Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
tézkedés, hiszen a nagyüzemek egyik vonzóereje éppen a magasfokú szociális gondoskodásban rejlett. — A szanálással és a rekonstrukciós munkákkal mindenesetre lélegzethez jutunk. Olyan két-három évhez, ami alatt kidolgozhatjuk a következő évtized gyártmányszerkezetét és beindíthatjuk a gyártást is. A Szanáló Szervezet — az eddigi hazai gyakorlattól eltérően — szorosan ellenőrzi majd, hogy milyen irányban haladunk, mit tervezünk, de a feladatokat mégiscsak nekünk kell megoldani. Egy újabb lehetőséget kaptunk tehát; s vagy élünk vele, vagy előbb-utóbb le kell húznunk a rolót. Ezt már az üzemcsarnokból kilépve mondja Vágó János és elkalauzol még az iparvágányokkal átszelt udvar végébe, ahol pirosra festett atomerőművi berendezéseik várják, hogy vasúti kocsira kerüljenek. A 160-180 tonnás henger alakú monstrumokat hazánkon kívül más szocialista országokba is szállítják. Az új kazánüzem felé vesszük utunkat, hogy a turbinagyártás melletti legfontosabb gyártmány műhelyébe is betekinthessünk. A nyolcvanas évek elején — a veszteségek ellenére — közel egymilliárd forintos beruházás valósult meg a Lángban, főleg a különféle kazánok gyártási technológiáját korszerűsítették. Hegesztőautomaták, szikraforgácsok fényében, a tető fölé emelkedő füstfelhőktől köhögve próbálom megérteni egy új „Láng-szabadalom” lényegét, egy olyan speciális cső készítésének fortélyait, amelyet a kazán lángcsóvája hevít. Fejünk felett időnként egy-egy óriásdaru csörömpöl el, kampóján több tonnás alkatrésszel. Az irodaépületbe sietve az emberek hangulatáról kérdezem a gazdasági igazgatót. — Nincs nyoma a félelemnek, vagy a szomorúságnak. Azt viszont mindnyájan érzik, hogy utolsó lehetőséget kaptunk a kilábalásra, és ezt meg is akarják ragadni... * A Duna másik partján, a Láng Gépgyárral átellenben áll egy szövetkezet gyártelepe. A Radelkist sokan egy sikeres vállalkozás mintapéldájának tekintik. Itthon és külföldön egyaránt keresett speciális műszereket gyártanak itt. Az első amerikai—magyar vegyesvállalat, a Radelcor megalapítása is nevükhöz fűződik. A céget 1952-ben tizenkettőn alapították, most, 36 év után 350 fővel dolgoznak. Néhány különleges műszer gyártásában a világelsők között foglalnak helyet. Nem elég jó minőségű és magas technikai színvonalat elérő műszereket gyártani, meg kell találni azt a piaci „lyukat” is, amelyet ez betölthet, ahol a termék szinte versenytársak nélkül szállhat a ringbe. — így kezd a siker titkainak elemzésébe Havas Jenő elnök, aki egyébként a címzetes egyetemi tanári és az akadémiai doktori címet is magáénak mondhatja. — Ez a piaci stratégia persze már közismert. Mi egy műszaki szakemberekből, külkereskedőkből és tudósokból álló csapattal alakítottuk ki kereskedelempolitikánkat, s ehhez járultak olyan szerencsés tényezők, amelyeket ki tudtunk használni. A cég gyártmányainak 80 százalékát exportálja, s ennek is jelentős részét a nyugat-európai, észak- és dél-amerikai országokba. A magasan képzett szakembergárdának és kutatórészlegnek köszönhető — a létszám 20 százaléka kutatással és fejlesztéssel foglalkozik —, hogy négy-öt évente előrukkolnak egy-egy ■olyan újdonsággal, amelyre felfigyel a világ. 1965-ben a világon először itt állítottak elő ionszelektív elektródokat, amelyek azóta a vegyelemzés nélkülözhetetlen tartozékai. — A kutatói gárda megerősítése mellett komoly beruházásokat hajtottunk végre az elmúlt években — folytatja a szövetkezet elnöke. — Tettük ezt olyan időszakban, amikor különböző okok miatt bizonyos termékeink iránt a kereslet stagnált. Az új műszercsaládok kifejlesztésétől természetesen azt várjuk, hogy megtérül a befektetett tőke. Az intenzív, folyamatos fejlesztőmunkának köszönhető, hogy már mi is „diktálhatunk”, azaz a piaci helyzetnek megfelelően határozzuk meg egyegy új termék bevezetésének számunkra legkedvezőbb idejét. