Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

Erdélyi magyarok, nyugaN magyarok

BESZÉLGETÉS HORN GYULA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁRRAL

I- Mi lehel ilyen feltételek közepette a magyar politika célja ?- Hazánk álláspontja szerint alapvető követelmény, hogy a kormányok maradéktalanul tiszteletben tartsák az emberek megkülönböztetésének tilalmát és ezen belül biztosítsák az országuk területén élő nemzeti kisebbségek jogainak, anyanyelvi, egzisztenciális érdekeik érvényesítését és kulturális értékeik megőrzését. Különösen az európai földrész népei rendelkeznek sok évszázados keserű tapasztalatokkal arról, hogy a nemzetek, a nemzetiségek közötti viszonyok, a kisebbségek erőszakos beolvasztására irányuló kísérletek az államok között súlyos összeütközések forrásait jelentik. Egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket, a nemzetközi dokumentumok erkölcsi erejű és normatív jellegű ajánlásait és kívánalmait, a világközvélemény megítélését.

Hangsúlyozni kívánom, hogy számtalan kísérletet tettünk az erdélyi magyarság helyzetével kapcsolatos súlyos problémák enyhítésére a magyar-román viszony keretében. Ennek jegyében született az 1977-es nagyváradi, illetve debreceni legfelső szintű találkozón a 21 pontból álló Emlékeztető, amely a nemzetiségek összekötő szerepéből kiindulva tartalmazza az erdélyi magyarságnak az anyanemzettel való kapcsolattartásával öszszefüggő közös feladatok megoldását. Azóta, a több mint egy évtized alatt, mindössze egy űjabb határátkelőhely létesítését sikerült elérni. Románia megnyitotta ugyan képviseletét Debrecenben, s megkezdte működését a magyar főkonzulátus Kolozsvárott. A román hatóságok azonban rövid idő után takarékosságra hivatkozva felszámolták a debreceni hivatalukat, 1988 tavaszán pedig bezáratták a kolozsvári magyar főkonzulátust. Válasz nélkül hagyták a közös dokumentumban foglaltak megvalósítását célzó valamennyi konkrét javaslatunkat, miközben tovább folytatták a magyarság elleni repressziókat.

I.. .Amelyek ellen mind Magyarországon, mind a nyugati magyarság körében egyre többen emelik fel szavukat.- A román hatóságok mind erőszakosabb lépéseivel szemben kiterebélyesedtek a magyarországi tiltakozások és felhívások. A legkülönbözőbb állampolgári egyesülések, társadalmi szervezetek és mozgalmak fejezték ki jogos felháborodásukat, hangsúlyozva, hogy végveszélybe került az erdélyi magyarság. A fellépések nem a román nép és nemzet, hanem a kisebbségeket elsorvasztó politika, s annak újabb s újabb intézkedései ellen irányultak. 1988 nyarán Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az aradi legfelső szintű találkozón tette szóvá a súlyosan negatív jelenségeket, kezdeményezve azok felszámolásának módozatait.- Számot adhat-e eredményekről?- Sajnos, sem a közvélemény fellépései, sem a hivatalos politika erőfeszítései nem hoztak változást a romániai magyarság helyzetében, illetve a magyar-román viszonyban. 1988 őszén újabb magyarellenes sajtókampányok folytak Romániában, nincs jele annak sem, hogy elálltak volna a falvak lerombolását célzó tervektől. Az erdélyi magyarság súlyos, mondhatni katasztrofális helyzetben van. A román hatóságok a növekvő nemzetközi felháborodást, tiltakozást is figyelmen kívül hagyják. Igaz ugyanakkor, hogy hivatalos fellépés csak a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria kormánya részéről történt.

I- Mit teszünk - mit tehetünk - a továbbiakban a kétoldalú viszonyban és a nemzetközi fórumokon ?- A Magyar Népköztársaság álláspontja, hogy a kétoldalú kapcsolatok keretében ugyanúgy, mint a nemzetközi fórumokon mindent meg kell tenni a nemzeti kisebbségek, így az erdélyi magyarság helyzetének javítása érdekében. Diplomáciánk tovább folytatja a konkrét kezdeményezések gyakorlatát a magyar-román viszonyban. Lényegében nyitottá tettük a határainkat a romániai. magyarság áttelepülése, illetve amennyiben nem kapják meg a hatóságoktól az engedélyt, az illegális átjövetel előtt. Erre kötelez bennünket az ENSZ emlitett Egyetemes Nyilatkozata is, amelynek 14. cikke kimondja: „Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és más ország nyújtotta menedéket élvezni.” 1988. november elején több mint 12 000 romániai menekült tartózkodott hazánkban, döntő többségük magyar nemzetiségű. Számuk azóta is, nap mint nap gyarapodik.

