy éljent a respublikára!” * Jaj, soha a remény temetésén, nem veszünk részt a remény temetésén. Nem úgy terem az, hasztalan tobzódó burjánok növésén. De drága szerveink szülik meg, újra s újra váltó sejtjeikből. A remény, az okos remény csak belőlünk fakad föl! Jaj, soha a remény temetésén, nem veszünk részt a remény temetésén, élni, elmúlni nem lehet hiába. Mi soha a remény árverésén... Nincs, és nem lehet annak ára. „Egy éljent a respublikára!” * Helyét e földön, az örök földön népem megtalálja. Torlódnak mögöttünk századok, s ha volt itt méltatlan szándék, szétoldja szándékunk mai tisztasága! Kezet fog az, ki építő ember, s csillagot jegyez a homlokára... „Egy éljent a respublikára!" A szabadság betévő falat, ital, víz az a szomjazónak. O, itass meg, ennem adjál, hogy bennünk nőjön fel a holnap. S fölépítsük a szívünk táján, az értelmünk csillagzatára a Hazát, mely pótolhatatlan, mely bennünk ismer önmagára. „Egy éljent a respublikára!" Van ország, ahol még a hőmérő is luxusáru. A meteorológus hazudik. Vagy csak bambán bámul. A verejtékező félelem hőfokát, az arcokra fagyott kínt, a fergeteges nyomort hasztalan lemérni. Megfázik szádban a szó. Éjjel-nappal vacog a lelked. A pontos időjárásjelentést börtönnel büntetik. Megéri? A mikrofonokkal bélelt szobádba is besüvít a viharos butaság. Vészfék nincs a napfényes jövő felé döcögő vonaton. A karambol azért elkerülhető, szól a kalauz, s leköpi utasát. Ujjong a nép. A diktátor melegen mosolyog. Élet és halál ura. Egyszer volt, hol nem volt Dracula.-j "tí'H- < fi fii fi fi fi BARANYI /./• KAROLY fi • '/ / ’ (Jugoszlávia) \ / / rajza VINCZEFFY LÁSZLÓ (Románia) munkája SZŐCS GÉZA (Svájc) A Köztársaság mozi, avagy karalábék tündöklése és bukása S egy csütörtökön azt mondták: a térre most lemehetsz, de légy itthon ebédre. A házbeli fiúknak sem szóltam, indultam, s egyből lenn is voltam. Nagy piac folyt lent! A kicsi néni nem unta meg a fagylaltot mérni, s cukorban eltett vörös almát árult egy hozzánk szakadt dalmát. A dinnyét és a rőtkáposztát dagadt, tántorgó szekerek hozták -Mi maradt abból a csütörtökből!- hogy ne is szóljak a sütőtökről -Ma a sütő- s főzőtökök helyén súlyos bronzdísz, fejedelmi jelvény és népét föntről most Vitéz Mihály, a vajda hívja hadba hai ma ’ hai! Minden hogy változik! Új építők! Új szellem. Új kísértet. Új idők. A régi? Kit, KIT izgat? De fölépült végül, és jó sok - égszínkék - emelettel, fölépült végre a Köztársaság mozi is lassan-lassan, egy olyan ház... na, hogyan is mutassam... Cinema Republika, szóval - jó nagy, égszínre festett moziköztársaság, ahol no lám, szerencselovag lovagol, géppisztolyát rossz arcú ember rázza, emelgeti fényes karabélyát: megmutatom nektek, karalábék! Nagy-nagy mozi, hol jegyüzérek, ajtónállók és kurtizánok, bányászok, írek, nagyvezírek, egy-két robbantó, partizánok megférnek békében együtt, hétről hétre. Én megyek haza. Vár anyám ebédre.
