Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
jobb lenne a főtéren vagy legalábbis a belváros eeyik forgalmasabb helyén, ahol nagyobb látogatottságra számíthatna, elkelne egy tágasabb épület, amelyben nemcsak a könyveknek egy kicsiny töredékét hasznosíthatnák, hanem az egész állományt. Így volna helyük-terük a fonotéka elhelyezésére és a muzsika jóval szélesebb körű megkedveltetésére is. Megfényesedik a szeme, amikor faggatom: mihez kezdenének, ha kiköltözne a könyvtár? — A leggyönyörűbb termünk szabadulna föl. Keresztboltíves, márványoszlopos! Közép-Európa legszebb lovagterme lehetne belőle, tele lovagi öltözetekkel, vértekkel, fegyverekkel. A harmadik albérlő már nem magában a kastélyban foglalja a helyet, hanem a tőszomszédságában. A keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel azonban már kész a megállapodás: átadja a Helikon Kastélymúzeumnak azt a pálmaházat és három üvegházat, amelynek öntöttvas szerkezetét Párizsban, valószínűleg a hírneves Eiffel-féle műhelyben tervezték és készítették. 1. A Helikon Kastélymúzeum 2. Karosszék a XVIII. századból, magyar mester faragása, huzatát XVI. századbeli falikárpitból szabták 3. „Nemzetközi” szobabelsö: balra japán szekrénykeutánzat - holland munka; hátul XVIII. század »égi angol komód, rajta a párizsi Christoffle cég készítette aranyozott gyertyatartók, elől itáliai intarziás kártyaasztal 4. A kápolna az oratóriumból (a falfülkében Szent Zsófia szobra, Augustin Robatz bécsi művész alkotása 1804-ből) Tavaly százezer forintot söpörtek itt össze 5. Joseph Kopf Diana című márványszobra a könyvtárt díszíti 6. A kinai selyembrokát vöröse ideális háttere az aranyozott bronz gyertyatartónak 7. Szerecsenfigurás állvány, Velencében készítették a múlt század közepén A SZERZŐ FELVÉTELEI 7 A nagy kérdés azonban ez: mihez kezdhet ezzel az egésszel a múzeum? — A pálmaházat és az üvegházakat kiföltozzuk ahol kell, és létrehozzuk a két és fél hektáros területen a Balatonvidék botanikus kertjét, idetelepítjük a tó környékének jellemző növényvilágát! — feleli az igazgató, és már sorolja is tovább az „albérlőket”, „akik" a parkban levő egykori lovardát jelenleg birtokolják. Az Ybl Miklós tervezte lovarda, az egyik legrangosabb építménye nagy nevű tervező- és építőművészünknek —, vallják az értők. Az alaposan „lerobbant” lovardát most fele részben a sörgyár, fele részben pedig egy élelmiszer-kereskedelmi cég használja. Az előbbi palackozó üzemet, az utóbbi raktárt rendezett be benne. Most már, hogy a tető beázik, a vakolat omlik, a vasszerkezetek elrozsdáltak, ráadásul a benne levő berendezés is elavult, egyik albérlő sem ragaszkodik oly nagyon a műemlék épülethez. A kérdés csak az, hogy mikor költöznek ki, s még ennél is fontosabb kérdés, amit a múzeumigazgató fogalmaz meg: — Mikor lesz elegendő erőnk ezeket is átvenni és rekonstruá'ltatni? Töpreng, számolgat, csak azután válaszol önmagának: — Talán 1990-ig, legkésőbb 95-ig... Én meg nem tudok nem gondolni rá: ha a barbár fapusztításra és a védett parkon áterőszakolt országút megépítésére kiszórt milliókat jobb célra fordítja a tanács, akkor ma már mind az öt albérlő kiköltözhetett volna a Helikon Kastélymúzeumból és parkjából. De azért — albérlőstül is — gyarapodik a gyűjtemény, bővül a látnivalók tengere. Ahogyan dr. Czoma László számolja, mintegy 200 négyzetméterrel nagyobb lesz a kiállítási tér, ha az eddigi időszaki tárlatoknak helyet adó — már a Festeticsek idején vadászfolyosónak nevezett — traktust hozzácsatolják az állandó kiállítási területhez. Amikor ott jártam, éppen Platthy György festményeit mutatták be, s ha kár is, hogy hasonló nagy művészek képeit e helyütt már nem láthatjuk, mégiscsak stílszerűbb, ha a felszabaduló területen főúri fegyverekben gyönyörködhetünk. Többek között Mátyás és Béla királyunk ékszerkardjában, valamint — ez a világon tálán egyedülálló ritkaság — egy bíboros, a Mohácsnál elesett Tömöri Pál harci süvegében. A kincset érő anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum adja át, eddig a raktárában pihent, s restaurálásához százezer forinttal a Helikon Kastélymúzeum is hozzájárult. Ez tulajdonképpen nem nagy pénz, de egy néhány forintos beléptidíjakat szedő intézmény számára mégiscsak hatalmas összeg. Hogy honnan teremtették elő? — A konferenciaközpont és vendégszobáinak bevételéből, a rendezvényekből, meg abból, hogy a Kastély volt ebédlőjét időnként bérbe adjuk: koncerteket és esküvőket rendeznek benne — sorolja az igazgató. Egy pénzforrást pedig saját magam fedeztem föl. Amikor benéztem a kápolnába — bemenni nem lehet, csak egy oratóriumszerű részből, a magasból bepillantani —, a márványpadlón ezer és ezer pénzdarab csillogott az ólomkeretes ablakokon beverődő fényben. — Itt is az a szokás, ami a római Trevi-kútnál — magyarázza dr. Frech’ Miklós —: aki szeretne még egyszer ide visszatérni, az az ablakon át lehajít egy pénzdarabot. Font, negyeddolláros, dinár, márka, rubel, peso — akad itt minden, hellyel-közzel még bankók is hevernek a padlaton, köztük forint is, nem kevés. — Tavaly százezer forint értéket söpörtünk itt össze — árulja el kalauzom. Ezek szerint sokan vágynak visszajönni a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumba. Ami biztos, az biztos: egy kerek tízest én is bedobtam. GARAMI LÁSZLÓ 9 1