A nemzetközi fórumokon is aktív diplomáciai tevékenységet fejtünk ki a nemzetiségi kisebbségek védelme érdekében. 1987 őszén a bécsi utótalálkozón hazánk hivatalosan is csatlakozott Kanada, az NSZK és más nyugati küldöttségek azon javaslatához, amely a nemzetiségek egyenjogúságát hivatott erősíteni és közös dokumentumban rögzíteni. Fellépünk az ENSZ-ben, s a világszervezet szakositott intézményeiben a nemzetiségek kulturális, anyanyelvi, településvédelmi, egzisztenciális érdekeinek érvényesítéséért, az ezt szavatoló nemzetközi dokumentumok megerősítése és kiszélesítése jegyében. Felvettük az érintkezést az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és a Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjával a konkrét problémák megoldásának elősegítésére.

Küldöttségeink ráirányították a világközvélemény figyelmét arra, hogy az emberek közötti megkülönböztetés nem csupán Dél- Afrikában a fekete bőrűekkel, illetve Közel- Keleten a palesztinokkal szemben, hanem Európában sem engedhető meg. Kezdeményezzük az emberi jogok érvényesülését szolgáló nemzetközi intézményes keretek

megerősítését, a világméretű jelző és ellenőrző rendszer létrehozását, a közös nemzetközi fellépést az emberi jogok megsértőivel szemben.- A másik kérdéskör a nyugati magyarsághoz kapcsolódik. Grósz Károly személyében első ízben találkozott legfelső szintű magyar vezető a: emigráció képviselőivel. A párbeszéd egyre élénkebb és szélesebb. Lényeges új fejlemény volt, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső körüli vitában az építést ellenző nyugati magyar szakértők itthon is fórumot kaptak nézeteik kifejtéséhez. Megítélése szerint ez a minőségileg új párbeszéd jetii lemzi majd a jövőt is ?- Alapvető nemzeti érdekünk, hogy ne csupán párbeszédet folytassunk a nyugati magyarsággal, hanem szoros kapcsolatokat építsünk ki velük. Mintegy másfél milliós etnikumról van szó, s örvendetes, hogy egyre többen ragaszkodnak nemzeti gyökereikhez. Ott vannak a nyugati világ valamennyi országában, sokan közülük komoly befolyással rendelkeznek hazájukban. Örvendetes, hogy döntő többségük a magyarországi pozitív változások hatására növekvő érdeklődéssel és kapcsolatépítési szándékkal fordul az anyanemzethez.

A jövő csak tovább erősítheti az Ön által említett minőségileg űj párbeszéd és viszony lehetőségeit. Magyarország ugyanis a nagy átalakulás, a társadalmi megújulás, a politikai és gazdasági reformok időszakát éli. A határainkon túl élő magyarság számára az is rendkívül fontos lehet, hogy újragondoljuk az elmúlt évtizedekben megtett utunk tapasztalatait. A józan ész és a történelmi valóság hiteles tényeinek számbavétele alapján ahol szükséges korrigáljuk a múltbéli történések értékelését. Arra törekszünk, hogy a nemzeti keretekben élő magyarság és a nyugati magyarság összefogását ne akadályozzák az előítéletek, a múltbéli botladozások, vagy netán ellenségeskedés hatása.

I- Véleménye szerint a hazai politikai-gazdasági változások milyen hatással vannak a magyar-magyar párbeszédre?- Minden hazai és külföldi vállalkozó számára kedvező feltételeket teremt, hogy olyan vegyes gazdaság kialakítására törekszünk, amely a tulajdonviszonyokat megreformálva biztosítja a piacgazdaság érvényesülését. Ehhez létrehozzuk a társadalmi csoportérdekek és felfogások pluralizmusán alapuló politikai, intézményi, képviseleti, törvényhozói rendszert. Az új alkotmány, a jogállamiság megteremtése, az állampolgári önszerveződés és kezdeményezések kibontakoztatása lényegét tekintve a demokrácia európai hagyományaihoz, szintjéhez és követelményeihez való felzárkózást célozza.

Az átalakulás lényegesen erősíti Magyarország sokoldalú nyitottságát, a párbeszéd és a kapcsolattartás elemeit minden józan gondolkodású emberrel és szervezetekkel.

1988-ban mintegy 20 millió külföldi látogatott Magyarországra, közöttük több mint negyedmillió magyar származású. Készek vagyunk minden lehetséges eszközzel elősegíteni a nyugati magyarság több mint 1000 egyesületével-egyházközségével, s száznál is több sajtókiadványával a közvetlen kapcsolattartást. Célunk az, hogy kölcsönösen gazdagítsuk az egymásról való ismereteket, segítsük az óhaza és a külföldön élő magyarság további szellemi, érzelmi kötődését, a magyarok egymásra találását és összefogását a világban. H. GY.

5