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor Perlusz András, a szövetkezet gyártás-előkészítési főmérnöke lép be az elnöki irodába. Az ő feladata, hogy bemutassa a gyártelepet, betekintést adjon az elektronikai műszerek gyártásába. LOGIKUS RENDBEN Az udvarra kilépve, a szemerkélő esőben gallérunkat felhajtva sietünk át az első szerelőcsarnokba. Egy pillanatra azért megállít minket a főmérnök. — Itt most nem a vendégek tiszteletére söpörtek. Alapelvünk ugyanis, hogy a környezet erősen befolyásolja a dolgozók hangulatát és munkakedvét. Ha biztosítani tudjuk a munkát és a jó anyagellátást, s emellett a tiszta, rendezett környezetet, kellemes légkört, akkor követelhetünk is! Ezt szolgálja a sporttelep: az uszoda, a teniszpálya is. A termelést az ergonómia, „az ésszerű erőkifejtés tudománya” elve alapján tervezték meg. A legfelső szinten dolgozzák fel a nyersanyagokat, lejjebb az ellenőrzés és a szerelés, s végül a legalsó szinten az érzékelők gyártása zajlik. Az üzemszinteken belül is logikus elrendezésű minden. A padlóra festett sárga vonalakkal elválasztott gyártósorokon hátulról előre haladva alakul ki, ölt egyre határozottabb formát a termék. Itt helyezik dobozba a műszereket, itt zajlik a bemérés és ellenőrzés nagy pontosságot igénylő művelete is. A főmérnöktől azt is megtudjuk, hogy a műszeriparban a legnagyobb japán cégek gyártmányaik 10-12 százalékát újítják meg évente. Ilyen tetszetős értéket ugyan még nem ért el a Radelkis, de úgy tervezik, hogy az 1990-es évek elejéig a jelenleg készülő műszerek 60 százalékát újak váltják fel. Bár a Radelkisnél számítógépes termelésirányító rendszer is működik a pontos, ütemes termelést nehezíti az alkatrészeket, részegységeket gyártók nem ritka késedelme, az, hogy a szállítási fegyelem és a határidők betartása még nem tartozik minden magyar vállalat erényei közé. RUGALMASSÁG ÉS PONTOSSÁG Kaszás Magdolna, az érzékelőket gyártó egység vezetője termékeik felhasználásáról tart rövid előadást. Nagy részük kórházi diagnosztikai műszerekhez kapcsolható, velük mérik például a vér szén-monoxid-, nátrium-, vagy kálciumtartalmát. A műhelyben speciális üvegből, egyenként formálják meg az érzékelőket. Nagyon nagy pontosságra van szükség, hiszen ezek a kis műszerek parányi mintából kell, hogy nagy pontosságú adatot szolgáltassanak. — Legnagyobb mennyiséget a pH, azaz a kémhatást vizsgáló elektródból készítünk, évi több ezer darabot. De ha a vevő speciális nagyságú és célú érzékelőt rendel, azt is legyártják — mondja Kaszás Magdolna. — Lehet, hogy egy-egy kis szériára ráfizetünk, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egy vevőt is elengedjünk! — Az elektródok nagy tömegű gyártása egyébként is eltartja ezeket — folytatja a gondolatsort a főmérnök, miközben a minőségellenőrző laboratóriumba nyitunk. Itt egyes elektródákat darabonként, másokat pedig szúrópróbaszerűen ellenőriznek, mégpedig kérlelhetetlen szigorúsággal. Perlusz Andrást a magyarországi átlagnál magasabb munkafegyelemről faggatom, ö ennek legfontosabb okát ama sokat emlegetett tulajdonosi szemléletben látja. A dolgozók majd mindegyike a gyár résztulajdonosa, a szövetkezet tagja. Befektetett tőkéjük után osztalékot, célrészjegyük után pedig magas kamatot kapnak. Érdekük tehát, hogy a dolgok jól menjenek, hiszen a pénzük bánja az eredmény csökkenését. SZAKONYI PÉTER FOTO:GÁTI GYÖRGY 11
