Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
VÖLGYBEN ÉS CSÚCSON Felduzzadt külföldi adósságállomány, költségvetési hiány, a forint többszöri leértékelése, egyes vidékeken komoly foglalkoztatási gondok: megannyi tünete bajainknak, megannyi vészjelzés, mely a magyar gazdaság alapos megújítását sürgeti. Tünet — s egyben a korántsem fájdalommentes gyógykezelés velejárója —, hogy egyre gyakrabban hallani csődbe jutott vállalatokról, melyek a szanálás, vagy — jóval ritkábban - a felszámolás sorsára jutnak. Kétségtelen, hogy számos vállalat, szövetkezet a piaci viszonyok, vagy a gazdasági szabályozás számukra kedvezőtlen alakulása miatt (is) jutott és jut a tönk szélére, amint másoknak felvirágozást eredményező külső körülmények is léteznek. Ám az is igaz, hogy a tehetséges vállalatvezetés csökkentheti a bajt, elindíthatja a kilábalást a hullámvölgyből. Mindezt két ismert magyar cég példáján mutatjuk be. Az egyik még völgyben — a másik csúcson. A CSŐD KÜSZÖBÉN Nyakig sárban, gödrökön és betondarabokon átgázolva közeledünk a magyar gépipar egykori büszkesége, a Láng Gépgyár Váci úti épülete felé. A metróépítkezés miatt lezárt főútvonalon szinte megközelíthetetlen a nagy hírű angyalföldi gyár. Az elmúlt hónapokbanévekben egymásnak adták itt a kilincset gazdasági vezetők, bankszakemberek és felelős politikusak. Közös céljuk volt, hogy valahogy megmentsék a csődtől a nagyüzemet. Hosszú hónapok egyezkedése után, 1987 decemberében végre megszületett a Szanáló Szervezet és a hitelezők megállapodása, s a gyár — súlyos terheket a vállára véve —- elkerülte a felszámolást. A több mint ezer dolgozót foglalkoztató Láng épületébe lépve első pillantásra semmi különlegeset nem látni. Targoncák, daruk és vasúti kocsik mozognak a hatalmas gyárudvaron, füstfelhőt enged a hőközpont, az irodaépületben pedig sűrűn kattog a telexgép, vagyis minden normális, megszokott. Vágó János gazdasági igazgató is kedvesen fogad. A vállalat élén 1987 januárja óta új vezetés áll, s a Szanáló Szervezettel együtt már ők dolgozták ki a kilábalás taktikáját. A közel 120 éves Láng Gépgyár egyedi berendezéseket gyárt: kazánokat, élelmiszeripari gépeket és turbinákat. A nagy múltú iparvállalatot a második világháború előtt szakmájában a legjobbak között tartották számon. Számos külföldi hőerőműben ma is üzemelnek 30-40-50 éves turbinái, nem egy magyar találmány megvalósításában működtek közre. A válságot elemző cikkek és tanulmányok szerint éppen az egykori sikertermék, a turbinagyártás okozta a gyár nehéz helyzetét. Itthon új erőművek nem épültek, külföldön is kevesebb s így egyszerre feleslegessé váltak a turbinagyártásra kifejlesztett, vagy megvásárolt berendezések. Mivel jórészt célgépekről van szó, ezeket másra használni nemigen tudták. — Nem értek egyet azzal, hogy a bajok forrásaként csak egy tényezőt, nevezetesen a turg ü M binagyártás iránti igény "■ M csökkenését jelöljük meg — tiltakozik Vágó jános. — Ha m ugyanis egy termék iránti ” kereslet csökken, akkor a vállalatnak váltania kell. Az igazi baj akkor kezdődik, ha ebben a vállalat vezetése csupán egy sorscsapást lát, s nem igyekszik, hogy más, piacképes terméket próbáljon meg kifejleszteni. Ekkor törvényszerűen bekövetkezik a csőd. A svájci Brown Boveri cég licence alapján gyártott turbina a hetvenes évek elején még nagy keresletnek örvendett. Csupán hazai felhasználásra 12 darab, 200 megawattos erőművi blokkot készítettek el. Exportpiacaik is jelentősek voltak, több versenytárgyalást nyertek, elsősorban Finnországban. