Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

I Az egyházak életéből ASTA­KONGRESSZUS BUDAPESTEN <g>& amnul lapunk 1987 dacambarí számában új pályázatot hintettünk mag. Célunk az volt - és ez ma is hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonatkozású emlékeket. A felhívás megjelenése éta folyamatosan étkeznek a pályamunkák, érdeklődéssel várjuk a továbbiakat is. Katonasirok Isztambulban II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a Szent István-év alkalmából római zarándoklaton részt vevő ma­gyar hívőket és egyházi vezetőket. Az audienciára mintegy háromezer ma­gyar gyűlt össze Magyarországról és a világ minden tájáról. Paskai László a zarándoklat alkalmával ünnepélyes külsőségek között átvette bíborosi rangjával járó címtemplomát, a ró­mai Nagy Szent Teréz-templomot. (Hagyomány szerint a bíborosi testü­let valamennyi tagja címtemplommal rendelkezik Rómában. A Corso d'Italian levő templom volt az el­hunyt Lékai László címtemploma is.) * A magyarországi Unitárius Egyház zsinata a nyugalomba vonult dr. Fe­­rencz József püspök utódaként Husz­­ti János lelkészt választotta püspöké­vé. Az egyház főgondnoka ismét ifjú Bartók Béla lett. * Az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke - újabb négy esz­tendőre - ismét dr. Bertalan Imre. Az egyesület Ligonierben tartott tisztújí­tó közgyűlésén alelnököt is választot­tak Dózsa György személyében. * A budapesti Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen végzett hívő ka­tolikus általánosorvostan-hallgatók, a doktorrá avatás előtti estén a Rezső téri templomban közös hálaadó szentmisén vettek részt. * Dr. Schöner Alfréd főrabbi fiának bármicvója alkalmából nemcsak a rabbikar tagjai jöttek el a Dohány ut­cai zsinagógába, hanem külföldről is érkeztek rabbivendégek. Ott volt töb­bek között Slomo Marom, Izrael bu­dapesti képviseleti hivatalának veze­tője, Diana Rosenbaum, a JOINT kelet-európai igazgatója, Asher Ost­­rin rabbi Bécsből, Daniel Mayer Prá­gából és Salamon Tamás Londonból. * A Romániából Magyarországra menekültek megsegítésére nagyará­nyú gyűjtést rendeztek a hollandiai Rijnsburg református hívei. Hazánk­ba érkezett küldöttségük több mint 23 tonna ruhát és takarót, két tonna vitaminkészítményt és két tonna tej­port adott át Budapesten és Debre­cenben a magyarországi Református Egyháznak. * Csaknem fél évszázad telt el az utolsó esztergomi egyházmegyei zsi­nat óta. Most Paskai László bíboros, az Érseki Főhatóság körlevelében hi­vatalosan meghirdette az új egyház­­megyei zsinat összehívását, melyre később meghatározandó időben, megfelelő előkészületek után kerül sor. Október végén Budapesten tartot­ta ülését az ASTA, az Amerikai Uta­zási Irodák Szövetsége. Bár az ASTA - mint neve mutatja - amerikai szer­vezetként született, valójában ma­napság a világ legnagyobb és legte­kintélyesebb nemzetközi idegenfor­galmi szervezete lett, amely 124 or­szágból több mint 20 ezer tagot számlál. A résztvevők többsége a leg­nagyobb légitársaságok, szállodáié, bankok, biztosítók elnöke, képviselő­je, tulajdonosa. ASTA-kongresszust szocialista országban eddig nem ren­deztek; talán ez is magyarázza, hogy a budapesti tanácskozást megkülön­böztetett érdeklődés kísérte. A világkongresszuson 6 ezer ide­genforgalmi szakember vett részt. Az eseménnyel párhuzamosan mintegy 150 különféle üzleti tárgyalásra ke­rült sor; többek között szó esett a magyarországi szállóépítési