Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI KIHÍVÁSOK Ülésezett az MSZMP KB Szocialista pluralizmus, pártirányítás, gazdasági stabilizáció, életkörülmények - a megannyi izgalmas kérdéskör indokolta a Magyar Szocialista Munkáspárt november eleji központi bizottsági ülését kísérő élénk közfigyelmet. Az érdeklődést fokozta Grósz Károly pártfőtitkárnak a KB- ülést pár nappal megelőző interjúja is, melyet iráni látogatásáról hazafelé tartva, a repülőgép fedélzetén adott a Magyar Hírlapnak. Feltűnést keltett a Politikai Bizottság munkájáról szóló elemzése, miszerint az ideológiai egység, a politikai kérdésekben megmutatkozó kevés véleménykülönbség ellenére „taktikai, módszer- és munkastílusbeli kérdésekben lényegesek a különbségek. Itt idő kell, amíg kiformálódik a testületnek az a gyakorlata, amely kívánatos a nagyon bonyolult belpolitikai helyzetben... Ma az a tét - mondotta a továbbiakban a főtitkár -, hogy a magyar szocializmus megtalálja a helyét a megújuló szocialista világban, be tud-e illeszkedni jobban a dinamikusan fejlődő világgazdasági folyamatokba, mint eddig.” A Központi Bizottság Berecz János KB-titkár előterjesztése alapján vitatta meg a belpolitikai helyzetet. Berecz egy új tartalmú közmegegyezés kialakításának igényével adott helyzetelemzést és fogalmazta meg a célokat. „Történelmi feladatunk az - mondotta -, hogy gyors ütemben végigvigyük a szocialista piacgazdaság kialakításának folyamatát. S ezzel együtt hozzuk létre a szocializmus demokratikus politikai berendezkedésének az alapfeltételeit, és ebből kiindulva rövid időn belül épüljön ki a megfelelő intézményrendszer.” Grósz főtitkár hozzászólásában utalt rá, hogy a Központi Bizottság a májusi pártértekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt. Az összegzendő, tisztázandó kérdések között említette egyebek között a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezését, a vegyes tulajdonú gazdaság működését, az egy- vagy többpártrendszert. Gazdasági kérdésekről szólva úgy vélekedett, hogy a termelési szerkezetben fordulatot rövid idő alatt nem, csak évek, évtizedek alatt lehet elérni. Szükségesnek ítélte a költségvetési kiadások csökkentését, hozzátéve azonban, hogy a közigazgatási apparátus létszáma nemzetközi öszszehasonlításban is igen alacsony, a foglalkoztatottaknak mindössze 2,5 százaléka. Mivel a vita során többször szóba került a Magyar Hírlapnak adptt interjúja, a főtitkár erre is kitért. így fogalmazott: „A vezetésben különböző nézetek vitája zajlik, de nincs semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. Kötelességünk azon dolgozni, hogy a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásban, cselekvésben még egységesebb legyen.” A Központi Bizottság állásfoglalást hozott nyilvánosságra a belpolitikai helyzetről, a párt feladatairól valamint a gazdaság helyzetéről. Az elemzés szerint a párt- és az állami vezetés helyzetét nehezíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban elkövetett hibák következményeivel és a jelenlegi gondokkal. Növelik a bizalmatlanságot az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígéretei, a sokszor megalapozatlan előrejelzések. Az életszínvonal érezhető csökkenése miatt a lakosság hangulata romlik. Az állásfoglalás a továbbiakban leszögezi: nem lehet fenntartani a túlközpontosított döntési mechanizmust, nem lehet folytatni a szubjektív vezetőkiválasztást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társadalmi ellenőrzését. A nemzeti öszszefogás alappillérei között említi a dokumentum a hatékony piacgazdaság megteremtését, a társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus új elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között s a szilárd alkotmányosság kiépítését, szavatolását. Bár a párt azon az állásponton van, hogy vezető szerepét a jelenlegi politikai időszakban az egypártrendszer keretei között gyakorolja, természetesnek tekinti, hogy a törvényességnek megfelelően különböző politikai szervezetek jönnek létre. A KB szükségesnek tartja, hogy meggyorsuljon az átfogó gazdasági reformfolyamat, egy vegyes tulajdonú piacgazdaság megteremtése érdekében. A gazdasági stabilizáció megvalósításával együttjáró terheket az államnak, a vállalatoknak, a lakosságnak egyaránt viselniök kell. Grósz Károly miniszterelnök, az MSZMP főtitkára - küldöttség élén - hivatalos látogatáson Bécsben járt, dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellár meghívására. A két ország kapcsolatait mindkét részről példamutatónak értékelték. Egyebek között áttekintették a tervezett közös világkiállítás kérdését, az osztrák közreműködéssel épülő dunai vízlépcsővel kapcsolatos tennivalókat, valamint hogy miképpen valósítható meg az intenzív együttműködés Ausztria keleti és Magyarország nyugati területének a fejlesztésében. A tárgyalások idején magyar-osztrák vegyes bank alapításáról írtak alá megállapodást a Creditanstalt Bankverein és a Magyar Hitelbank képviselői. Grósz Károly a bécsi magyar nagykövetségen találkozott az Ausztriában élő magyarok