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a vállalat tíz év múlva súlyos gondok elé néz. Üj típusú kazánokat és atomerőművekhez használatos hőcserélőket, vízkezelő egységeket is kifejlesztettek a hetvenes évek végén, s a korabeli sajtó tudósításai szerint ezzel biztosítva is lett volna a jövő. A turbinagyártás felfutása azonban megtorpant, és a hirtelen jött piacszűke miatt a gyár egyre nehezebb helyzetbe került. Az új állami programból, a Paksi Atomerőmű építéséből is csak elenyésző részt tudtak kihasítani. — A közismert, és a lapokban is bő terjedelemben kommentált okok mellett az 1980- ban bevezetett új árrendszer is kedvezőtlenül érintette a Lángot — gyújt rá immár sokadik cigarettájára a gazdasági igazgató. — Ügy érzem, hogy ennek az előzőeknél sakkal szigorúbb árképzésnek a várható hatását a vállalat akkori vezetése rosszul becsülte meg. A jövedelmezőség rövid idő alatt a negyedére csökkent, s mivel az új termékek kifejlesztése helyett a régiekkel foglalkoztak, a nyereség is rohamosan csökkent. A nyolcvanas évek elején a második olajárrobbanás már szinte lehetetlen gazdasági helyzetbe hozta a Lángot, hiszen gyakorlatüag megszűnt az új hőerőművek építése. Kihasználatlan kapacitással, megrendelések nélkül, s szinte ölbe tett kézzel várták, hogy történjék valami.. . Így eshetett meg, hogy 1984-ben már 244 millió forintos veszteséggel zárták az évet. KIÚTKERESÉS - ELLENŐRZÉSSEL A szanálással a vállalat elkerülte a felszámolást, s most a kiútkeresés hónapjai következnek. Az egyik szerelőcsarnokban, a fejünk fölé magasodó óriásgépek „árnyékában” különös hangsúlyt kapnak Vágó János mondatai. — Türelmetlen gazdasági környezetben élünk. Bármilyen furcsa, de a Szanálási Szervezet 1985-ben történt kijelölése óta — jókora bizonytalanság ellenére is — egyre javuló eredményeket érünk el. Egyfajta öntisztulási folyamat zajlik le, amit a számok is jól bizonyítanak. Már 1987-ben 116 millió forintos nyereséggel zártuk az évet, ami a közel 900 milliós adósságállományhoz képest nem jelentős, de mutatja a változás első jeleit. Mellettünk, a zöldre festett hatalmas megmunkáló központ „asztalán”, egy régi turbina vár felújításra. Ez is része a gyár alakuló arculatának. Az új termékek gyártása mellett most ráálltak a kazánok és turbinák felújítására. A svéd ASEA Stal cég megrendelésére is készítenek turbinaház-felújításokat. Nem akármüyen gépek mellett haladunk el. Egyenként is megérnek vagy 60-70 millió forintot. Ezeket kihasználatlanul hagyni valóban vétek. A kisebb marógépek és esztergák mellett azonban sak helyütt hiába keresünk munkást. Az egyre kedvezőtlenebb fizetés és a bizonytalanság miatt sokan elmentek, és csak kevesen jöttek a helyükre. A „fogyókúra” tehát tulajdonképpen már megkezdődött, és most, az adminisztratív létszám csökkentésével, a felesleges raktárépületek és berendezések értékesítésével folytatódik. Ezt is megköveteli ugyanis a szanálás. Az ebből befolyó milliókból elégítik ki a legnagyobb hitelezőket. De sor kerül az egykori nagyüzemre méretezett kulturális és jóléti intézmények (vállalati üdülők, sportlétesítmények, bölcsődék és a kultúrház) eladására is. Ez cseppet sem népszerű in-10
