Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
A Lélek erejében ESZTERGOMI BESZÉLGETÉS PÁS KAI LÁSZLÓ BÍBOROSSAL A szikrázó téli napsütésben látogatók serege baktat a Keresztény Múzeumhoz vezető macskaköves utcán. Ugyanebben az épületben - az 1882-ben épített Prímási Palotában - vár Dr. Paskai László érsek-prímás, Esztergom huszonkettedik kardinálisa. A puritánul berendezett bíborosi dolgozószoba dísze Udvardi Erzsébet festőnő balatoni tájképe, amelyet még Dr. Lékai László kapott ajándékba Losonczi Pál államelnöktől. Az ablak a Dunára néz: alattunk ápolt kert, a bokrok között Prohászka Ottokár püspök egészalakos szobra. Kissé távolabb: a Dunába roskadt vashíd - háborús maradvány a folyam túloldalán egy szlovákiai magyar falu, Párkány sziluettje. A 61 esztendős érsek-prímás szavai kimértek, megfontoltak; kiejtésében helyenként felbukkannak a szegedi „ő”-ző nyelvjárás nyomai. *- Eminenciás uram! A gyermekkor a legtöbb ember életében meghatározó jelentőségű. Kérem, beszéljen családjáról, gyermekkori emlékeiről!-Szegeden születtem 1927. május 8-ikán. Édesapám mélykúti földműves, édesanyám szegedalsóvárosi iparoscsaládból származott. Szeged-Rókuson nevelkedtem, a Pacsirta utcában. Szülővárosomban jártam az elemi iskolába, majd a piaristák gimnáziumába. Tizenhárom éves koromban, 1940-ben édesapámat elveszítettem. A háborús évek alatt tanulni csak úgy tudtam, hogy néhány iskolatársamnak különórákat adtam. Ruháimat és a tankönyveket évi száz pengős ösztöndíjamból tudtam megvásárolni. A hetedik osztályt már elég zavaros körülmények között végeztem, mert 1944 tavaszán a németek lefoglalták a piarista iskolát. A nyolcadikat éppenhogy elkezdtük, amikor októberben elvittek bennünket leventeként a Dunántúlra. Hamarosan elszöktem és a nagyatádi ferences rendházban, majd a keszthelyi karmelitáknál bujkáltam. Onnan gyalogoltam vissza Szegedre, ahol másfél hónap alatt elvégeztem a nyolcadik osztályt, és így 1945- ben leérettségiztem. Nagy szeretettel gondolok vissza a piarista atyákra, köztük egykori osztályfőnökömre, Horváth Ambrusra, aki jelenleg Kővágóőrsön plébános.- Mi módon indult el a papi hivatás felé?- Szüleim nagyon vallásos emberek voltak. Jól ismertem a szeged-rókusi plébániát, a jezsuitákat; édesanyám ugyanis a Jézus Szíve Szövetségnek volt tagja. Alsóvároson megszerettem a ferenceseket, így végülis ebbe a rendbe léptem be. Abban az időben nem volt szokás utazni, egyeden utazási élményem annál meghatározóbb volt: 1938-ban ellátogattunk Budapestre, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Magam is ott szorongtam a Hősök terén.- Kérem, értelmezze jelmondatát: ..In virtute Spiritus”!- Szent Lukács evangéliumából való az idézet, magyar jelentése: „A Lélek erejében”. A IV. fejezet 14. versében olvassuk, hogy amikor Jézus befejezte böjtölését, elindult prédikálni „a Lélek erejében”. Az evangélista Jézusról feljegyezte, hogy a Szentlélek erejében kezdte el működését. Amikor a nagyon nehéz püspöki szolgálatot elvállaltam, számomra is ez volt a legközvetlenebb motiváció.- Érsek-, illetve bíboros elődei közül kiknek a munkásságát tartja a leginkább példaadónak?- Valamennyiükre nagyrabecsüléssel gondolok. Személyesen is ismertem Serédi Jusztiniánt - ő akkor lett esztergomi érsek, amikor megszülettem Mindszenty Józsefet - akit a börtönben viselt szenvedéseiért nagyon tisztelek -, végül Lékai Lászlót, akinek közeli munkatársa lehettem. A régiek közül Vitéz Jánost, a nagy humanistát szeretném kiemelni, tiszteletére Esztergomban az idén számos emlékünnepséget rendeztek, továbbá Pázmány Pétert, akinek irodalmi, nyelvművelői és lelkipásztori tevékenységéről - szintén ebben az évben - az Eötvös Loránd Tudományegyetemen konferenciát rendeztünk. Jómagam az ő halálának 350. évfordulóján kaptam meg érseki kinevezésemet. Ebben a minőségben első, határokon túli utam Pázmány Péter pozsonyi sírjához vezetett.- Bíboros úr! Kérem, mondja el: hogyan telik egy átlagos napja ?- Azért nehéz erre válaszolni, mert a feladatom annyira sokrétű, hogy azt meghatározott napirendbe foglalni lehetetlen. Itt, Esztergomban van ugyan az érsekség központja, azonban Budapest belvárosa is az egyházmegyéhez tartozik és országos ügyekkel is foglalkoznom kell. Tegnap például Budapesten búcsúlátogatáson járt nálam a kanadai nagykövet, utána Mustos Imre egyesült államokbeli lelkészt fogadtam: egy jövőbeni amerikai látogatás terveit egyeztettük. Este fél kilenckor ültem be a kocsimba és jó fáradtan értem haza; tíz óra után még az itt összegyűlt ügyeket intéztem.-Mint mondják, maga vezeti az autóját...- Többnyire igen. 52 éves fejjel, már püspökként tanultam meg vezetni, mert rájöttem, hogy ha sofőrhöz vagyok kötve, akkor a feladataimat nehezebben tudom ellátni.- Ezek után talán felesleges is megkérdeznem, hogy mivel tölti a szabadidejét ?- Amióta Esztergomban vagyok, még sétálni sem tudtam kimenni. Egyetlen szabad órám sincs.- Mi a kedvenc étele?- Általában közös asztalnál étkezem, következésképpen nem saját kívánság szerint. Ha kedveskedni akarnak nekem, akkor halászlét tálalnak.- Ez nosztalgia Szeged iránt ?- Igen, lehetséges.-A személyes jellegű kérdések után a katolikus egyház jelenlegi helyzetéről szeretném faggatni. Vajon csökken vagy növekszik a hívők száma Magyarországon?- Hogy egyházi értelemben ki a hívő, azt nehéz megállapítani. Erre vonatkozó statisztikánk nincsen. Magyarországon az elmúlt évtizedekben volt egy elég széles réteg, amely nyíltan nem vállalta a hitét, de lelkiismeretében igen. Ez megmutatkozott a keresztelésnél, a házasságkötésnél, a mise_ -farm 18