képviselőivel, és válaszolt kérdéseikre. A mai Magyarország - mondotta egyebek között - mindenki számára kinyitotta BETHLENALAPÍTVÁNY Az 1985-ben létrejött Bethlen Gábor-alapítvány november 2-án, Illyés Gyula születésnapján, harmadszor osztotta ki az alapítvány díjait. Az Országos Széchényi Könyvtár tanácsterme zsúfolásig megtelt ezen az estén, amelynek ünnepélyességét a Forrás Kör műsora is emelte. Az 1988-as Bethlen Gábor-díjat a következők kapták: Duray Miklós, Csehszlovákiában élő magyar geológus, nemzetiségpolitikus, Janics Kálmán, Csehszlovákiában élő magyar orvos, történész, Újszászy Kálmán, a sárospataki református gyűjtemény nyugalmazott igazgatója, a hajdani nagy tanárnemzedék egyik legnagyobb hatású személyisége és Bohumil Hrabál író, a magyar-cseh kapcsolatok ápolásáért. Az alapítvány ez évben először osztotta ki a Márton Áron erdélyi püspökről elnevezett emlékérmet. A díjazottak között van: az Erdélyi Világszövetség, a csehszlovákiai Zsére község lakói, akik a romániai falurombolás ellen tiltakoztak, a romániai magyar nemzetiségi kiadó, a Kriterion, a debreceni Szent Anna plébánia, amely első támogatója volt az erdélyi menekülteknek, a rákosszentmihályi református gyülekezet, amely ugyancsak egyik központja az erdélyi menekültek segélyezésének, a június 27-i budapesti, romániai falurombolás elleni tüntetés szervezői, Jankovski atya, a gdanski Szent Brigitta-templom plébánosa, aki rokonszenvtüntetést szervezett az erdélyi kisebbségek mellett és Balki Éva Mária ausztriai ügyvédnő, az erdélyi menekültek önzetlen, fáradhatatlan támogatója. Z. K. kapuit, s minden állampolgárnak lehetővé teszi, hogy elutazhasson. Aki ki akar vándorolni Magyarországról, annak ezt a lehetőséget rövidesen törvény is biztosítja. Az erdélyi magyarság sorsáról szólva felhívta a figyelmet arra is, hogy a világon nagyon sokan vannak, akik egyelőre vagy nem értik, vagy nem akarják érteni ezt a problémát, esetleg saját nemzeti törekvéseiket, szándékaikat nem kívánják veszélyeztetni a magyar-román viszony konstruktív megoldása érdekében. Ezzel a ténynyel - mondotta - tárgyilagosan számot kell vetni. Ezért kinyitottuk a határokat a Romániában élő magyarok előtt, 12 ezer erdélyi menekültnek letelepedési engedélyt adtunk, és további sok ezer ember várja a döntést. Ma már nemcsak magyar ajkúak kérnek letelepedési engedélyt Magyarországon, s ez a probléma olyan új dimenzióját nyitja meg, amelyre nem vagyunk felkészülve. TANULMÁNYI NAPOK LUGANÓBAN A svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) immár tizenkettedik alkalommal rendezte meg október 12. és 16. között a Luganói Tanulmányi Napokat. A kör tevékenysége, amelyet Saáry Éva elnök és B. Szabó Péter főtitkár irányít, meglehetősen széles körben mozog: a tanulmányi napok mellett irodalmi esteket szerveznek és könyveket is megjelentetnek, közöttük a Magyar Mérleg három kötetét, amely a hazai, a nyugati és a kisebbségi magyar irodalomról adott képet, vagy a Gesta Hungarorum eddig megjelent két és még megjelenés előtt álló harmadik kötetét: ezek a magyar történelemről rendezett három konferencia anyagát tárják az érdeklődők elé. Az idei tanulmányi napokat a nyugati magyar irodalomnak szentelte a kör, a konferencia címe is így hangzott: „Arcok és eszmék a nyugati magyar irodalomban.” A tárgy iránti érdeklődést bizonyára azok a viták is előkészítették, amelyek a közelmúltban a nyugati világban és idehaza zajlottak az emigrációs irodalom körül. A négynapos eszmecserét az Egyesült Államokban élő Sztáray Zoltán hangszalagon küldött érdekes előadása vezette be, amely erre a kérdésre kereste a választ: „Mi is hát az a nyugati magyar irodalom?” Ezt követte Borbándi Gyula A nyugati magyar irodalom értéktudata és önismerete című előadása, amely az Új Látóhatár tudós szerkesztőjéhez méltó alapossággal, józansággal adott képet az emigrációs irodalmi kultúra helyzetéről és eredményeiről. A továbbiakban Kabdebó Tamás Cs. Szabó Lászlóról, Bogyay Tamás Dénes Tibor kutató tevékenységéről, Csiky Ágnes Mária a nyugati magyar drámairodalomról, Sárközi Mátyás a költészetről, az egyik magyarországi meghívott, Szakolczay Lajos az irodalombírálatról, Lőkkös Antal a humornak a nyugati magyar irodalomban játszott szerepéről, végül e sorok írója arról beszélt, hogy idehaza hogyan látjuk irodalmunknak ezt a területét. Éáy István a jeles kanadai magyar költőről: Fáy Ferencről, Csepelyi Rudolf pedig az ausztráliai magyar irodalomról küldött írásos előadást. Szij Rezső nyitotta meg Széli Ilona svájci magyar művésznő akvarelljeinek kiállítását, s a luganói kongresszusi központban került sor a jelen lévő nyugati magyar írók - Csiky Ágnes Mária, Elekes Attila, Kabdebó Tamás, Lőkkös Antal, Mirtse Ágnes és Sárközy Mátyás - előadóestjére. Végül is a luganói konferencia sikeres volt, a többnyire érdekes és színvonalas előadásokat élénk vita követte, s a találkozó, úgy hiszem, hozzájárult annak a kérdésnek a tisztázásához, vajon mi is a;: a nyugati magyar irodalom. POMOGÁTS BÉLA MAGYAR-OSZTRÁK MINISZTERELNÖKI TÁRGYALÁSOK 6