prog­ramról is. Mint Andrikó Miklós ke­reskedelmi államtitkár elmondta: Magyarország a következő 5-6 év alatt 8-10 ezer férőhellyel kívánja gyarapítani a szállodai kapacitást. E tervek iránt nagy az érdeklődés az USA-ban. A tanácskozás résztvevőit a kőbá­nyai Vásárváros kongresszusi csarno­kában a 100 tagú cigányzenekar fo­gadta, amely - fergeteges sikerrel - Liszt II. magyar rapszódiáját és Brahms Magyar táncok című művét adta elő. Elhangzott a magyar és az amerikai himnusz, majd a kongresz­­szus elnökének megnyitója után Grósz Károly pártfőtitkár, miniszter­­elnök üdvözölte a résztvevőket. Be­vezetőjében elmondta: „Önök közül sokan az Egyesült Államokból jöt­tek, abból az országból, amely majd­nem kétmillió magyart fogadott be. Ezek az emberek otthont és hivatást találtak önöknél. Becsületes, szorgal­mas munkával ők is segítették új ha­zájuk boldogulását.” Mit tud nyújtani Magyarország az ide látogatóknak? - tette fel a kér­dést a miniszterelnök, majd így fe­lelt: „Nyugalmat, biztonságot, a kul­turális világörökség részeként szá­mon tartott szép tájakat, élő folklórt, páratlan műemlékegyütteseket, ősi templomokat, magyaros gasztronó­miai ízeket, vendégszeretetet, nyílt szívű embereket.” Es különben is: „Jobb egyszer látni, mint ezerszer hal­lani róla" - idézte a régi mondást Grósz Károly. A tanácskozás a részvevők egybe­hangzó megítélése szerint igen sike­res volt. Thomas Vági, magyar szár­mazású amerikai szakember (sajtó­­ügynöksége jelentős szerepet vállal a magyar cégek amerikai népszerűsíté­sében) úgy vélekedett, hogy „Ma­gyarország iránt hatalmas érdeklő­dést ébresztett a tanácskozás. Most következik a nehezebb feladat, nem szabad megtorpanásnak bekövetkez­nie. Nem lehet a babérokon pihen-Az aradi vértanúk gyásznapja után idézzük fel azon hősök emlé­két is, akik a biztos halál vagy a fogság elől idegen földre mene­kültek. Legtöbbjük élete végéig reménykedett abban, hogy egy­szer még harcolhat hazája felsza­badításáért. A világosi fegyverle­tétel után több ezren emigráltak Törökországba is. Sorsukról hí­ven és olvasmányos stílusban tu­dósít Veress Sándor egykori deb­receni diák 1878-ban kiadott, „A magyar emigratio a Keleten” cí­mű munkája. Megemlíti ez a könyv azt a te­metőt is, amelyet nemrégiben al­kalmam volt meglátogatni. Az isz­tambuli Feriköy-negyed protes­táns temetőjéről van szó, ahol a százados sírkövek némelyikén magyar nevekre bukkanunk. Ve­ress Sándor így ír róla: „Ma már hiába keresnők a magyarok sírhe­lyét a nagycampoi tüzérlaktanya mellett: e hely már be van építve. Az idegeneknek csinos új temetőt nyitottak Feriköyben, s kegyelet­teljesen elvitette oda a török az itt volt síremlékeket és a kiásott csontokat is... Most vallás és nemzetiség szerint osztályoztalak a halottak és a mieink külön utcá­ban, Ungaria cím alatt nyugosz­­szák örök álmukat...” kobzos kiss tamás Szigetmonostor Doberdói emlék 1979-ben meglátogattuk Olaszor­szágban azt a helyet, ahol az első világháborúban édesapám harcolt a volt budapesti I. honvéd gyalo­gezred kötelékében. A Monte St. Michele tetején, Doberdo szom­szédságában még lehet látni a fu­tóárkokat, sisakokat és egy Ma­gyarországon gyártott ágyút. A hegy tetején az olaszok em­lékművet emeltek. Feliratának fordítása, amely minket nagyon meghatott: EZEN A CSÚCSON OLASZOK ÉS MAGYAROK BÁTRAN HARCOLVA TESTVÉREK A HALÁLBAN 1915. JÚLIUS - 1916. AUGUSZ­TUS FORBÁTH GYÖRGYNÉ KANADA 5

Next

/
Thumbnails
Contents